“A popzene hallgatása egy nagyon jó dalírási módszer” – Interjú Christopher Bowes-szal

pajrit

Az október elsejei Barba Negrás koncert előtt lehetőségünk volt leülni beszélgetni a kalózos témájú metalt játszó Alestorm bohókás frontemberével, ahol Christopher Bowes pár ciki témáról is gond nélkül beszélt magazinunknak – de olvassátok el ti, nem lövünk le semmi poént!

Metal.hu: Láthatóan jól szórakoztál a Troldhaugen bulija alatt. A te kérésedre lettek ők a turnépartner, konkrétan őket szeretted volna, vagy hogy jött össze ez a felállás?

Christopher Bowes: Az eredeti terv az Alestorm, Æther Realm, meg még egy titkos zenekar lett volna, mármint még mi sem tudtuk, hogy ki. Az Alestormon, Æher Realmon, Troldhaugenen belül mind jó barátok vagyunk, és szóbakerült, hogy kit visz az Alestorm magával turnépartnerként, amikor a Troldhaugenes srác odaszólt, hogy: “Miért nem visztek minket? Csináljunk újra ilyet!”, mert már három évvel ezelőtt is volt egy közös turnénk. Úgy voltunk vele, persze, kit érdekel, nyomjuk!

interjú1

Metal.hu: Gondolom elégedett vagy azzal, hogy ők lettek végülis a partner, hiszen ugyanúgy őrült mindkét zenekar.

Christopher: Szerintem az a legkirályabb az egészben, hogy az előzenekarok közül egyikük sem híres, mind lemezszerződés nélküli banda, király, hogy velük tudunk turnézni. Számukra is csomó előnnyel jár, az emberek megismerik őket, ők is megismerik a turnééletet, jól szórakoznak, és nagy koncerteket adnak. Nagyszerű, hogy ma 1200 ember lesz itt, ami egészen elképesztő, ha azt nézed, hogy csak az Alestorm, meg pár ismeretlen zenekar koncertezik. Nagy turnékra általában ismert zenekarokat visznek előzenekarnak is, hogy több ember jöjjön el, de erre nem is volt szükségünk. Csak mi és a barátaink – ez nagyszerű!

Metal.hu: Engedd meg, hogy gratuláljak a második házassági évfordulótokhoz!

Christopher: Nagyon szépen köszönöm!

Metal.hu: Ha már itt tartunk, vállal az Alestorm esküvőket, fel lehet titeket bérelni oda zenélni? Mi a helyzet a temetésekkel?

Christopher: Persze, mármint érted, ha kifizetik, mindent elvállalunk. A temetést mindenképp bevállalnánk, jól hangzik!

Metal.hu: Szóval inkább egy temetés, mint egy esküvő?

Christopher: Persze vállalunk esküvőket is, csak a temetés jobb mókának hangzik. Mégis ki játszik temetésen? Mi lehetnénk az a zenekar!

Metal.hu: Néztétek A Dalt, ahol Bodor Máté a Leanderrel versenyzett az Eurovíziós helyért? Drukkoltatok nekik?

Christopher: Persze, néztem, mindannyian reménykedtünk benne, hogy megnyerik, csak aztán a roma srác nyert.

Metal.hu: Nehezebb lesz az Európaturnék szervezése most, így a Brexit következtében?

Christopher: Nem, igazából én Amerikában élek, Máté (Bodor, gitár) és Elliot (Vernon, billentyű) Magyarországon, Pete (Peter Alcorn, dob) ír, ami nem brit, azt hiszem Gaz (Gareth Murdock, basszusgitár)  most fog Spanyolországba költözni. Egyikünk sem lakik már az Egyesült Királyságban, úgyhogy nincs semmi gond. Akkor merülhet fel max probléma, hogyha európai előzenekarral szeretnénk az Egyesült Királyságba utazni, ott lehet gond a vízumok körül, de nem tudom pontosan.

