„A főmeder ugyan az, csak a spektrumot szélesítjük folyamatosan” – NEEDLESS

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alapinformációkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy mini interjút a bandával. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat. A hét zenekara a Needless!

 

NÉV: Needless

Műfaj: death/thrash metal

Megalakulás éve: 2004

Származás: Dánszentmiklós

 

Először is köszönjük szépen, hogy elfogadtátok az interjúfelkérésünket! Ha jól tudom, Dánszentmiklósról indultatok 2004-ben, szóval idestova 15 éve muzsikáltok. Az új olvasóknak, akik talán még csak most ismerkednek a zenétekkel, kérlek, foglaljátok össze, mit lehet rólatok tudni? Hogy alakult meg a zenekar, mi volt az inspiráció? Mi történt veletek az elmúlt 15 évben dióhéjban? 

Mi köszönjük a lehetőséget! Meglehetősen nehéz feladat a zenénket behatárolni, mert rengeteg hatásból táplálkozik, de elsőre azt mondanám, hogy legjobban a dallamos death és a thrash metal határmezsgyéjére tenném magunkat. Persze ez nem mindig volt így. Igen, ahogy írtad, 15 évesek vagyunk, ami már gombócból is elég sok. A kezdetek nagy része homályba vész, de ami biztos, hogy még egyáltalán nem volt kikörvonalazódva az a stílus, amit ma képviselünk. A Needless tinédzserkori jó baráti kapcsolatok szülötte. Egy igazi hobbibandaként kezdtünk:  feldolgozásokat játszottunk a garázsban, néha felléptünk és jól éreztük magunkat, semmi több. Aztán ahogy lassan felnőttünk, úgy komolyodott velünk a zene is, és kikörvonalazódott, hogy mit is szeretnénk képviselni. Ezután kisebb nagyobb kihagyásokkal, megélvén inkább több megpróbáltatást, mint sikert, elértünk először az első kislemezünkig, most meg első lemezünket is végre magunkénak tudhatjuk.

Ahogy említettük Dánszentmiklósról származtok, ami egy viszonylag kis község, megkockáztatom, hogy talán lesz olyan olvasónk, aki még nem is hallott róla. Ennek tükrében, hogy gondoljátok,  emiatt nehezebb volt az elindulásotok, nehezebben tudtatok érvényt szerezni, befutni, vagy ez nem hátráltatott benneteket?

Azt mondanám, hogy igen, hátrányból indultunk, de nem csak ezen múlott. Tény, hogy vidéki bandaként, egy kvázi isten háta mögötti helyről elindulván ismeretségre csak lassan, apránként tudtunk szert tenni. Ehhez viszont még az is hozzájárult, hogy hosszú ideig komolyabb anyagi ráfordítást sem tudtunk magunknak megengedni, ahhoz, hogy igazán beinduljunk. Viszont ezeket leszámítva úgy gondolom, ha valaki eltökéli ezt az egészet magában és kellő mennyiségű energiát beletesz, akkor a jó zene utat tör, legyen az vidék, vagy épp Budapest. Mögöttünk meg temérdek munka van, ami végre úgy érezzük, behozta a gyümölcsét.

Emlékszem, 2009-ben a demótok kapcsán hallottam rólatok először, majd azután csak 2015-ben, a „The Dark Spirit of Ages” koronggal kerültetek újra a figyelem központjába, ez pedig – ha a demót nem is számolom – 11 éves időintervallum a megalakulásotok, és az első EP-tek között. Mi volt az oka ennek a hosszú időtartamnak?

Tizenévesen kezdtük ezt az egészet, annak minden kezdeti bakijával és bájával. Amint már említettem, kezdetben évekig hobbizenekarként működtünk. Amikor volt időnk, akkor foglalkoztunk vele, nehezebb időszakokban pedig szünetelt az egész. Konkrétan a Needlessben tanult meg mindannyiunk zenélni. Ha ki kellene ragadnom egy évszámot, akkor az 2009. Ekkor vetettük be magunkat egy komolyabb mederbe.  Ebben az évben kezdett el nálunk megfogalmazódni az, hogy ezt mi egy magasabb szinten szeretnénk űzni.

Ellenben az első nagylemezre ezek után nem kellett sokat várni, idén júniusban a kezükbe vehettük az első nagylemezeteket, amelyről mind a kritika, mind a rajongók nagyon elismerően nyilatkoztak. Ha engedtek kicsit kérdezni a kulisszatitkokról, hogy zajlott az album felvétele? Mikor kezdetek rajta gondolkodni, mikor kezdett megvalósulni a munka? Hogyan emlékeztek vissza, könnyen, és gyorsan ment a munka, vagy úgy éreztétek, hogy ez most egy nehéz folyamat volt?

