Depresszió – Válaszok után… (2017)

21618030_10155619435744373_593786761492472158_n

21618030_10155619435744373_593786761492472158_n

Előadó: Depresszió

Album: Válaszok után…

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2017

Stílus: Metal/ rock

Honlap: http://depressziomusic.hu

Értékelés: 8/10

 

 

Azért az nem semmi, hogy bő két héten belül aranylemezzé vált a Depresszió legújabb stúdiólemeze, a Válaszok után… Persze a legtöbb irigy/ negatív hang erre azt mondja, hogy ez nem erény, hiszen már alig pár ezer eladott példány szükséges csak ehhez a státuszhoz. Meglehet, bár pár ezres eladott példányt is csak néhány csapatnak sikerül itthon produkálnia ma már…

Anno a Vízválasztóval nagyot húzott a csapat, igaz, sokakat meg is botránkoztatott, ám a klasszikussá vált albumjaik után ez újra egy olyan lemez volt, amin akárki akármit mondd, hibátlan számok sorakoztak föl azért, hogy ledörzsöljék az arcunkról a bőrt. A három éves periódusok rendje és módja szerint 2014 őszén a Folyamat Zajlik… lemez követte az albumok sorát. Ezen a banda tovább folytatta a Vízválasztón elkezdett enyhén elektronikus és billentyűs menetekkel megtámogatott metalját. Utólag ez az album is beért, hiszen a platina státuszt is elérte, ám a Vízválasztó pozitív ereje és eklektikussága után mégis egyhelyben topogásnak hatottak az anyag számai és talán nem is sikerült vele akkorát emelni a banda presztízsén, mint a korábbi lemezzel.

Turnék, kisebb-nagyobb, akár több hónapos szünetek követték egymást, ráadásul 2009 óta a banda tagjaként ismert sampleres Sodától is megváltak idén év elején. Igaz, élőben már bőven bizonyították, hogy helyénvaló a klasszikus négyes felállásba való visszametszés, ám az igazi „vízválasztónak” mégis csak az új albumot nevezhetjük, mely kerek három hete, október 20.-án jelent meg Válaszok után… címmel.

A banda promóciós kommunikációjából főleg a régi stílushoz, a durca húzónótákhoz való visszatérést lehetett kihallani. Na, aki lecsukta a szemellenzőjét és vakon erre számított a Válaszoktól, az nem kizárt, hogy csalódott. Nem hívhatók kifejezetten ösztönös metal muzsikáknak ezek a számok, de az biztos, hogy erősek, mint a vasbeton. Az sampleres betétek néhány rajongó csalódását okozva, de nem tűntek el teljesen, csupán lecsökkent a mennyiségük és háttérbe szorultak, valamint ezeket már a méltán híres és elismert Varga Zoltán tette hozzá a számokhoz a SongSong Production-ben.

Mindemellett kapunk azért visszakanyarodást – ,ahogy klisésen szokták mondani – a gyökerekhez, de közben mégiscsak kifejezetten előre tekintő és innovatív lett ez a lemez. Rögtön az elején együtt énekelhetjük a Nincs kivétel kezdő acapelláját Halász Ferivel, aztán az arcunkba robban a húsdarálós zúzda, amúgy Depresszióilag. Találunk még bőven hasonló, masszív, már hallgatva is színpadra és pogóba kívánkozó tételeket. Ott van például a Sokkal több a kezdő, törthangú groove-jaival, illetve ott van a címadó Válaszok után is, ami beharangozó nótaként is nagyot ütött. A kezdő töredezett ütemek már-már djentbe hajlanak, melyek az ugrálós refrén előtti verzékben térnek vissza; talán az egyik legjobban eltalált szám az összes közül.

