Családias csütörtök este a brutalitás jegyében – Decapitated, Hatesphere &co.

FELLÉPŐK: Decapitated, Hatesphere, Thy Disease, Grimaze, Dehydrated

HELYSZÍN: Dürer Kert

IDŐPONT: 2018. november 08.

 

Azok a death metal rajongók, akik elindultak a csütörtöki Dürer Kert nagytermében megtartott koncertre, nem kis buli elé néztek – gondolhatták joggal, hiszen a főbandák, név szerint a Decapitated, a Hatesphere és Thy Disease mind elég sokat tettek le eddig az asztalra, ráadásul ez a lineup is kiegészült még két feltörekvő zenekarral, így nem kis fesztivál elé néztünk… ám az esemény mégsem látszott beteljesedni.

Bevallom, én is késve érkeztem; a küldetést, hogy a korai 18:00-ás kapunyitást követően a 18:30-as kezdésre ott tudjak lenni, magam sem tudtam teljesíteni.Így sajnos a két előzenekar közül a Dehydrated bemutatkozásáról úgy ahogy van lemaradtam. Ezt nagyon bántam, mivel irtó kíváncsi voltam hogyan szól előben az Ira Sidenko által vezetett banda, ami a „csajvokál” vonalat erősíti. Igen, ő az az Ira Sidenko, aki nemrég rövid ideig a szintén orosz illetőségű Fallcie (korábban Nu-Nation) zenekarba ugrott be.

Viszont a bolgár Grimaze előadásán már ott voltam, és bár eddig számomra ismeretlenek voltak, engem meggyőztek, el is mondom, miért. Észrevehető volt, hogy az ő 19:10-es kezdéssükkor nagyjából 20 ember tartózkodott a teremben. Nem kis kihívás ilyen kevés ember előtt motiváltan zenélni, talán még egy falunapon is többen vannak ebédidőben a színpad előtt, a srácok viszont töretlen lelkesedéssel küzdöttek és bár az erőfeszítésük ellenére senki sem mozgott nagyot, ők szemmel láthatóan élvezték ezt a kevesebb mint fél órát a színpadon. Ezt látva és azt hallva, hogy egyébként ez egy zeneileg összeszedett banda (bár nem nyújtanak újat más zenekarokhoz képest), jár a piros pont. Részemről egy további piros pont, hogy a zenekar egyetlen szál gitárosa Melina Krumova, aki egy hihetetlenül ügyes hölgynek bizonyult.

Fontos megemlíteni, hogy a zenekarok nagyon tartották magukat a kiírt menetrendhez, nem volt egy perc csúszás sem az este alatt, így kevés szünet utána következett is a Thy Disease. Bár én odavagyok az indusztriál muzsikáért, valahogy az ő munkásságuk nem nagyon fogott meg az évek során, ettől függetlenül vártam, hogy lássam őket élőben. A zenekarban nemrég cserélődött le az énekes, Sebastian “Syrus” Syroczyńskit váltotta Marcin “Regis” Parandyk, és hát na, nem volt egy minőségi váltás, már csak azért sem, mert Syrius azon kívül, hogy egy jelenség volt megjelenésében is, a vokálja is egyedibb volt. (Akinek hiányzik Syrus, az keressen rá a „Gnida” zenekarra.) A banda egyébként jól szólt, hoztak régi és újabb dalokat a közeli jövőben megjelenő új lemezről egyaránt, és bár őket is frusztrálta, amikor a technika picit cserben hagyta őket hosszabb-rövidebb percekre, de alapvetően jól bemelegítették az immár nagyjából 50 fős társaságot, kiegészülve a komplett első sort alkotó két Grimaze taggal.

