“Azért zenélünk, hogy átadhassuk az érzéseinket”-interjú a Dryblood zenekarral

Van itthon egy zenekar, akik lelkesek, fiatalok, ám mégis korukat meghazudtoló tudatossággal, és precizitással muzsikálnak immáron két éve. Mindig nagy öröm, ha ilyen csapatokról adhatunk hírt, hiszen ez állandó bizakodásra ad okot a metal zene jövőjét illetően hazánkban, és remélhetőleg később nemzetközi színtéren is. A pécsi Dryblood nevezetű formációról beszélünk, akik alapjában véve nem kategorizáljak magukat, hanem belőlük jövő érzéseiket szeretnék átadni, a többit pedig a hallgatóságra bízzák. Jól felépített, igazán sokoldalú zenéjük kapcsán kaptuk el néhány kérdésre a fiúkat, akik örömmel meséltek a kezdetekről, és eddigi tevékenységükről. Adjuk is át a szót a fiúknak…

 

Név: Dryblood

Megalakulás éve: 2017
Város: Pécs
Tagok: Kásádi “Faust” Márk-ének, gitár Till “Loco” Dávid-basszusgitár, Kovácsi “The Reaper Dávid-dobok

 

Sziasztok srácok, örülök, hogy beszélgethetünk! Friss, fiatal, pécsi formáció vagytok, ennyit már tudhatunk rólatok. Bemutatnátok pár szóban a bandát? Mióta muzsikáltok együtt, és honnan jött a zenekar alapítás ötlete? Hogyan alakult meg a Dryblood?

Dávid: Szia! Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy az interjú keretein belül mesélhetünk magunkról. A bandaalapítás ötlete először két éve decemberben röppent fel Márkban és bennem, ugyanabba a gimibe jártunk, és összehozott minket a metal zene szeretete, amelyet nem néztek jó szemmel egy keresztény suliban.

Márk: Ja, emlékszem még együtt gyakorolgattunk az iskolai zenekar próbatermében, kezdetben még én is basszusgitároztam. Igazából több, mint fél évig csak ketten voltunk, az első számaink ekkor születtek, mint például a Dusk és a Sanguine.  (Kovácsi Dávid) csak tavaly nyár végén lépett be, amikor leköltözött Pestről. Egyből felvette a ritmust, és hamarosan meg is lett a kislemezünk anyaga. Ekkor még az előző gitárosunk és az énekesünk is velünk volt. Ők azóta már nem a csapat tagjai.

Kovácsi Dávid “Tí’: Márciusban pedig itt Pécsen fel is vettük az EP-t.

Mennyire volt kiforrott elképzelésetek milyen zenét szeretnétek játszani? Tudatos volt a kezdetektől, milyen műfajban szeretnétek utazni, vagy ez csak a későbbi, közös zenélés után körvonalazódott?

Tí: A srácok már az elő pillanattól kezdve tudták, hogy milyen irányban szeretnének tevékenykedni, bár  Dávid régen punk bandákban játszott, ezek szerint megunta. Én pedig Pesten még egy rockzenekarban doboltam.

Bevallom, sokadik hallgatás után is nehezen tudom a zenekart, vagy a zenéteket bekategorizálni, hiszen mintha úgy hallanám, hogy több stíluselemet, zenei megoldást vegyítetek a számokban. Ti melyik stílushoz soroljátok magatokat? Kérdezhetném azt is, szerintetek mindenképpen fontos, hogy egy banda besorolja magát, vagy jó dolog, ha ezt a megítélést a zenehallgatókra bízzuk?

Márk: Amióta zenélek, nekem és szerintem mindhármunknak elődleges célunk újat, egyedit alkotni. Volt, aki extrém metalhoz sorolt bennünket, de én nem szívesen kategorizálom be magunkat.

Dávid: Én a magam részéről szeretem keverni a dolgokat. Fő a sokszínűség.

Tí: Én pedig teszem alá a szerintem oda illő témákat.

