Agregator

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatni valón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap+1 speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

Agregator_HiRes_1

 


A hét zenekara:
 Agregator

Műfaj: Melodic death metal

Alakulás éve: 1997

Város: Tatabánya

 

 

 

Több mint egy évtizede a magyar underground metal élet egy színes, oppardon fekete színfoltja az Agregator. „Kimerült bányák és bezárt gyárak árnyékában született komor, dallamos death metal – egyfajta göteborgi Paradise Lost. A magyar nyelvű szövegek magja egyfajta dühös, alkotói éhség, ami arról szól, hogy egy saját út járását alig tűrő világban is légy az, aki szeretnél lenni” – mondja a zenekar. A göteborgi death metal hazai zászlóvivői a magyar füleknek és szíveknek szerethetően adják elő a dallamos metalt, más (pláne magyar) zenekarhoz nem hasonlítható módon. „Kilenc dal – kilenc hangulat” jeligével jelenik meg idén a negyedik nagylemezük, telepakolva komor, metalos zenei költeményekkel. Addig is mélyedjetek el a frontember/szövegíró Mikus Tamás gondolataiban, és a hozzászegezett 5+1 kérdésre adott merengésben.

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Hogy alkossunk valami sötét és cinikus metalt, tele súlyos érzelmekkel és energiával … Valami olyat, amit mi is meghallgatnánk és átélnénk újra és újra.Komárom-Esztergom megye sosem volt vidám hely, és ahogy rátaláltunk a ’90-es évek death/doom/black zenéire, egyből beéreztük őket  és nem volt kérdéses, hogy nekünk ilyet kell játszani. Így a lényeg, hogy játsszunk valami nekünk tetsző dolgot, ami mi vagyunk – és nagy öröm, hogy ez másoknak is tetszik és velünk tartanak az úton.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

„A cél halál, az élet küzdelem,s az ember célja e küzdés maga.”:) Nincs kimondott végső célunk, csak irány, amibe haladunk. A zene kibővíti a napi horizontot – túl a család, munka és mindennapok keverékéhez ad valami egészen mást. Új helyekre tudunk menni, új embereket ismerünk meg, és olyan helyzetekbe keveredünk, amelyekről régen nem is álmodtunk. Rock és metal-legendák sztoriznak nekünk, fesztiválokon lépünk fel, illetve mások is éneklik a dalainkat, amiket mindenféle sötét garázsokban és csodanemvárós betonházakban raktunk össze. Nem is mindig értem, hogy hogy keveredtünk bele ebbe az egészbe, de tetszik az érzés 🙂

Szóval inkább a cél, hogy olyan dolgokat csináljunk és éljünk át, amit eddig nem. Például pár éve megvolt, hogy legyünk fent a Spotify-on, mert miazhogy nem vagyunk ott, és akkor végigjárni az utat, hogy hogy megy ez az egész. Vagy nemrég a vinyl vonal – sosem volt bakelit kiadványunk, csak kazetta meg CD, de valahogy úgy éreztük, hogy ez hozzátartozik a zenekarosság érzéshez, és akkor jött az internetes keresgélés, hogy mi a technológia, mik a korlátok, hogy működik ez az egész, stb. Most az új lemezzel megint új helyzeteket próbálunk ki, majdnem minden lemezen voltak vendégénekeseink – miért ne lehetnének nem csak énekesek, miért ne lenne egy közös dal sok-sok barátunkkal? Nyilván ez szakmailag teljesen értelmetlen 🙂 amolyan teljes teljességgel, de hát csináljunk egy ilyet, aztán röptében úgyis kitaláljuk a részleteket. Szóval ez a cél, és ez nem is igen változik, csak az mozdul, hogy épp hogy oldjuk meg az aktuális nehézségeket, amik után le tudunk ülni, és egy sör mellett rábólintani, hogy hű, ez frankó menet volt 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=M3AYJBz-qMQ

