“Ez a lemez a dühöm, keserűségem és reményem.” – Interjú Kókai Barnabással, a The Southern Oracle frontemberével

Tavasszal már egészen komolyan kifaggattuk Kókai Barnabás grafikus, tetoválóművész és frontembert életmunkásságáról (ide kattintva olvasható), most pedig zenekarának új lemezével kapcsolatban ismét bepróbálkoztunk kérdéseinkkel, nem is kevés sikerrel.
Durván két hét múlva lát napvilágot a budapesti The Southern Oracle harmadik nagylemeze, amely máris előrendelhető nálunk, ha IDE kattintotok. A HIRAETH névre keresztelt lemez dalcímei, borítója már megtekinthető, valamint SKYPUSHER címmel már egy öklösként ható ízelítő dalt is végighallgathatunk. Lemezbemutató január 18. Dürer Kert, addig pedig lássuk, mit tudhatunk erről a nagyszerűnek ígérkező lemezről.

HIRAETH. December kilencedikén jelenik meg a harmadik nagylemezetek, melynek címe egyfajta hiányérzetet, honvágyat fejez ki a wales-i nyelvjárásban, ha információim helyesek. Mit takar ez a cím a te elképzelésed szerint, a lemez vonatkozásában?

Nagyon fontos a pontos jelentése, mely “egy otthon iránti vágy”. Nem honvágy, hanem egy bizonyos otthon hiányérzete, ahová szeretnénk tartozni. Az, hogy a mi nyelvünkben nincs jelen ez a szó, tökéletesen tükrözi mennyire aktuális is ez a lemez. Semmiképp sem azt mondom, mint amit manapság a nagy többség, akik szerint “szar ez az ország” és “el kell innen menni”, mert én szeretek itthon lenni. Ide köt a család, a barátok és rengeteg emlék, amik nélkül nem lennék az aki vagyok – ezekbe jó és rossz egyaránt beletarozik. Itt nőttem fel és hiányzik, hogy a gyomrom összerándulása nélkül hívhassam otthonnak. Erre megoldást kell találni és a megfutamodás számomra nem az. Egyelőre nem találtam jobbat, minthogy kiírjam magamból amiket érzek vagy rajzoljak hozzá polgárpukkasztó illusztrációkat. Ez a lemez a dühöm, keserűségem és reményem.

A már megjelent dalcímek és ahhoz tartozó alcímek egy teljes lemezt átfogó tartalmi koncepciót sejtetnek. Mesélnél nekünk, hogy milyen témára épül az album és hogyan is alakult ki pontosan?

Ahogy a címmel már utaltam is erre, egy otthon iránti vágy ami hajtja ezt a lemezt a huszas éveim végefelé kísérő személyes tapasztalatok alapján. A koncepció egy fiktív idősíkban elhelyezett utópisztikus világ, ahol mindenki gyermek maradt, mert nincsenek olyan példaképek akik megmutathatnák az utat hogyan nőjünk fel. Amolyan posztapokaliptikus Pán Péter, fekete-fehérben, aggasztóan sok aktualitással. Mindez egy képregénnyel megszínezett sztorivá kerekedett ki, melyet Marcival (basszusgitárunk) írtunk, nagyon sokat köszönhetek neki. Megérte sokévnyi barátság alatt állandóan a vérét szívni a geek dolgai miatt, mert talán ezen felbuzdulva segített hozzá gyermekkori álmom valóra váltásához ezzel a képregénnyel – kösz kisbátyám!!

A dalcímek és a megjelenés mellett már a borító grafikája is nyilvános, amely szintén a te kezed munkáját dicséri. A borító első oldalán egy kisfiú arca látható, homlokán egy jelképpel. Ez tartalmilag szorosan kapcsolódik a lemezhez? Van különleges jelentése a jelképnek?

Ez a rajz volt az egyik első dolog ami kikívánkozott belőlem amikor elkezdtük a HIRAETH munkálatait és annyira megtetszett mindenkinek a szimbólum, hogy azóta ezt használjuk. A borítónál fontosnak tartottam, hogy ne a zenekaron legyen a hangsúly, hanem magán a lemezen és a mondanivalón. Ehhez pedig szükségesnek éreztem egy ilyen nyers rajzot, ahol nincs zenekarnév vagy bármi egyéb felirat, csupán egy érzést fejezzen ki, hűen illusztrálva a lemezcímet és koncepciót. A gyermek homlokába vésett szimbólum amolyan törzsi hovatartozást jelképez, mely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy legyünk mi akárhányan, de összetartunk a végsőkig.

SKYPUSHER. Ezzel a címmel jelent meg az első single az új lemezről. Magánvélemény, de szerintem a valaha hallott legütősebb és legkeményebb TSO dal, amit hallottam. Elmesélnéd mit jelent neked ez a dal és a megszületésének körülményeit?

