SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN HÉTEN KIVÁLASZT EGY BANDÁT, AKIT MEGTESZ A HÉT ZENEKARÁNAK. ENNEK KERETÉN BELÜL AZ ALAP INFORMÁCIÓKON ÉS HALLGATNIVALÓN TÚL OLVASHATTOK EGY RÖVID INTERJÚT 5 ALAP+PÁR SPECIÁLISAN A BANDÁRA VONATKOZÓ KÉRDÉSSEL. A BANDÁK KIVÁLASZTÁSÁNÁL SEM AZ ISMERTSÉG FOKA, SEM A METALON/ROCKON BELÜLI MŰFAJ, SEM A SZAKMÁBAN ELTÖLTÖTT IDŐ NEM SZÁMÍT. AZ EGYETLEN KITÉTEL, HOGY HAZAI VAGY MAGYAR VONATKOZÁSÚ LEGYEN, AZ EGYETLEN FOKMÉRŐ PEDIG A MINŐSÉG. ÍGY MEGISMERKEDHETTEK SZÁMOTOKRA EDDIG ESETLEGESEN ISMERETLEN, SZÍNVONALAS TEHETSÉGEKKEL, REMÉNYTELJES FELTÖREKVŐ TITÁNOKKAL, ILLETVE RÉGEBBI ISMERT BANDÁKRÓL IS SZEREZHETTEK ÚJ INFORMÁCIÓKAT.
Név: Phrenesis
Műfaj: Metalcore
Megalakulás éve: 2018
Város: Győr
Zenekartagok:
Janek (Hamusics János, ének)
Geri (Bogár Gergő, basszusgitár)
Zozo (Horváth Zoltán, dobok)
Tibi (Micskó Tibor, ritmusgitár
Gabi (Csidei Gábor, szólógitár)
Sziasztok, mi vagyunk a Phrenesis!
2018 júliusában alakult metalcore zenekar vagyunk Győr városából. A zenekarunk tapasztalt zenészekből áll, senki nem volt zöldfülű, ezért már az első próbák alkalmával saját szerzemények írásába kezdtünk.
Kiemelkedő szorgalmunknak köszönhetően novemberben a győri Rómer házban kaptunk lehetőséget először a bemutatkozásra, amely mindannyiunknak a várakozását felülmúlta.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a novemberi koncertünk óta kapjuk a kisebb-nagyobb felkéréseket koncertezni, amiket igyekszünk mind elvállalni még munka mellett is.
Jelenleg két single számot adtunk ki, amikkel nagyon elégedettek vagyunk. A közeljövőben nagy erőkkel rágyúrunk egy lemez kiadására, illőnek érzünk valami komolyabb tartalmat is kiadni. A zenekarunk stílusa, koncepciója hamar letisztult előttünk; ez számunkra egyértelmű volt, hogy a keményebb, húzósabb részek önmagukban kevesek, szerettük volna populárisabbá tenni a zenénket, ezért is viszünk bele fülbemászó dallamvilágot, illetve epikus tiszta ének részeket, valamint terveink között van a többszólamú vokálozás is.
Legfőbb motiváló elemünk a minőség. Minden időnket arra áldozzuk, hogy a lehető legjobb minőséget tudjuk megteremteni, lehetőségeinkhez mérten, szerintünk annál fájóbb kritika nem létezik, mint amikor a végterméket egyszerűen legagyizzák.
Távlati céljaink közé tartozik az, hogy Magyarországon megismertessük magunkat, munkásságunkat, próbálunk minél több városba ellátogatni kelettől nyugatig.
Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?
Zozo: Mindegyikünk beleviszi saját magát a zenénkbe. Ezalatt azt értem, hogy mindegyikünk egy kicsit beletesz a zenébe, senki nem erőltet rá semmit a másikra, mindenki ki tud teljesedni. Geri és Tibi szokta írni az alapokat, Janek ír rá egy ütős dalszöveget, Gabi beleviszi azt a csavart, azt a dallamvilágot az egészbe, amitől teljessé válik a dal, én pedig szétverem a dobot a háttérben.
