A művészmetal ünnepe – Ne Obliviscaris beszámoló

IMG_4198

Fellépők: Ne Obliviscaris (AUS), Allegaeon (USA), Virvum (CH)

Helyszín: Dürer kert, Budapest

Időpont: 2018. április 12.

1

Most, hogy végre főzenekarként érkezett el hozzánk az ausztrál extrém progresszív metal Ne Obliviscaris, egyértelmű volt, hogy ez az este kihagyhatatlan lesz. Két másik külföldi zenekarral, magyar előzenekar nélkül tolták le az estét, a svájci Virvum és az amerikai Allegaeon társaságában.

IMG_3525

Nagyon kellemes meglepetés volt a Virvum, bár nem tudtam az első hangtól kezdve felvenni a fonalat, de ahogy szedték elő az újabb és újabb dalokat, és a jobbnál-jobb témákat, egyre inkább beleéltem magam a koncertbe, és átadtam magam az atmoszférának. Technikás, progresszív death metalt toltak, sok gitáron és kismillió húron. „Come closer, don’t be fuckin shy” – mondta a frontember, majd bemutatták, hogy is kell egy héthúros gitárt és egy hathúros basszusgitárt kihasználni. A két gitáros hóttnyugodt fejjel nyomta el váltogatva a legdurvább, összetettebb szólókat is, aztán a basszusgitáros is megörvendeztetett minket egy szólóval egy vágódeszkára inkább hasonlító bőgőjén. A másodszor hazánkban járó zenekar meggyőző bulit adott, nagyszerű zenei egyveleget teremtettek hangszereikkel. Néha egészen black metal koncerten éreztem magam, ugyanis a koncert inkább nézős-odafigyelős-belemélyedős atmoszférája inkább azoknak a buliknak a hangulatát idézte. Csak álltunk, és figyeltünk, hogy miféle dallamokat és zúzástengereket varázsolnak ki gitárjaikból. Szavakkal kicsit nehéz leírni, pontosan mit is tapasztaltunk, de általában csak kapkodtuk a fejünket, hogy éppen ki szólózik, vagy éppen ki tol egy nagyszerű témát. Köszi srácok, nekem nagyon bejött!

IMG_3671

Másodiknak a poénos klipjeikről és vicces hozzáállásukról ismert amerikai Allegaeon lépett a színpadra (lásd klip). Ez már a színpad és a kellékek összeszerelésekor is átjött, akkor is rengeteget poénkodtak, és látszódott, hogy lazára vették a figurát. Persze a koncerten már a zenélés részt komolyan vették, nyomatták sorba, szinte szünet nélkül a szigorú riffeket. Az egész estére nem volt jellemző a túl sok beszéd, de náluk még talán annyira sem, ugyis az időszűke miatt mind a két előzenekaron látszott a „haladjunkmá” hozzáállás, persze nem negatív értelemben, csak mindenféle átvezető nélkül tolták egymás után a dalokat. Ha szóban nem is, de gesztusokban mindenképp a közönséggel voltak a srácok, és legalább annyira élvezték az előadást, mint a tomboló fanok. Közvetlenségüket az is mutatja, hogy simán lepacsiztak szám közben is a fanokkal.   Őszintén szólva engem kevésbé győzött meg, mint a Virvum, az ő zenéjük inkább a zúzásról és a technikásságról szólt, az Allegaeon thrashesebbre veszi a figurát. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy az első sorokban nem volt tökéletes a hangosítás, szinte mindent elnyomott a lábdob és a pergő.  Valószínűleg túl sokan nem osztották a véleményemet, ugyanis a zenekar képes volt teljesen átmozgatni a közönséget, körülöttem rengetegen headbangeltek ugrálva, csápoltak, bár moshpit nem alakult ki.