Metal.hu: Miként jellemeznéd a The Pirate Bay-jel való kapcsolatodat?

Christopher: Elég sokáig a Pirate Bay volt feltüntetve a zenekar hivatalos honlapjaként. Örülök, ha az emberek megveszik a lemezeinket, persze jó albumokat eladni. De a legfontosabbnak mégis azt tartom, ami ma is történik, hogy az emberek eljönnek a bulikra. Inkább lopják el az albumot, de vegyenek jegyet a koncertre, mint fordítva. Csak azt szeretnénk, hogy az emberek a rajongóink legyenek, szeressék a zenénket, jöjjenek el a koncertre és énekeljék a dalokat. Ha tudod, vedd meg az albumot, de ha nem tudod, az sem gáz.

22184976_1641576369227426_906272126_n

Metal.hu: Milyen érzés, hogy csomó bulitok teltházas?

Christopher: Elképesztő! Senki sem számított erre, úgy gondoltuk, hogy legfeljebb is csak okés lesz a turné, mert elég sok más nagy név is épp most turnézik.

Metal.hu: Igen, a Wintersun például egy hete járt itt.

Christopher: Igen, a Wintersun is, Ensiferum is turnézik, két napja Berlinben játszottunk, az Ensiferummal egy időben, más-más helyszínen… Az Orden Ogan is turnézik, szóval nagyon sok ilyen modern, folkos, party power metal zenekar úton van, de szerencsére még így is elég jól megy a dolog.

Metal.hu: Mint már mondtad, sok országból vannak tagjaitok. Ennyire egyszerűek a dalaitok, hogy nem kell próbákra járnotok, szóval nem is probléma a távolság?

Christopher: Alapvetően igen. Hét év után júniusban megtartottuk az első zenekari próbát, közvetlenül az album megjelenése után, és az első koncert előtt. Az angliai Download fesztiválra készültünk, ahol egy elég nagy közönség előtt léptünk fel, és három új dalt is terveztünk játszani. Úgy gondoltuk, akkor azért lehet, hogy csak jól jönne egy kis gyakorlás. Eljátszottuk őket egyszer, és minden rendben ment. A dalaink szó szerint meglehetősen egyszerűek, csak megtanuljuk őket otthon, felmegyünk a színpadra, és eljátsszuk őket.

Metal.hu: Beszéljünk kicsit a Magyar zenekartagotokról, Bodor Mátéról! Mi a szerepe a zenekarban, mit tudnál róla elmondani?

Christopher: Máté a legvidámabb ember, nagyon pozitív a hozzáállása. Néha úgy vagyunk vele, hogy nem akarunk már semmit sem csinálni és sehova sem menni, ő pedig jön, hogy “Igen, csináljuk meg, ez király lesz nagyon, alig várom a koncertet”, ilyesmik. Mi már régebb óta csináljuk ezt mint ő, szóval ő még mindig tud lelkesedni. Persze számunkra is minden izgalmas, de ő egy fokkal mindig izgatottabb.

Metal.hu: Szerintem nem is nagyon láttam még nem mosolyogva.

Christopher: Igen, ő ilyen. Egyébként csak ma reggel tudatosítottam, hogy ma van az első magyar headliner bulink vele, és így váó, nagyon érdekes lesz!

Metal.hu: Nem nagy a kísértés, hogy Mátét egész egyszerűen csak mate-nek (angol: méjt, társ, pajtás) hívjátok?

Christopher: Nem, az furin hangzik! Számunkra ő Bobo. Alapvetően Bobonak hívjuk, de ma ő a mi Bodor Máténk. Így Magyarországon nem konferálhatjuk be a nevét visszafelé (nevet). Persze vicces lenne úgy bemutatni, hogy “ő itt a gitárosunk, mate” – igazi kalóz név!

Metal.hu: Honnan szerzitek ezt a sok törpét? Apróhirdetést adtok fel, hogy törpenövésű embereket kerestek klipforgatáshoz?