Nyáron már kislemezetek-EP- is megjelent. Mesélnétek kicsit az EP megszületéséről? Hogyan zajlott a munkafolyamat, és a szövegírás, zeneszerzés?

Dávid: A Sanguine című EP iránymutatóként funkcionál, alapvetően mindannyiunk személyiségét szerettük volna belefogalmazni, talán ezért lettek ennyire szerteágazóak a műfaji jellemzők. A magam részéről van benne egy jó adag black, de persze a metalcore sem maradhatott el.

Márk: Zeneileg pedig általában a gitárok és a basszus téma született meg először és ez igazából a mai napig így van. Ez után tesszük hozzá a dobot, aztán végül az éneket.

Tí: Az EP anyagát eléggé rendhagyó módon vettük fel, ugyanis nem mi mentünk a stúdióhoz, hanem gyakorlatilag a stúdió jött el hozzánk, Vincze Tamás személyében, az ország másik feléből. Nagyon jó volt együtt dolgozni, és a további munkáinkat is az ő keze alatt szeretnénk majd rögzíteni.

Dávid: Amit remélünk, hogy januárban megtörténik.

Van fő szövegíró a csapatban, vagy ez is közös munka? Honnan jön az inspiráció, ötlet a szövegekhez?

Márk: A szövegeinket a Dáviddal és az előző ritmusgitárosunkkal írtuk, persze ezek mindig jó előre készen vannak, Dávid is meg én is folyamatosan írunk.

Tí: Én meg nem, mert nem tudok! (nevet)

Dávid: Az inspirációt a tapasztalatainkból merítjük, a mindennapi életből, de engem más zenekarok érzésvilága, és az irodalom is megihlet.

Van a zenekarotoknak végső, kitűzött célja –gondolom- azontúl, hogy minél nagyobb ismeretségre szert tegyetek, és folyamatosan fejlődjetek? Ezzel kapcsolatosan van valamilyen „filozófiátok?

Tí: Nem feltétlenül a népszerűség az elsődleges célunk, mi azért zenélünk, hogy átadhassuk az érzéseinket, és talán ez a legfontosabb, ami minket jellemez.

Dávid: Igen, talán az érzések jelentik a zenei megnyilvánulásunk törzsét. Történtek velünk, velem olyan dolgok, melyeket mindenképpen szerettem volna a zene nyelvén megfogalmazni, hogy átadhassak valamit magamból az embereknek, akik vevők ilyesmire.

Mivel a naptár már novembert mutat, és az év vége felé haladunk, időszerű lehet a kérdés, mi várható, van- e már elképzelésetek a jövőt illetően? Körvonalazódik-e már esetleg egy nagylemez, vagy most inkább a koncertekre fogtok összpontosítani?

Márk: A figyelmünk jelen pillanatban megosztott, természetesen szeretnénk fellépni, de ugyanakkor folyamatosan a jövőre megjelenő nagylemezünk anyagának véglegesítésével foglalatoskodunk. Januárban el is szeretnénk kezdeni a single dalok felvételét.

Bízom benne, hogy ezzel az interjúval pár új hallgatót is szereztek, így ha valaki kedvet kap ahhoz, hogy élőben is meghallgasson benneteket, hol teheti meg a közeljövőben koncert formájában?

Tí: Legközelebb februárban fogunk színpadra állni Budapesten, az S8 Underground Clubban, az ezzel kapcsolatos információkat pedig folyamatosan frissítjük a Facebook és Instagam oldalunkon.

Van-e valami, amit nem említettünk, de szeretnétek elmondani és fontosnak éreztek? Üzennétek valamit az olvasóknak?

Dávid: Igazából csak köszönetet szeretnénk mondani azoknak, akik segítettek nekünk, mindenkinek, aki valamilyen formában közreműködött az eddigi munkáink során. Reméljük, hogy további aktivitásunkkal minél több emberrel sikerül majd kapcsolatba lépnünk.

Köszönjük szépen a beszélgetést, további sikereket kívánok nektek!

Készítette: Tancsik Mátyás