IMG_3906

Miután az összes Urn­-os díszletet fixálták, színpadra lépett a Ne Obliviscaris, és belecsaptak az új album egyik tételébe. Az elején még nem annyira volt jó a hangosítás, sok volt kicsit a dob és kevés a hegedű, de szerencsére figyelt a technikus, és egyre jobb lett. Már másodiknak ellőtték azt a dalt, amit leginkább vártam. Amikor Tim belekezdett a And Plague Flowers the Kaleidoscope hegedűintrójába, többen hangos üdvrivalgásba kezdtünk, aztán gyorsan el is csendesedtünk, hogy kiélvezhessük ezt a csodálatos muzikalitással, művészettel teli tizenkét percet. „Ezután akár haza is mehetnénk”, gondoltam magamban, eljátszották a Kaleidoszkópot, a véleményem szerinti mindenkori legjobb NeO dalt, szóval számomra megvolt az este csúcspontja. Az a dal egész egyszerűen tökéletes, és élőben is képesek voltak átadni, a maga komplexitása és hossza ellenére. Persze a valóságban a dal után nem mozdultunk sehova, várt minket még egy csomó másik nagyszerű tétel a Citadelről és a Portal of I-ról. Bizony, csak erről a háromról, ugyanis a két zseniális EP-t, a Hiraeth-et és a Sarabande to Nihil-t valamiért mellőzik a koncerteken, pedig nagyon adtam volna, de sajnos mindent nem lehet.

IMG_4180

Nagyszerű showt hoztak össze a srácok, érdekes volt figyelni, hogy a különféle karakterek hogy működnek a színpadon. A hörgésért felelős Xenoyr a maga goth modelles fizimiskájával érdekes folt volt az egyébként viszonylag vidám és színes csapat élén, olykor a monitorra teljesen ráhajolva headbangelt, és hozta a legkiválóbb hörgéseket és károgásokat. A „szépségkirálynő” Tim olykor egyszerre hegedült és énekelt, méghozzá mindkettőt tökéletesen, 1-1 énekhangot olykor hosszú másodpercekig kitartva, a hegedűjét pedig nagyon művésziesen bűvölve. A basszusgitáros új tag, Martino és a szólógitáros Matt közötti barátság/kémia nagyon átjött a színpadról is, rengetegszer „találkoztak” a színpadon egy-egy összeállásra, összevigyorgásra, máskor hangosan, teljes szívből énekelték ők is a dalszöveget (nem mikrofonba, hanem csak úgy), egymás gitárját pengették, és bohóckodtak. A bal szélen helyet foglaló Benjamin volt talán a legpasszívabb, helyéről szinte el sem mozdult, bár a koncert végefelé 1-1x felállt egy oldalsó ládára, hogy ő is kapjon kicsit több figyelmet, a dobos Daniel pedig, az utolsó dalok alatt már félmeztelenül, szállította, amit kellett.

IMG_4198

Azt is érdemes megemlíteni, hogy az ausztrálok (akik nem fejjel lefelé voltak a színpadon!) becsületesen kitöltötték a másfél órás koncertidőt, ami alatt 8-9 dalt ha eljátszottak: segítek, ez 10-12 perces dalokat jelent, ilyen hosszú epikus dalok alatt is teljes mértékben fáradhatatlanul (Tim még ugrált és táncolt is, amikor épp nem hegedált) állták a sarat, le a kalappal! A visszatapskor kicsit megijedtem, hogy olyan halkaknak és nem lelkeseknek tűnünk, hogy esetleg vissza sem jönnek, de szerencsére ez nem így történt. Mondjuk nem értem, hogy nem ordibált mindenki torka szakadtából, amikor egy ilyen, velejéig profi produkciót lát, és ekkora zenei utazásban van lehetősége részt venni. Jól esnek az ilyen koncertek, ahol nem csak az önfeledt bulizás-ivás-pogózás a fő cél, hanem sokkal inkább a művészi-zenei értékek befogadása, azok élvezete, ráadásul mindkét oldalról – igazán beleélték magukat a zenészek is a dalokba, ami különösen örvendetes ha azt nézzük, hogy ők kb. minden este ezeket a dalokat játsszák és tudják élvezni.

IMG_4267

Persze nem mondom, hogy faarccal álltuk végig a koncertet, azért bizonyos dinamikusabb részeknél a közönség részéről is ment a térdig-headbangelés, sőt, olykor kimondottan hangos együtténeklés is, és a zenekar is háláját fejezte ki: először járnak itt mint headliner, nem tudhatták, mire számítanak, de nagyon örülnek, hogy ennyire jól sikerült az este. Egyetértünk!

IMG_4356

Köszönjük a Cudi Purci Booking-nak!

Cikk: Vica

Képek: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/