Christopher: Belgrádban szoktuk forgatni a videoklipeket. Az ottani stáb bármit megszerez neked, amit csak szeretnél. Ha törpenövésűeket szeretnénk, vagy épp egy szamarat, csak annyit mondanak: oké! Megmondtuk, hogy öt törpére lenne szükségünk, akik úgy néznek ki, mint mi – azt mondták, persze, semmi gond! Bármit valóra váltanak, hihetetlen!

Metal.hu: Lady Gaga Telephone-ja óta volt valami popzenei inspirációd?

Christopher: Meg akartam próbálni lemásolni pár pop dalt erre az albumra, de végül nem fogtam bele. Ez egy nagyon jó dalírási módszer, meghallgatsz valami modern popzenét, és végiggondolod, hogy mi teszi jóvá. Elemezgeted, fogod azokat a részeket, amiktől jó, és metallá változtatod. Ezalkalommal nem csináltunk ilyet, de ez egy olyan taktika, ami mindig a fejemben van.

Metal.hu: Az új album ismét jól sikerült, de ami a leginkább tetszik, az mindenképp a Mexico­-ra készült videoklip! Ha megengedsz egy személyes kérdést… hogy érzed magad másnap, ha mexikói kaját eszel?

Christopher: Nem okoz gondot! Olyan sokan mondják, hogy jajj, mexikóit vagy indiait ebédeltem, össze is szartam magam. Persze ha valóban Mexikóban fogyasztod, az más, de a probléma nem az étel, hanem a víz! Ha csapvizet iszol Mexikóban, nagyon másféle baktériumok vannak benne, és elég az is, ha csak megeszel egy csapvízzel megmosott gyümölcsöt vagy kis zöldséget, és összeszarod magad. A legutóbbi dél-amerikai turnénkon, a mexikói buli után, amikor  a reptérre mentünk, hirtelen utolért az ételmérgezés. Már a brazíliai reptéren voltunk São Paulo-ban, és épp készültünk átmenni a biztonsági ellenőrzésen, és egyszercsak – prrrft – beszartam. Pánikba estem: a rohadt életbe, muszáj kijutnom a mosdóba…!

interjú2

Metal.hu: Jaj ne, és még ezek után át is kellett menned az ellenőrzésen?

Christopher: Igen, Argentínába repültünk, és aznap estére egy koncert is volt tervezve. Úgyhogy bementem a mosdóba, teljesen meztelenre vetkőztem, eldobtam az alsógatyám, elővettem egy másikat… Bekakálni egy emberekkel teli teremben a világ legrosszabb dolga. És az a baj, hogy tudom, hogy újra meg fog történni – jövő hónapban tíz napra ismét Dél-Amerikába utazunk… Semmit nem tudok kezdeni a helyzettel.

Metal.hu: Szóval nem segít, ha mindent csomagoltan veszel?

Christopher: Elég, ha egy jégkocka van az italodban… Meg fog történni, nem tudsz elmenekülni a helyi környezettől.

Metal.hu: Sosem gondoltam még bele a turnézásnak ebbe az aspektusába.

Christopher: Csak Dél-Amerikában van ez, meg esetleg Indiában.

Metal.hu: De gondolom a helyi közönség kárpótol.

Christopher: Igen, teljesen  őrültek, mindig annyira izgatottak, hogy láthatják a zenekart.

Metal.hu: Térjünk át egy kevésbé szar témára… Mennyi idő volt elkészíteni a No Grave but the Sea for Dogs verzióját?

Christopher: Körülbelül öt perc (nevet). Azt mondta a kiadónk, figyu Alestorm, kéne egy bónuszlemez a delux verzióba. Nagyon szeretik a különféle speciális kiadásokat és bónuszcuccokat, szóval végiggondoltam, na jó, mi a legrosszabb dolog, amit csinálhatnánk? Szóval fogtuk az albumot, töröltük az éneket, és Elliot fogta a szintijét, és elkezdte nyomogatni ezzel a nagyon béna vuf-vuf-vufvufvuf effektet. Hát, körülbelül annyi idő volt, amennyi idő végigjátszani az albumot, és ennyi.