Gabi: Mindegyikünk a saját maga kis lelkivilágát szeretné belevinni a számainkba. Önkifejezésként is lehet ezt értelmezni, mindenkinek megvan a maga feladata adott számon belül, és ez eddig úgy néz ki, remekül működik, természetesen rengeteg vitával egybekötve, amit mindenki élvez! Ezenkívül a hideg ráz attól, amikor látjuk a közönséget megmozdulni, illetve énekelni a dalainkat.
Janek: Hát a metál!
Tibi: A barátság illetve az elvetemültség.
Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?
Gabi: Azt tudni kell a zenekarunkról, hogy egy hobbizenekarnak indítottuk az egészet Zolival ketten, majd megismertem Micsit, szóltam, hogy metálkodjunk már egyet, majd ő rá egy hónapra hozta magával Gerit és Janekot. Mostanra már komoly elszántsággal állunk neki egy próbának is, nemcsak a koncerteknek. Júniusban alakult ki a végső formációnk, júliusban pedig kaptuk a lehetőséget, hogy novemberben játsszunk a Rómerben. Na, ez volt az a hír, amikor maximálisan komollyá vált a hozzáállásunk.
Janek: Határ a csillagos ég! Nem állunk meg, nyomjuk, ameddig csak bírjuk, próbálunk a lehetőségeinkhez mérten mindent elvállalni. Számomra hihetetlen az is, hogy eddig eljutottunk! Alig vagyunk egy éves zenekar és idén két fesztiválon is felléphetünk. Ez óriási!
Gabi: Én egy Nirvánába jutásként élném meg azt, ha csak zenével foglalkozhatnék. Na, nekem ez lenne a végső cél. Komolyra fordítva a szót, én szeretném bebizonyítani, hogy ez egy komoly műfaj. Tehetséges zenészekre van szükség, zeneelméletben is eléggé ott kell lenni, ez nem az a négy akkordos műfaj, legalábbis amit mi játszunk. Hiába metal zene, hiába dobálóznak az ordibálás és csörömpölés sztereotípiákkal, ezt el kell foszlatni a köztudatból. Keményebb ugyan, de ugyanúgy kiválthatja az emberből az érzelmeket vagy épp edzés közben felspanol.
Tibi: Az együtt írt dalokat közösen előadni. Számomra ez az egyik legfontosabb dolog. Mi nem szeretnénk ebből meggazdagodni, nem szeretnénk celebek lenni, egész egyszerűen csak jól akarjuk magunkat érezni a közönséggel. Az idő nem változtatta meg a céljainkat, inkább az egymás közötti kapcsolatunkat erősítette meg.
Mi volt a motiváció, mi vezetett arra az útra, hogy ebben a stílusban zenéljetek?
Janek: Számomra az, amikor a gitárok morajlanak, a basszusgitár döngöl és hozzáadunk egy kis eszeveszett dallamvilágot, és ezek érzelmi töltetei párosulnak…, nehéz szavakba önteni mit érzek ilyenkor, annyi biztos, hogy fájdalmas libabőrt idéznek elő! …Brutális!
Gabi: 7 éves koromban már ugráltam a Linkin Park-ra, Nirvana-ra, Red Hot Chili Peppers-re a szobámban, tökig tekert hangerőn, és valahogy mindig azok a számok tetszettek, amik valahogy egy picit erőszakosabbak. Lehet ez így furán hangzik, de imádom az éles váltásokat számon belül, borsódzik a hátam tőle. Gondolok itt egy tök szép verse témára, tiszta gitárokkal, majd éles ugrás a refrénbe, ahol meg szó szerint agresszív lesz a zene.
Tibi: Mindannyiunk csak zenélni akart a kezdetekben. Nem tudtuk, hogy pontosan mit is szeretnénk csinálni, annyi volt biztos, hogy közösen akartuk csinálni.
Mi a titkotok, hogy sikerült ilyen gyorsan bekerülni a metálzene sűrűjébe a Rockmaratonos felkéréssel?