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

Hát, részemről be sem teszem a lábam olyan koncertre, ahol nincs énekes. 🙂 Nyilván a barátaim ezt a szándékomat általában felülírják, ilyenkor viccesen mondom, hogy indíttatásom erősen szakszervezeti, meg rockmetalhoz jár az ének – de nekem valahogy kell, hogy legyen egy főhős, aki hangulatokkal töltse meg a zenét. Nyilván nem fogom ott érteni a szöveget, meg nem is akarom megfejteni a gondolatokat, hanem kell, hogy az a valaki, a karakterével, ahogyan mondja a dolgokat, megragadjon és érezzem, hogy itt most épp történik valami. A kérdésedre visszatérve számomra így fontos a szöveg – a magyar nyelvűeknél egy fokkal fontosabb, hogy mit mond, a külföldi alapoknál inkább számít, ahogyan mondja. Mivel más produkcióját így nézem, így számomra is fontos, hogy jók legyenek a dalszövegeink, olyanok, amire később is rá tudom mondani, hogy aha, ez olyasmi, amit ma is szívesen elő tudok adni – és maguk a sorok is segítség kiváltani azt az érzelmi hatást, ami miatt úgy érzi a résztvevő, hogy igenis itt és most átél valami fontosat.

Inspirációk – érzések, mindennapok és persze a dal hangulata, amire a szöveg készül. Nemigen vannak életmegfejtések bennük, mivel minden nappal több a kérdésem mindenről, mint a válaszom, de igyekszem minél több mindent látni és átélni az életben, tisztítani körülöttem a káoszt. Vannak visszatérő gondolatok, szavak, amiket önkéntelenül is sokszor használok, ezek valószínűleg olyasmik, amik valahogy tudattalanul is foglalkoztatnak – legalábbis erre gondolok, mivel alapvetően nem szerepel a céljaim között a szóismétlés. Ha már szövegek, akkor a mostani lemeznél kipróbáltam egy új dolgot – mivel civilben bölcsészhajlamú informatikus vagyok, gondoltam kísérletezem a két oldal összehozatalával. Sokszor azzal a problémával szembesültem, hogy bizonyos hangzású szóhelyekre főleg ugyanazok a szavak ugrottak be és idővel el is ment a kedvem az egésztől, napokig a jegyzetek felé sem néztem. Aztán az új dolgok kipróbálásának jegyében egy adatfeldolgozó technológiával készítettem egy szószedetet XX. századi költők összes művéből, a szavak mellé „magánhangzó-térképpel”, így most ha leállok valahol, akkor van egy listám a lehetőségekből, amik lehet, hogy épp nem adnak konkrét megoldást, de sikeresen átlendítenek ezeken a holtpontokon. Illetve nyilván szakmai szempontból is kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e csinálni és így ismét összejött valami egészen új dolog kipróbálása.

A dalszövegek konkrét összekapcsolása sosem volt célunk. Annál inkább az, hogy a dal és a szövege egy egészet alkosson, együtt éljen és az egész történet süssön. Mondjuk a lemezek címe mindig korábban megvan, mint a konkrét dalok, s azért valamelyest igyekszik irányt mutatni a várható hangulatok kapcsán, de messze van egy konceptalbum homogenitásától. Áthallások, kulcsszavak több helyen is szerepelnek – ez részben tudatos, pontosabban nem zárom ki, hogy egy lényeges szó vagy kifejezés több dalban is előforduljon, de azért ez inkább kivétel, mint általánosság.

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Hát, stúdiókörnyezet már nem annyira van – sokat változott a világ, amióta elkezdtük. Régen még az volt, hogy egy lemeznél bevonultunk egy ilyen technikai tömlöcbe, aztán ott egy hét felvétel, egy hét keverés és kész volt az album – punktum. Most már a gitárokat otthoni/próbatermi környezetben rögzítjük, a dobok midi-jelek, amikből vagy a keverést végző, vagy egy harmadik személy készíti el a végső alaphangzást. Az ének mondjuk stúdióban készül, de valószínűleg azt is meg lehetne oldani már távolról – a lényeg, hogy egy konkrét lemez elkészülhet úgy, hogy a felek személyesen nem is találkoznak – így a stúdiókörnyezet nagyrészt már a múlté, pedig volt némi sajátos hangulata, valami igazán személyes.