No ne legyen tévképzetünk, ezeken kívül sem ül le nagyon az album. Találunk például két további döngölős tracket, amelyeket avégett említenék meg külön, mert kifejezetten olyan ízük van, mintha a Folyamat zajlikról csúsztak volna át ide. Hogy ez jó-e, vagy sem, azt mindenki döntse el magában. Az ismerős dallamok és dallamvezetés, valamint az előző album számaihoz hasonlatos prozódia miatt talán kevesebb újdonsággal szolgálnak, ám simán kedvelhető nóták. Nem csodálkoznék rajta, ha pont ezek válnának a koncertek legkedveltebbjeivé. Ez a két track pedig a Nem a végső, valamint az Állom a szavam. Előbbi pozitív hangvételével a 2014-es album mellett az Amíg tart – Egy életen át korszakot is megidézi, utóbbi pedig pörgőssége mellett címében és az előző album trackjeivel-, de leginkább a Védem az igazammal rokonítható. Azért a szám második felében négyszer is felbukkanó, kis, elektronikus drop egy jó fülessel vagy fejessel nagyot tud nyomni a dobhártyánkon.

A slágeresebb vonal is visszaköszön a lemezen, de nem elcsépelten, Depressziós szinten újító jelleggel. Ott van például a profi kis klipet kapott, enyhén kifacsartan szerelmes nóta, a Teérted, no meg a legelső beharangozó nóta, A kés hegye. Nem is tudom, de talán nem is tisztem eldönteni, inkább annyit mondok, hogy egyik jobb, mint a másik!

Talán a legtöbb számban érezhető valamiféle enyhe újítás és innováció, ám itt muszáj megemlítenem a második tracket, a Ha te is akarod című számot, valamint a Nova Prospect-es Besnyő Gabi közreműködésével megalkotott Tudom miértet. A Ha te is akarod kezdő rock ’n’ rollja is dülöngélésre késztet, ám a refrének kórusos támogatása, valamint a szám második felében található, letisztult, önálló kórusbetét szerintem simán betalál a legtöbb rajongó számára. Simán hidegrázós, már az említett részt megelőző érzéki gitárszólótól kezdve, persze csak pozitív értelemben, ráadásul szövegileg is egy pozitív töltetű tétel. Áttérve a Tudom miértre, ezt a számot először én sem tudtam hova tenni… Nagyon bírom Gabi hangját és a Nova Prospectet is, az egyik legjobb és legígéretesebb hazai feltörekvő bandának tartom őket. No pont emiatt – én hülye – valamiféle Novás Depresszió számot vártam, de szerencsére nem ezt kaptuk. Gabi szinte végig háttérben színesíti Feri énekét, a szám felétől vált át inkább duettbe a dolog, az énekesnő egy rövidebb önálló részt is kap. Sokadik hallgatásra szerintem simán magával ragadó. Sokaknak nem tetszhet, hogy ez a track kevésbé „depressziós”, ám pont emiatt az album legkülönlegesebb tétele. Persze mindenki értelmezheti úgy, ahogy akarja, a szöveg mai nemzetközi politikára is enyhén reflektáló mivolta, valamint a kezdeti dallamok-, illetve Gabi „szólójának” keleties hangvétele bennem egyértelmű asszociációkat indított meg, többek között a jelenben zajló geopolitikai folyamatok felé.

Hogy velejében mozgatná meg az új Depresszió album a hazai rock/metal szinteret, azt nem lehet mondani. Vannak elsikló, kevésbé megragadó számok és erős, egyértelmű hatások (hallgassátok meg pl.: a záró Ami közös bennünk második felének lépegetős gitártémáját!), ám mindemellett az biztos, hogy a Válaszok után… tovább lépés a zenekar számára mind tartalmi szempontból, mind pedig az előző lemezhez viszonyítva.

Meg különben is! Lehet, hogy az egyik legkedveltebb hazai keményvonalas bandáról van szó és emiatt sokaknak nem elég trú a dolog, azért érdemes megnézni Ferit, Zolit, Ádámot és Dávidot a színpadon, mert amit ott tolnak, azt úgy szokták hívni, hogy profi munka. Könnyen lehet, hogy azok a számok, amelyek lemezen nem ütnek akkorát, azoktól élőben eksztázisban rohansz majd a pogóba.

(Ha kíváncsiak vagytok rájuk, az őszi/téli turné megannyi állomásán, valamint a december közepi, budapesti lemezbemutatón is érdemes meglesni őket!)

 

Írta: Vágány Norbert

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/