Véget nem érő vajúdások sorozata volt…! (nevet) A viccet félretéve egyáltalán nem volt könnyű. Tavaly tavasszal kezdtek kikörvonalazódni az első nóták. Tomival összeültünk, és elkezdtünk valami arcot varázsolni a felgyülemlett sok ötletnek, valamint csírájában bennem is megfogalmazódott a koncepció, hogy mi mentén lesznek megalkotva a szövegek. Időközben megérkezett Boti is hozzánk a nyár végén, így ő is rengeteg elképzelést, riffet és dallamot hozott a lemezbe. Aztán elkezdtük véglegesíteni, ami már megvolt, és vittük is Simihez a No Silence Stúdióba, ami elkészült, de volt, hogy még nála pofozgattuk, variáltuk az ötleteket, mire azok véglegesen fel lettek játszva. Ez nem szokatlan a Needlessben. Nálunk a dalírás mindig is a zéró tolerancia jegyében zajlik. Szóval elég nagy elvárásokkal viseltetünk a zenénk és egymással szemben. Így a Heresy nótáit is sokszor az utolsó pillanatig írtuk, mire azok elérték végleges formájukat. Stresszes időszakok ezek, sok vitával, rengeteg kidobott ötlettel és riffel, de a végeredmény mindig meghálálja magát. A Heresy felvételei alatt minden egyes alkalom után elégedetten jöttünk haza a No Silence-ből.

Zenétek leginkább thrashes/death zúzás, ebből is adódik a kérdés, mennyire inspirálódtok más előadók, zenekarok által? Mennyire vannak rátok hatással az éppen aktuális kedvencek? Esetleg merítetek ötleteket a rock/metal világból kívülálló zenészek munkájából is?

Manapság sokan mondják, hogy már megírtak mindent. Mi sem tagadjuk le a hatásainkat. A rock/metalban sokféle muzsikát hallgatunk mindannyian, a blacktől egészen a 70-es évek prog rockjáig. Ezeket így vagy úgy, de beépítjük a zenénkbe. Vannak közvetlen extrém metal  zenei hatásaink is, ők jobban tetten érhetőek rajtunk. Én például személy szerint figyelemmel követem az aktuális metal megjelenéseket, mindig hallgatok valami újdonságot. Most a Blood Incantation új lemezét várom nagyon. De kívülről is jön sok ötlet és impulzus, ami nem metal. Legyen az elektronikus zene, modern klasszikus zene, vagy épp jazz. Sok ilyen zenét is hallgatunk. Nálam egy ideje Jeremy Soule Skyrim Ost-je szól a munkában, de tudom, hogy a többieknél is pörög mindig valami metalon kívül eső muzsika.

Az új album a metal-berkeken belül is rendhagyóan változatos, rengeteg szokatlan megoldás van rajta felsorakoztatva, mégis, ezen felül is megmaradt a „Needless-hangzás”. Tudatos volt, hogy minél több „világot” beleépítsetek, vagy csak akkor tapasztaltátok ezt meg igazán, amikor már kész lettetek?

Igen, nálunk fontos, hogy szabadon legyen eresztve a kreativitás. Ennek sosem szoktunk gátat szabni. Őszintén szólva, nem is érezzük sokáig jól magunkat egy bizonyos műfaj keretei között. Ezért is van az, hogy a zenénk egyfajta hibrid, sok hangulatot és zenei zsánert magán tud viselni. Ezek között van, ami már ismerős a hallgatóknak, de mindig törekszünk az új impulzusok felhasználására, úgy, hogy közben odafigyelünk az általad említett Needless-hangzás megtartására. Tehát a főmeder ugyanaz, csak a spektrumot szélesítjük folyamatosan. Mindig agyalunk újításokon, de ugyanez igaz a dalszövegekre is.

Nemcsak  a zene, a szövegvilág is változatos, elkalauzol minket a régmúlt történelembe, mitológia, és vallásvilágba, helyenként pedig filozofikus mélységekig merülhetünk benne. Honnan jött az ötlet egy ilyen témájú albumhoz? Magánemberként is foglalkoztatnak benneteket az ilyen kérdések, gondolatok?

Ez már kevésbé volt tudatos. Engem, mint a dalszövegírót magánemberként érdekelnek a társadalom- és természettudományok, sok ilyen témájú könyvet olvasok. A filozofálgatások és gondolatok alapvetően ezekből erednek, valamint ami a mindennapok során szembe jön velem és elgondolkodtat, vagy szimplán csak érdekel. Én is, mint hasonlóan előttem már sok más dalszövegíró, az emberiséget vettem most is górcső alá, ahogyan azt már az EP-n is tettem. Viszont most annyiban volt más mindez, hogy igyekeztem ezeket a gondolatokat egy adott tematikába elbújtatni, legyen az csillagászat, mitológia, folklór, vagy éppen a vallás. Így a szokásos „megmondós” sorok közé sok metafora, szimbólum és érzelem is került. Szerettem volna egy atmoszférát teremteni ezáltal. Mikor előálltam az első vázlatokkal a srácoknak, nekik is bejött a koncepció, így nem volt kérdés, hogy ebbe az irányba induljunk el.