Részemről amúgy a lemezfelvétel egy szükséges rossz. Szeretem, ahogy összerakjuk a nótát, megírni a szöveget, de a konkrét anyagba öntése csak viszi az időt, meg a pénzt. Negyvenkétezerszer meghallgatsz minden dalt, újra és újra, befejezni nem tudod, csak abbahagyni, és tudod, hogy utána évtizedekig meglesz benned a tüske, hogy mit csináltál volna másképp. Szóval én ezt a részét nem szeretem, ez tényleg munka, de enélkül meg nem megy, szóval azon kell dolgozni, hogy minél frankóbb legyen a végeredmény, de ez színtiszta, izzadtságszagú és ráadásul nyomasztó munka. Nyilván tök jó, amikor a végén kezedbe veszed a kész bármit, de az út addig nagyon-nagyon körülményes.

Fentiekből érezhető, hogy nekem az élő produkció ami leginkább számít, ami miatt szeretem az egészet. A zenei felkészültség mellett igyekszünk minél jobban odafigyelni a külsőségekre is, mivel ezek sokat számítanak a kialakuló hangulatban. Minden egyes koncertben van egy kellemes kihívás, megteremteni a hangulatot, összehozni az energiát és számomra ez a hab a tortán, ez adja az élményt, amiért érdemes csinálni a zenekart.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítettek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

A metal –  az égnek hála – mára már elég sokrétű. Van benne minden, ami nekünk kell – legyen az dark, gót, dallamos, súlyos, atmoszférikus vagy épp mocsárszagú. Ha még hozzácsapjuk a hard rock megfelelő formáit, és némi blues alapú hangulatot, akkor teljes az az eszközkészlet, amire szükségünk van egy élőben is jól működő dalhoz. Nyilván hallgatunk nem metal előadókat is, de azokat direktben nem jelenítjük meg az Agregator zenéjében, vagy ha mégis, az nem tudatos 🙂

A legtöbb szövegetek elég komor, és személyes, szóba kerülnek az egyén vívódásai, és hasonló, kemény diónak számító témák. Az ilyen “súlyosabb” témákat, amelyeket pl. 10-15 éve írtatok, még ma is ugyan annyira jellemzőnek, hitelesnek, és aktuálisnak érzitek? Ez a komorság mennyire változott az idő előrehaladtával? 

Hitelesnek mindenképpen hitelesnek érzem őket, aktualitásuk viszont inkább ciklikus.  Ha mélyen vagyok, akkor szoktam is mondani a srácoknak, hogy baj van, mert ismét teljesen értem és átérzem ennek-vagy-annak a dalnak a jelentését 🙂 Szövegírásnál elő szoktam venni régi dalokat, amikkel tudom, hogy rá tudok hangolódni egy aktuálisan megfejtendő nóta feelingjére, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ahhoz illő sorokat tudjak alkotni. Olyankor érzem, hogy azokat a gondolatokat már nem tudnám újra úgy megírni, egy kissé idegenek is, azokat egy távoli, más mindennapokban élő személy írta. Nem is tudom, hogy hogyan jöhettek azok az ötletek, viszont közel állnak hozzám, tehát azért egy bizonyos szinten érzem, hogy igen ezek is én voltam, máskor, máshogy.

A szövegvilág legintenzívebb változását a banda zenéjének átalakulása hozta. Nálunk elég nagy a szabadság, amennyiben az aktuális szerző bizonyos alapvető kereteken és hangulatvilágon belül marad, akkor jöhet is a nóta. Így nem kell külön energiát szánnunk a megújulásra, mivel minden tagcserével úgyis új, és a korábbitól eltérő karakterű alkotások születnek.  Egy Vándor a porban vagy egy  A semmi ágán szövege nem készülhetett volna az Emberség vagy például a mostani lemezhez. Ezeknél  a dalok feszessége egész egyszerűen nem engedi meg a borult monológ-jellegű gondolatmeneteket. Viszont az alaphangulat, az egyfajta komor és cinikus düh – az továbbra sem változott, csak formailag más módon tör  ki.