Gabi: Egy mondat erejéig eltérnék a zenétől. Én szakács vagyok, ahol elengedhetetlen a szakmai alázat, fegyelem, precizitás, és szaktudás, ha sikeres szeretnél lenni. Sok tapasztalatom nincs a zenei életben a sikerességhez vezető úton, de eddigi tapasztalataim alapján szerintem ezt az utat kell járni. Pluszban egy kis szerencsével és kimeríthetetlen szorgalommal is megfűszerezve (ha már szakmázunk 🙂 )
Hihetetlen dolog, hogy alig egy éves zenekarként lehetőséget kaptunk fellépni a Rockmaratonon. Én ezt egy ötöslottó-főnyereményként élem meg, ráadásul ha jól tudom, győri zenekar a Rockmaratonra már jópár éve nem jutott ki.
Janek: Sok évnyi zenei tapasztalattal rendelkezik a zenekarunk mindegyik tagja, emiatt azt érzem, hogy jó minőséget tudunk biztosítani. Meg persze mindegyikünk vérében ott van a metal. A Rockmaratonra nagyon megtisztelő, hogy bejutottunk, és napról napra egyre jobban várom! A titkunk pedig olyannyira titok, hogy én is értetlenül állok a dolog előtt.
Tibi: Jókor voltunk jó helyen. A Rockmaraton meghirdetett egy pályázatot, miszerint 5 zenekar bekerülhet a fesztivál programjába. 221 zenekarból bekerültünk ebbe az 5-be, akiket kiválasztottak. Lehet ez szerencse, vagy lehet, hogy tényleg bejön nekik amit csinálunk?
Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?
Gabi: Szerintem ezen a kérdésen mindegyikünk véleménye megoszlik. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy stúdióba ne tegyünk bele olyan pluszokat a számokba, amiket élőben nem tudunk hozni. Biztosra veszem, hogy velem együtt vannak olyan emberek, akik nem a szám egészét szeretik (nem minden esetben), hanem beleszeretnek egy részletébe a számnak. Sajnos találkoztam jópárszor olyannal, hogy koncerten vártam volna, hogy halljam azt a kis plusz-t, amit a stúdióanyagba beletettek, de csalódnom kellett, így én nem szeretném, ha esélyt adnánk egy ilyen hibára.
Janek: Személy szerint én mind a kettőt nagyon fontosnak tartom, s mindkettőben otthon érzem magam. A legfőbb cél az hogy mindegyiknél az eredmény ugyanaz legyen: szétszedje a fejed!
Tibi: Szerintünk mindkét téma elég fontos. A stúdió azért, mert az akkor is jelen lesz, amikor mi már nem leszünk, a koncert pedig azért, mert arra törekszünk, hogy minél élvezhetőbb produkciót csináljunk.
Szerintetek mi a siker titka itthon? Mik lehetnek azok a tényezők amiktől ismert és befutott lehet egy zenekar?
Gabi: Megkérdeztem mindegyikőnket, és 5-ből 5-en ugyanazt az 5 választ adtuk: kitartás, alázat, akaraterő, motiváció és szerencse.
Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítetek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?
Gabi: Én nagyon! Minden zenei stílust meghallgatok, számomra az a fontos, hogy legyen jó az a szám, bármilyen stílusban íródott is. Általában nem metalt hallgatok a hétköznapokban. Próbálok más műfajokból inspirációt gyűjteni, mivel az én feladatom a csapatban a dallamvilág összerakása, így elég vegyesen hallgatok zenét. Csak hogy néhányat említsek: Pink Floyd, Tame Impala, Led Zeppelin, Jimi Hendrix, és az új kedvencem, a Toska nevű instrumentális zenekar, zseniálisak, ajánlom mindenkinek!
Geri: Személy szerint, mindenevő vagyok. A The Prodigy-től, Rick Ashley-n át, egészen Liszt Ferencig. Sőt, az itt említett művészek mindegyikének stílusában írtam már dalt. De rá kellett jönnöm: A komolyzenéhez túl komolytalan, a könnyűzenéhez túl nehéz, az elektronikus modern zenéhez pedig túl maradi vagyok. Így kizárásos alapon, maradt a METAL.
Janek: Metaltól Mozartig mindent befogad a szervezetem, szerencsére bele lehet csempészni a metalcore-ba rengeteg stílus elemeit!