A lemezborító Maximilian Wagnerhez kapcsolódik. Hogyan találtatok rá, és miért pont rá esett a választás a borító kapcsán?

Úgy gondoljuk, hogy a csomagolás ugyanolyan fontos, mint a zene. Így erre is igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni. A keresés a szokásos guglizással indult. Rengeteg művészt néztünk meg, mire Maxot megtaláltuk. Van egy könyvsorozat, az And Justice For Art, ami minden idők legjobb metal albumborítóit taglalja. Ők egy Facebook oldalt is üzemeltetnek, annak jegyében, hogy kis rivaldafényt adjanak az undergroundban ténykedő művészeknek is. Itt bukkantam rá Maxra. Nagyon tetszett ez a fantasy vonal, amit képvisel. Elbűvölő fiktív tájakat alkot, ami igazán behúzza az embert. Mivel mi is ezt akartuk elérni a zenével, így nem volt kérdés, hogy őt fogjuk vizuálra felhasználni. Egy nagyon rendes, korrekt és segítőkész srác. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk.

15 év elteltével mit gondoltok, beszélhetünk arról, hogy van-e a zenekarnak végső, kitűzött célja? Azt értétek el, amit az elinduláskor elterveztetek, vagy változtak-e az akkori célok a mostaniakhoz képest az idő múlásával?

Annyit elárulhatok, hogy mikor nekivágtunk a debütnek, nagyon magasra tettük a lécet. Igen, 15 éve csináljuk, és ami megpróbáltatás érhet a magyar undergroundban egy zenekart, az nekünk mind megvolt. Így mindent latba téve igyekeztünk megadni a zenénknek azt a helyet, amit mi mindig is elképzeltünk neki a metal világában. Ahogy eddig látjuk, ez meg is hozta az eredményét. Sokszor teljesen elképedve állunk a rengeteg pozitív visszajelzésen és biztatáson, amit manapság kapunk. Ez hihetetlenül jó érzés ennyi év ismeretlensége után, és rettentően hálásak vagyunk mindenkinek, aki ilyen vagy olyan formában, akár csak annyival, hogy meghallgatta a lemezt, támogat minket, nem beszélve a sok webzineről, akik megosztották a zenénket.

Próbálkozunk közben minél nagyobb teret lefedni külföldön is. Az ott egy totál más világ, teljesen más mechanizmusokkal és trendekkel. Mi még csak éppen, hogy beleereszkedtünk, de már elég kellemes a víz, ami fogadott. Számos megrendelőnk és támogatónk lett így kintről is, Angliától kezdve egészen Új-Zélandig, ami hihetetlenül szürreális érzés. Sok helyről megkaptuk, hogy mi vagyunk az első magyar metal banda, akit megismertek. Kelet Oroszországba turnézni hívtak, Kanadában, Michiganban és Svédországban meg már várják, hogy legyen Needless koncert.

De sajnos ezeket a vágyakat egyhamar nem tudjuk kielégíteni, még mindig egy nagyon hosszú út áll előttünk, hogy akár ilyen magasságokig eljussunk. Viszont továbbra is nagyok az elvárások magunkkal szemben, az ötletek gyűlnek, és a napokban megfogalmazódott az új lemezünk koncepciója is. Igyekszünk valami nem mindennapit csinálni, amit előttünk itthon még senki. A terv már megvan, most kicsit kifújjuk magunkat, és aztán rálépünk az útra. Közben ezerrel szervezzük a koncerteket és bizakodunk benne, hogy sok helyre el tudunk majd jutni a zenénkkel. Ez a másik nagy projektünk most jelenleg.

Köszönöm a beszélgetést! Utolsó kérdésként, vagy inkább lehetőségként, üzentek valamit a rajongóitoknak? Mire számíthatnak tőletek az elkövetkező időszakban,  van-e már valamilyen tervetek?

Szeretnénk ősszel egy új klipet az albumunk egyik nótájának. Hogy melyiknek az még titok, de hamarosan mindenre fény derül. Aki pedig szeretne minket élőben is meghallgatni, annak legközelebb augusztus 30-án lesz erre lehetősége a Tattoo The Sun Fesztiválon, Budapesten a Dürer Kertben. Várunk mindenkit szeretettel! (az eseményt ide kattintva meg is tudjátok tekinteni)

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/