Fatal Error – Kisszobából Nagyvilág (2017)

22045654_1543349102354874_4671220461042592181_n

22045654_1543349102354874_4671220461042592181_n

Előadó: Fatal Error

Album: Kisszobából Nagyvilág

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Rock & Roll/ Punk rock

Honlap: http://www.fatalerrorzenekar.hu

Értékelés: 9/10

 

Ma már valahogy általánossá vált, hogy a rock/ metal zenekarok számainak minőségét a laikusabb, felszínesebb tömegek teljesen elferdült módon mérik, értékelik. Az egyik oldalon ott van, hogy legyen nagyon trú és/vagy hipszter a zenekar, a másik oldalon pedig az szerepel, hogy legyen minél döngölősebb, zúzósabb, dallamtalanabb, morcosabb a zenéjük, a hallgathatóság, az élvezhetőség pedig ezek mellett elveszik. Pedig van néhány igazán tehetséges hazai rock(/metal) együttes, akik zeneileg is képzettek, marha jó számokat gyártanak, rendkívül tehetségesek, ráadásul valami olyan plusz van bennük, ami a legtöbb esetben nehezen utánozható.

No én ilyen zenekarnak gondolom a Fatal Error-t is. Nem, nem (feltétlenül) metal, stílus szempontjából nem is lehet, de nem is kell tipizálni őket, ám pont a fentiekben leírtak miatt fontos róluk írni.

Az októberben megérkezett Kisszobából Nagyvilág című albumjuk immáron a második a sorban. Amikor megláttam a lemez címét, valahogy túl tinisnek sejtettem az egészet, ám utólag belegondolva tökéletes elnevezés lett. Hiszen itt tartanak a srácok; csak az a kérdés, hogy mennyire fogja a Nagyvilág befogadni és megérteni a zenéjüket. Ha már itt vagyunk, muszáj megemlíteni a Garcza Zsuzsi és Terbe Attila által készített borítót, ami nagyon el lett találva mind színekben, mind a lemez mondanivalója szempontjából.

Első beharangozóként a Hülye Élet, Bolond Ember című számot hallgathattuk rongyosra, még az év elején, ez azóta a koncertjeik egyik legkedveltebb tételévé avanzsálódott. Többek között talán ez a szám az, amelyik az egyik legjobban köthető az album címéhez. Ez a hét srác félig felnőtté válva a teljesen naggyá válás küszöbén vannak minden szempontból, melynek problematikáját a folyton ismétlődő refrén is megfogalmazza, ezt pedig legjobban azok érezhetik át, akik a fejlődésük szintén hasonló stádiumában vannak és hasonló folyamatokon mennek keresztül. Illetve azok, akiknél a felnőtté válás úgy történt meg, hogy a gyermekkorukat, a gyermeki létüket és énjüket akár 50 évesen sem hagyták el. És talán ez a legfontosabb.

„Hülye élet, te bolond ember / Megfázik a kezed a zsebedben, látod / Amennyire felnőttél / Pont annyira el is tévedtél…”

Pont emiatt mondható el a Fatal Error-ról az, hogy amellett, hogy felületesen hallgatva is kellemes perceket tudnak okozni a számaik, kicsit odafülelve és mélyebbre ásva igazán tartalmas mondanivalóval rendelkeznek. A fenti problémákhoz hasonló gondolatokat tár elénk például a Maradhatnak (melyhez egy túl sok ’nyelvet’ megmutató, ám pofás kis klip is készült), valamint a Bazmeg is. Utóbbi különösen el lett találva és remélhetőleg a mai generáció fiataljainak segít abban, hogy ne csak beszéljenek, de tegyenek is az elképzeléseikért, álmaikért.

No de szálljunk le a magasztos magaslatokból, hiszen a viszonylag komoly témák mellett ez alapvetően egy vidám és bolondos hangvételű és hangulatú album. Nem csak a Bazmeg (valamint a borítón szereplő ház lépcsőjére írt „alcím”) miatt, de ezt a lemezt akár a „bazmegek albumjának” is lehetne hívni. Kb. a számok felében hangzik el egy-egy bazmeg, szerintem koncepcióként. Ha már itt tartunk, a Made in Londont muszáj kiemelni, nem csak azért mert ez is egy aktuális problémáról mesél nekünk, hanem mert a Motörheades dobtémákra épülő Február Gyümölcse mellett az egyik leginkább felpörgető tétel. A rock ’n’ rollos riffelése nagyon el lett találva, szövegét pedig talán a mai Magyarországon lassan már mindenki át tudja érezni, hiszen szinte már mindenkinek költözött nyugatra egy-két rokona, testvére, barátja…

Persze vannak még további tetszetős kis nóták. Ott van mondjuk a Cigány muzsikus, mely jó értelembe véve egyszerű kis rakenroll nóta, hangsúlyos zongorajátékkal, tartalmilag pedig többek között leginkább a mai rohanó világot, valamint az általánosan egyre inkább jellemzővé váló stílustalan embertelen masszává váló tömegeket írja körbe. Aztán a Félekről is érdemes pár szót ejteni. Ez amolyan egyszálgitáros, szintén zongoraorientált nóta (utóbbiból a közepén egy igazán atmoszférikus kis szólórészt is kapunk), a Bérlet az Életre album Kisgitáros tételével rokonítható.

„És hiába építek reménnyel/ Ha az alapokat töltöm fel szeméttel…”

Ugyan vannak olyan számok, amik talán kevésbé emelkednek ki (vagy egyszerűen csak engem nem kaptak -még- el, pl.: Ördögszekér, illetve a Nem kell se kő, se szikra), ám cserébe amolyan bónusznak kapunk a végére egy kiváló Tankcsapda feldolgozást, A civilizáció végét. Tény, hogy ezen dal feldolgozása kapja a leghangsúlyosabb szerepet, ám a cover címe talán nem a legtalálóbb, én simán beleraktam volna az elnevezésbe valahogy azt, hogy „Tankcsapda medley”. Ugyanis a Civilizáción kívül még a Köszönet Doktorból és a Mindenkiből is kapunk Fatal Error-ra formált részleteket. Tetszik, hogy az egész lemezen is kitűnően szereplő Zsola mellett itt ének és némi vakerálás terén a billentyűs/ vokalista Misi is hangsúlyos szerepet kapott. Én simán beraknám ezt a tracket a koncertprogramba!

Lehetne még a végtelenségig elemezgetni ezt a lemezt, megérdemelné, de nem az a fontos, hogy itt olvasgassatok, hanem, hogy hallgassátok meg a Kisszobából Nagyvilágot! Már megtehetitek, fönt van a TeCsőn az egész, egyben, de, ha megtehetitek, támogassátok a 7 srácot a lemez megvételével vagy egy-egy koncertes részvételetekkel, én mondom, tényleg megéri és ők is megérdemlik!

(A hetesfogatról már többször írtunk. Ha többet akartok a bandáról tudni, akkor olvassátok el a velük készült Hét Zenekara cikkünket, ha pedig a Kisszobából Nagyvilág budapesti lemezbemutatóját elevenítenétek föl, arról itt olvashattok.)

 

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/