Devin Townsend – Empath (2019)

ELŐADÓ: Devin Townsend
ALBUM: Empath
SZÁRMAZÁS: Kanada
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: progressive metal
HONLAP: https://www.hevydevy.com/
ÉRTÉKELÉS: 9.99/10

 

 

 

 

Biztosan mindenki ismeri azt a végtelenül elcsépelt, de esetünkben tökéletesen igaz állítást, miszerint nagyon kevés választja el a zsenit az őrülttől. Mostani alanyunk, a kanadai Devin Townsend az iskolapéldája annak, hogy miként is mosódhat össze ez a két tulajdonság, és születhet a fúzióból egy egészen elképesztő zenei mestermű. A nemrég megjelent Devin-album, az Empath egy szélsőségekben és káoszban bővelkedő gyöngyszem, ami jól mutatja Devin Towsend zsenialitását.

Megosztó hír volt, amikor tavaly Devin bejelentette, hogy szakít a Devin Townsend Project-tel, és önállóan hozza össze a soronkövetkező albumát, az Empathot. A zenész arra hivatkozott, hogy szeretné a saját ötleteit megzenésíteni a saját elképzelései alapján összeállított vendégzenészekkel, és nem szeretne függeni a korábban említett projectbandájától.
Szinte már egy háromkötetes könyv sem lenne elég arra, hogy összeszedjük Devin korábbi munkásságát, de azt azért jó tudni róla, hogy mindezidáig 23 albumot hozott össze a projectjeivel és bandáival, és még isten tudja, hogy mennyi más helyen működött közre mint zeneszerző vagy kiadó. Akit részletesebben is érdekel a munkássága, az ide kattintva kaphat teljes képet a művészúr életéről. Természetesen az Empathot is a saját kiadóján, a HeavyDevy-n keresztük adta ki.
Elmondása szerint ez az album az, ahol teljes mértékben kiélhette magát, belevihetett minden érzelmet és gondlatot, amit csak szeretett volna, és ezúttal ebben nem akadályozta meg senki. Egyúttal olyan zenészekkel, énekesekkel vehette körbe magát, akik a legjobban passzoltak az elképzeléseihez. Íme a lista, ahol azért régi ismerős nevek is feltűnnek korábbi Devin produkciókból:

Devin Townsend / ének, gitár, billentyű, producer

Morgan Ågren (Mats And Morgan, Frank Zappa, Fredrik Thordendal) / dob és más ütőhangszerek

Anup Sastry (Monuments, Periphery) / dob

Samus Paulicelli (Decrepit Birth, Abigail Williams) / dob

Nathan Navarro / basszusgitár

Mike Keneally – gitár és billentyű

Elliot Desgagnés (Beneath the Massacre) / ének

Steve Vai / gitár

Chad Kroeger (Nickelback) / ének

Anneke Van Giersbergen (The Gathering, Ayreon, The Gentle Storm) / ének

Ché Aimee Dorval / ének

Ryan Dhale (Age of Electric and Limblifter) / gitár

Elektra Women’s Choir / kórus

Az egész album elkészültét egy dokumentumfilm-sorozattal örökítette meg a zenész, amit a Youtube csatornáján ti is megnézhettek. Na, de milyen is lett az Empath?

Az album egy hosszabb intróval kezdődik, ami a Castaway névre hallgat, és tökéletes nyugalmat sugároz. Nem a szokványos felspanolós bevezető ez, hanem amolyan chill zene, amit az ember szívesen hallgatna a tengerparton ülve, koktélt kortyolgatva. Portyázó sirályok, az óceán morajlása, női kórus és a gitár hangja hozza el a hawaii hangulatot.
Ebből az idilli állapotból csap át a lemez, az utóbbi évek legagyamentebb zsenialitásába, a Genesisbe.
Igazi őskáosz az, amit hallgatunk, nem is véletlen a Genesis elnevezés, hiszen ez egyfajta metafora az újrakezdésre, teremtésre:

Let there be light
Let there be moon
Let there be stars and let there be you
Let there be monsters, let there be pain
Let us begin to live again
From the top to the bottom
Genesis

Igazából nem is tudom, hogy lehetne jellemezni ezt a dalt, ugyanis annyiféle stílus, hangszer, hangzás keveredik össze, hogy már meg sem lepődik az ember, amikor cicanyávogás és bocibőgés váltja fel hörgős darálást. Van itt heavy metal, hard rock, prog metal, prog rock, jazz, női kórus, elektrobetét és egy csepp blues is akad. Megmégrengetegmindenmás.
Fogalmam sincs, mi van ebben a katyvaszban, ami ennyire megfogott, de lelkiismeret-furdalás nélkül kijelentem, hogy számomra ez az utóbbi évek legjobb dala. Ezt követően a Spirits Will Collide gyönyörű kórusos jellege kifejezetten nyugtatónak hat. Ezt dalt gondolkodás nélkül be lehetne rakni egy film betétdalának is, annyira érzelmesre és dallamosra sikerült.

De csak ezután következik Devin másik nagydobása, az Evermore. Minő meglepetés, de ez a dal sem szűkölködik a zenei stílusok kavalkádjától, de kicsit mégis másabb, mint a Genesis. Nem annyira agresszív, nem annyira súlyos a hangzásvilága. Mindenesetre itt sem bízták a véletlenre, telis-tele van progos matekmetál elemekkel, amit Anneke popos szólamai tarkítanak Anup Sastry blastbeatjeivel. Természetesen itt sem maradhat el Devin hatalmas skálán mozgó, néhol operába illő, másutt pedig death metalra hajazó hangja. Na meg persze a ciccák.

Why? Én is ezt kérdem…MIÉRT? Ez a dal mit keres az albumon? Ez tipikusan egy olyan Devin agyszülemény, ami be fog kerülni a legnagyobbak közé. Pedig az égvilágon semmi köze nincs a metalhoz. Egész egyszerűen gyönyörű. Ez a dal az, ahol Devin kiéli minden vágyát a kulturált dalírásban és énekben. Meseszép kórusok és dallamok jellemzik, miközben Mr. Townsend megvillantja minden tudását, amit csak ki tud préselni a torkán. Egy az egyben elférne Hans Zimmer mellett egy filmben. Zseniális.

A Requiem nyugis, éneklős stílusa méltó lezárása az album első felének. Mert bizony ezzel még csak az Empath egyik felét hallottuk, pedig már csak egy dal van hátra, a Singularity. A maga 24 perces hosszával mondhatjuk rá, hogy külön produkcióként tekintünk rá. A hat részre bontott mű jellemzésére talán az volt a legjobb, ha azt mondanám, hogy Devin Townsend valódi koronája. Ebben a 24 percben mindent felvonultat, ami eddig elhangzott az Empathon, és mindent, ami Devin. Néhol észrevehető volt a rá jellemző industrial alap, de nem volt számottevő. Ellenben a Singularityben többhelyen előfordul az is, pont úgy, mint a korábbi műveiben, már-már nosztalgikus hangulatban. Nehéz kiemelni egy-egy pillanatot a dalból, mert az egész egy ízig vérig 110%os Devin Townsend agymenés, amiben minden elem a végletekig ki van maxolva.

Engem az első pillanattól lebilincselt az album, és gondolkodás nélkül 10/10-et adok rá, de óva intek minden új hallgatót, hogy ezzel kezdje a Devin-fanatizmust, mert akármennyire is hallgatóbarát a koncepció, fogalma se lesz róla mégis mi történik a lejátszóban, ha nem ismeri a művészúr előéletét.

Ha tetszett az Empath, akkor katt ide, és csapj le a jegyekre a november harmincadikai Barba Negrás bulira, amit a Phoenix Music szervez. Ráadásul egy hasonlóan mesteri zenekar is fellép Devin mellett, ami nem más mint a prog metalban utazó Haken. A Haken albumairól itt olvashatsz.

 

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/