The Void

Fotó: Sadaweb

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatni valón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap+1 speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

Fotó: Sadaweb

Fotó: Sadaweb

A hét zenekara: The Void

Műfaj: Metal, Industrial Metal, Death Metal

Alakulás éve: 2006

Város: Szeged

 

 

 

A 2006-ban alakult szegedi ötös zenéje egy különleges világba repít minket. Erősen atmoszférikus, sci-fi filmekbe illő zenéjük kőkemény rifftörzsekre épül. Az évek során egyre kiforrottabb, letisztultabb anyagok születtek, de az alap indusztriális hangulat végigkíséri a zenekart. Sorban a negyedik nagylemezüket éppen egy hónappal ezelőtt, március elején jelentették meg, amelyet mi is lelkesen pörgetünk azóta is. A Nullified címet viselő album mind hangzásilag, mind dalszerkezetileg a legprofibb anyaguknak mondható, minimális kompromisszumokkal, maximális hitelességgel. Külön megemlíteném a szövegek kidolgozottságát és tartalmát, valamint a borító gyönyörű megjelenését,  melyek együttes értelmezése teszi teljessé a lemez befogadását.

A hét zenekarának feltett kérdésekre Kovács Dániel, a zenekar gitárosa válaszolt:

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Erre a kérdésre egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz válaszolni. Leginkább az, hogy zenéljünk és jól érezzük magunkat, emellett, ha még egy kicsit át is tudunk adni másoknak azokból a gondolatokból, amiket szeretnénk megosztani – mindezt úgy, hogy a zenénk hallgatása közben jól is érzik magukat -, akkor máris elértük a célunkat.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Igazából sohasem gondolkoztunk ezen olyan sokat. Csináljuk, amit tudunk, és igyekszünk azt a lehető legjobban tenni, felesleges kompromisszumok és a hitelességünk elvesztése nélkül. Természetesen minden folyamatosan változik, az elején mindenki mindent akar, de közben azért mindig voltak olyan kis célok is, amiket így visszagondolva akkor nagy dolognak tartottunk, de most már annyira nem tűnnek nagy számnak, pedig ettől függetlenül azok, haha! Például amikor elkezdtem gitározni, egy olyan messzi, elérhetetlen dolognak tűnt, hogy egyszer megjelenik egy lemezünk, hogy el sem tudtam képzelni, milyen lehet. Aztán meg, láss csodát, ez már a negyedik. Ettől függetlenül mindannyian ugyanannyira izgatottak vagyunk, amikor készítjük, vagy felvesszük az új dalokat, hiszen aki írt már dalt, az tudja, hogy számára mindig az a legjobb nóta, amit valaha írt, ami épp most fog kijönni. Most, hogy végre megjelent a lemez, aminek minden részét – a borítótól kezdve a dalszövegeken át a marketingig –  saját erőből hoztunk létre, végre jut idő a koncertszervezésre is, hogy ezeket a dalokat élőben is megmutathassuk. Egyik fő célunk idénre egy külföldi turné.