Örülök, hogy ez átjön, mert mi is hasonló okokból döntöttünk amellett, hogy ez legyen az első dal amit megosztunk az emberekkel. Ez a szöveg volt az egyik első amit megírtam a HIRAETH korszak kezdetén és most jönne az, hogy “mit gondolt, érzett a költő mikor megírta”. Soha sem értettem miért kell ilyeneket a tanuló gyerekek fejébe verni, amikor ezt csak a költő tudta igazán, sőt, talán amikor visszaolvasta pár pohár után ismét, már egészen mást adott neki. Szerintem az a szépsége a művészetnek (legyen az költészet vagy festészet vagy bármi egyéb), hogy mindenki azt lát bele amit szeretne. Nekem legalábbis az adja a legnagyobb örömöt mások műveiben amikor megtalálom benne magam és ezzel több leszek. Nagyon hálás vagy az életnek, hogy a művészetek világában tevékenykedhetek, elképesztő érzés amikor hozzám jönnek oda az enyémekhez hasonló gondolatokkal olyan emberek akiket lehet, hogy nem is ismerek, de épp egy élethelyzeten segítette át őket valamelyik kreációm, legyen az rajz vagy szöveg. Köszönöm nektek, hogy itt lehetek és ígérem leszek is amíg lélegzem. Nade túl messzire mentem, kérdésedre a válasz; ez a dal számomra a modern világ kontrolljáról, cenzúrájáról szól, melyből nagyon nehéz kiszakadni. Okostelefonok, digitális rendszerek amik magukhoz láncolnak bennünket és ezáltal földhözragadtan gondolkozunk. A Skypusher az ebből való kiszakadást hivatott nyomatékosítani.

A többi dalnál is hasonló intenzitásra és brutalitásra számíthatunk vagy lesznek más hangulatú dalok is?

A lendület végig kíséri az egész lemezt, néhol metálosabb, olykor hc-sebb vagy pankosabb, de főleg thrash-es köntösben néhol rövidebb, olykor hosszabb dalok formájában. Érdekes a kérdés, mert az igazat megvallva lett volna még két szám a végére amik inkább melankólikusan szép hangulatban úsznak, lassabb és terjedelmesebb kivitelezéssel, viszont úgy döntöttünk nem szeretnénk ezeket elbagatelizálni azzal, hogy egy irgalmatlan energiabomba végére betesszük. Szeretnénk ha ezeket is értékelnék azok akiknek kedvez ez a vonal is, így addig félreraktuk őket amíg készen nem vagyunk a mosatni lemezzel, de nem tervezzük sokáig pihentetni a dolgot.

Sosem szólt rosszul ez a zenekar, de most, mintha szintet léptetek volna hangzás terén. Kiknek vagy minek köszönhető ez a elsöprő erejű megszólalás? Melyik stúdióban és kivel dolgoztatok?

Igyekszünk mindig fentebb tenni a lécet minden szempontból, a hangzás terén sincs ez másképp. Véleményem szerint mondjuk relatív mi szól “jól”, ezt zenekaron belül is sokat szoktunk fejtegetni. A dobokat Csobánczi Peti barátunkkal rögzítettük a Trashhill Studios-ban, a többit az évek során homestudiová fejlődő próbatermünkben vettük fel Ivánfi Danival (Stubborn), akinek rengeteget köszönhetünk! A HIRAETH-t felvezető B oldalas kislemezünk munkálatai ugyanígy folytak, kitaposva ezzel egy járható utat aminek a végén Kiss Jocónak (Area 51 Studios / Nova Prospect) adtuk nyers felvételeket keverésre illetve maszterre. Nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel, így nem volt kérdés, hogy az egész lemezt hozzá visszük. Úgy gondolom, ehhez a monstrumhoz megtaláltuk a legmegfelelőbb hangzást.

Mennyire mentek egyszerűen a felvételek? Sokat alakítgattatok a stúdióban még a dalokon vagy inkább a próbateremben megszületett verziók maradtak?

Fuh, rengeteget dolgoztunk a dalokon (is), de a legdurvább, hogy a többnyire a sok változtatás ellenére szinte az akár évekkel ezelőtti demóhoz tértünk vissza. Ami nagyon sokat dobott az egészen az Béla jelenléte, aki évek óta beugrós volt nálunk. Miután Andris betegsége miatt nem dobolhatott, Bélánk jött és új erőt adott nekünk lelkileg és zeneileg is! Az ebből fakadó nyers erő átjárja a lemezt és azt hiszem ezt érezni is fogja mindenki.

Megjelenés előtt kapunk még ízelítőt bármelyik dalból? Klippel készültök?

Ebben a percben fejeztem be a klippet, amivel 28.-án rukkolunk elő! Annyit mondanék előjáróban, hogy ez a dal indította el ezt az érát négy évvel ezelőtt, valahol Szerbia és Macedónia korrupciótól túltengő határain.

Nagyon köszönjük a válaszokat!

Én köszönöm a lehetőséget megint csak!

 

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/