Utánuk következett a dán Hatesphere, akik az én személyes kedvenceim. Az volt a vicces az ő jelenlegi fellépésükben, hogy négy hete már koncerteztek ugyanezen a helyen, csak akkor a Sinsaenum előzenekaraként. Ettől függetlenül elég szépen megtáncoltatták az akkorra már majdnem félházra duzzadt közönség nagy részét. A nyolc számot felölelő performanszból hármat hoztak a legújabb albumról, ami a Reduced To Flesh névre lett keresztelve, és ugyanolyan jól szólt élőben, mint lemezen. A Hatesphere hozta azt, amit tőlük el lehet várni, őrülten groove-os death+thrash kombinációt, hol pörgős (leginkább pörgős), hol sötétebben megszólaló dalokkal. Az tisztán látszott, hogy a srácoknak van egy kidolgozott koncepciójuk a színpadi megjelenésükről. Ilyen volt, amikor a pengetős szekció egyszerre áll ki a színpad szélére és úgymond „pózol”, vagy Pepe folyamatos grimaszolása a közönség felé is egyértelműen tudatos, de egy biztos, hogy ez nem erőltetett és látszik a zenekaron, hogy élvezikamit csinálnak, és magát ezt a koncertet is. Az énekes Esse is folyamatosan tartotta a kapcsolatot, és szórakoztatta a közönséget két dal között, például megtudhattuk, hogy mondják dánul hogy „Egészségedre!” (skål), ezt egyébként többször is elismételte a koncert alatt, biztos ami biztos alapon, vagy csak azért, hogy tanuljon már valamit az ember fia/lánya ha már ott van. A zenekar két tagjával sikerült egy rövid beszélgetést összehozni a koncert után, amit majd egy későbbi cikkünkben olvashattok.

Elérkezett az idő, hogy meglessük a várva várt Decapitated koncertjét. Részemről leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a nem olyan régen körülöttük kialakult botrány után hogyan lesznek képesek felállni és újrakezdeni/folytatni azt,, amit elkezdtek, és bár látszott a róluk lehozott hírek alapján, hogy szemmel láthatóan sikerült túllendülniük, számomra egyértelműen csak a koncert után alakulhatott ki véglegesen a véleményem. Röviden annak, aki esetleg lemaradt róla, a Decapitated összes tagját (igen, mind a négyet) megvádolta egy amerikai nő, hogy 2017 szeptemberében a koncertjük után a tagok elrabolták majd megerőszakolták őt, gyorsan el is fogták őket, aztán kiderült hogy hoppá mégsem, így a tagokat szabadlábra helyezték, úgy körülbeblül három hónapos huzavona után. Nem rossz, mi? Nos ezekután kellett nekik felállni, és hát azt kell mondjam, sikerült. A koncertet végig jellemezte, hogy tárgyilagos volt, tehát jöttek egymást követve a nóták, különösebb átkötések és szövegelés nélkül, egy valamelyest sötétebb hangulatot hozva, mint mondjuk a Hatesphere enyhén „bulizósabb” mentalitása. Hozzá kell tegyem, mindkettő jól sült el, amennyiben ez volt a célja a zenekaroknak. A banda több albumukról is válogatott, természetesen alapozva az utolsó Anticult lemezre, és eszméletlenül nagyot darált, a színpadi technikát is jól kihasználták, arról nem is beszélve, hogy a hangosítást itt is jóra sikerült alakítani, így csak az nem élvezte a bulit, aki nem volt ott. Vagy aki totál berúgott. Vagy aki a Room 041-be ment eredetileg alter-indie koncertre és áttévedt (volt ilyen). A frontember Rafał kilométeres rasztáit mindenki kerek szemekkel és ámuldozva nézte, én kopaszként el is bőgtem magam egy ponton, amikor megrázta. Összességében az ő brutális és technikás megoldásaikat mindenki szereti, aki ebben a műfajban érdekelt, koncerten pedig ismét bizonyították, hogy mennyire precízek és milyen minőségi szeletelésre képesek. Így kijelenthetjük, hogy a karrierjük nem tört meg, sőt, még nagyobb erővel menetelnek tovább.

Összességében az Anticult Balkan Tour alatt egy nagyon jó neveket felsorakoztató mini death metal fesztivált sikerült összehozni. Aki szereti ezt a műfaját a metalnak, az most megbizonyosodhatott újra arról, hogy milyen sokszínű és szerteágazó is tud lenni ez a zenei vonal, és hogy milyen minőségi képviselői vannak Európa-szerte. Egyedül a kevés néző az, ami előtt értetlenül állunk, és hiányérzetet hagyott bennünk, nehezen érthető, hogy lehettek ennyire kevesen egy ilyen bulin, és bár lehet találgatni (ugye egy hónapja lépett fel ugyanúgy a Hatesphere a Sinsaenum előtt), de számomra így ez egy örök rejtély marad. Bízzunk abban, hogy ez nem a műfaj hanyatlását hivatott prognosztizálni kis hazánkban. Reméljük a legjobbakat.

Írta: Bányai Gábor „Bányu”
Képek forrása: Google, zenekari képek

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/