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

A dalszövegeket én írom, úgyhogy nekem természetesen fontosak, igyekszem is néha beleszólni a dalszerzés során egy-két dologba emiatt, hogy megfelelően illeszkedjenek a témák a dalszöveghez is. Ebben persze nagyon komoly szerepe van Nacsai Zsolti énekesünknek is, hiszen ő az, aki átadja az szöveget a hallgatók felé. Azt, hogy melyik szövegrésznél hová helyezi a hangsúlyt énekben, már ő dönti el, megbízunk a döntéseiben ezzel kapcsolatban.
Mellesleg a dalszövegekkel foglalkozni néha hálátlan feladat, mert ha a hasamra kellene ütni és megtippelni, hogy mennyien olvassák el és próbálják értelmezni a dalszövegét egy metal nótának, akkor azt mondanám, hogy maximum 10%. Ettől függetlenül számunkra fontosak a szövegek, és mindig nagyon hálásak vagyunk, amikor valaki megjegyzi, hogy adott számára valami pluszt egy-egy sor, netán még a refrént is éneklik koncerten. A szövegek legtöbbször aktuális témákat dolgoznak fel, de körülbelül úgy, ahogy egy sci-fi regény is óhatatlanul az aktuális társadalomból/gondolkodásmódból építi fel a kreált világot, hiába játszódik a történet a jövőben. A szövegeknél igyekszem mindig valami plusz tartalmat, iránymutatást is beletenni a mondanivalóba, nem azért, mintha én ekkora megmondóember lennék, hanem mert ha nem lenne iránya, célja egy üzenetnek, akkor csak panaszkodás vagy helyzetleírás lenne, ami szerintem sehová nem vezet. A legtöbb szöveg az elhidegülő, egyre inkább automatizálódó társadalomról szól, ahol a látszólagos nagy szabadság ellenére mindenki ugyanazt a mintát követi, ugyanazokat a dolgokat ismételgetjük, anélkül, hogy belegondolnánk. A viselkedésmintáink alapján egy hónapra előre nagy eséllyel meg tudják jósolni, hogy merre leszünk és mit fogunk csinálni. Kellenek ide egyáltalán robotok, ha már mi magunk is azok vagyunk?

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Mindkettőt nagyon szeretjük, de a két dolog élményben össze sem hasonlítható. A stúdiókörnyezet egy igazán bensőséges alkotó helyszín, a színpad pedig ezen folyamat gyümölcsének egy kicsit közérthetőbb formába öntése. Akkor már nem kell agyalni, hanem átélni kell. Ebből kifolyólag én azt gondolom, hogy mindkettő nagyon fontos, és mindkettő erősíti a másikat, ezért kell a rutin mindkét dologban.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítettek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Abszolút! Már önmagában érdekes, hogy melyikünk milyen zenéket hallgat és elég széles a paletta. Két zeneművészetin végzett zenetanár is van köztünk (Szőke Gábor – dobok és Csontos Péter – billentyű/sampler/vokál), ők a legkiműveltebbek a klasszikus vonalról, de szerintem mindenki szeret mindent, ami jó zene. Ízlésbeli különbségek mindig vannak, de mindig tudunk kompromisszumra jutni, hogy mi szóljon a kocsiban, legyen az Toto, vagy Meshuggah. Inspirációt természetesen mindig merítünk, de hogy pontosan milyen stílusokból, az szerintem kb. hetente változik. Én például most épp Deep Purple-t hallgatok, miközben fogalmazom a válaszokat nektek.

Az a futurisztikus, indusztriális atmoszféra megteremtése, amely az elejétől fogva jellemzi a zenekart egy alapkoncepció volt az alakuláskor, vagy a szintetizátor teremtette lehetőségek sodorták ebbe az irányba a zenét?

Egyszerre a kettő, mivel a billentyűsünkkel, Petivel ketten fogalmaztuk meg a zenekar ötletét még ezer éve a kollégiumi orvosi rendelőben, ahol volt egy szörnyen elhangolódott pianino, én meg nyomtam mellette a márkátlan gitáromon és már egy régebbi zenekarban is így nyomtuk ketten egymás mellett. Innentől kezdve a szinti ugye alap dolog volt, de ahogy mi is fejlődtünk, és elkezdtünk új dolgokat felfedezni, kialakult ez a végleges felállás az idők során, magától értetődő volt, hogy ilyen lesz az egész. Az Unraveling lemez volt a legfontosabb mérföldkő talán ezzel kapcsolatban, ott kezdte el Peti kihasználni a sampler által nyújtott lehetőségeket, amiket a mostani anyagra még jobban összecsiszoltunk, egyre jobban kialakult, hogy melyik hangszernek mi a szerepe.

Köszönjük!

Ez volt az első hét zenekara cikkünk egy minőségi hazai bandával. Jövőhéten folytatjuk, addig is pörgessétek az új The Void lemezt!

// //