Metal.hu: Tekinthető a To the end of the World c. dalotok a The Battle of Cartagena testvérdalának? Nagyon szeretem mindkettőben az epikus, szimfonikus részeket.

Christopher: Igen, a dalírás szempontjából hasonlóak, ugyan az az ötlet volt a fejemben, hogy írjak egy ilyen nagy, epikus dalt. Ha viszont megnézed a dalszöveget, láthatod, hogy teljesen másról szólnak, csak a zene hangulata egyezik.

Metal.hu: Valamiért az az érzésem, hogy a Bar und Imbiss megszületésének köze van a Wenches and Mead c. dalotok német változatához, ebben van igazság?

Christopher: Ez az egész ott kezdődik, hogy az albumainkat mindig Németországban vesszük fel Lasse Lammert-nél, akinek a stúdiója Észak-Németországban, Hamburghoz közel, Lübeckben van. A Weiber und Wein úgy készült, hogy éppen látogatóban voltunk a házában, és eszünkbe jutott, hogy felvehetnénk, hiszen a dalszöveget lefordította németre, így jó kis bónuszanyag lett.
A Bar und Imbiss is a lemezfelvételek helyszínéhez kapcsolódik. A hangmérnök az erdő közepén, az Isten háta mögött lakik egy furcsa helyen, ahol nincs semmi más, csak egy ilyen Imbiss (falatozó). Erre mondtuk, hogy hát itt van az Imbiss, ahova Schlumpfi jár! Ebből kialakult ez a sztori, hogy van ez a német Schlumpfi nevű csóka, akinek van egy Imbiss-e a semmi közepén… Aztán innen már magától  fejlődött a történet. Pont mint ez  dal is: bemész egy türingiai falatozóba, és lelövöd az embereket (nevet).

interjú3ez

Metal.hu: Elliot vagy a te ötleted volt, hogy többet hörögjön az albumon? Jól sikerültek azok a részek is!

Christopher: Az első album, amit már együtt vettünk fel, a Sunset on the Golden Age volt, és addigra már korábban is használtunk hörgéseket, konkrétan a Death Throes of the Terrorsquid c. dalban, akkor még vendégénekessel. Aztán úgy voltunk vele, hogy hisz Elliot is tud screamelni, ő is csinálhatná, ennél az albumnál pedig csinálhatna még többet is, hiszen a zenekarban van, nincs arról szó, hogy nem tudja megcsinálni akár minden koncerten. Király, mert hozzáad a zenéhez egy extra, elég másféle hangzást is. Nagyon sok dal csak arról szól, hogy én vokálozok, és megy a ’bwa-bwa-bwaa-bwa-bwa-I-am-a-pirate-yarr-harr-rum’, úgyhogy nagyon jó, hogy van egy másféle hang is, eltérő vokálstílus, egy kis kontraszt.

Metal.hu: Úgy sejtem, akkor elégedett vagy a vokálokkal, és az albummal is teljes egészében?

Christopher: Igen, nagyon elégedett vagyok, jó album lett! Azt hiszem, nincs semmi, amin változtatnék, elég sokszor áthallgattam. A régebbi albumokat is mindig meghallgattam, amikor elkészültek, és sokszor találtam olyat, amivel kapcsolatban azt kívántam, bárcsak máshogy csináltam volna. Tíz éve ugyan azzal a producerrel dolgozunk, aki már teljes mértékben érti, és tudja, hogy mit szeretnénk. Tudja, hogyan szeretnénk a nagyzenekari részeket, tudja, hogy a hangszerek milyen arányban szólaljanak meg a dalokban, úgyhogy ez rengeteget segít.

Köszönjük szépen az interjút!

Készítette: Vica

Fotók: Dani

 

A koncertről beszámolónk is készült, amit ITT olvashattok!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/