BORNHOLM Awakening of the ancient ones CD
Újrakiadás 2026
Szerzői kiadás

A Bornholm korai demójának eredeti kiadása a megjelenése óta ott van a gyűjteményemben. Amikor 2001-ben napvilágot látott, a Stygian Shadows már a webzine-korszakát élte, és könnyen elképzelhető, hogy annak idején írtunk is róla, ám az archívumban ennek nem maradt nyoma. Negyedszázad elteltével azonban ismét itt van előttem az anyag, immár CD-újrakiadás formájában. Vannak korai felvételek, amelyeket talán jobb lenne nem bolygatni, hiszen történelmi jelentőségük ellenére a zenei értékükön alaposan nyomot hagyott az idő. A Bornholm demója azonban határozottan nem ebbe a kategóriába tartozik.

Az eredetileg is szerzői kiadásban napvilágot látott felvétel mögött akkoriban még nem állt lemezkiadó. Hogy ennek oka a kiadói érdeklődés hiánya volt-e, vagy egyszerűen a körülmények alakultak így, azt ma már nehéz lenne megállapítani. Egyvalami azonban bizonyos: a zenekarnak lehetősége nyílt arra, hogy külső elvárásoktól függetlenül, a maga elképzelései szerint formálja meg bemutatkozó anyagát. Ez a művészi önállóság pedig a Bornholm későbbi pályafutásának is meghatározó sajátossága maradt.

Érdekes adalék ehhez a Stygian Shadows 2026-ban megjelent 17. számában olvasható interjú, amelyben Sahsnot meglehetősen határozottan fogalmazott a zenekari jubileumokkal kapcsolatban. Mint mondta: „A kor önmagában nem érdem, az egy állapot.” A jubileumi koncertek gondolatát elutasította, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy egy-egy lemez évforduló alkalmával történő előtérbe helyezésének lehet létjogosultsága. Ugyanebben a beszélgetésben a korai kiadványok újbóli megjelentetésének lehetősége is felmerült, és kiderült, hogy a demó EP kiadási jogaival maga rendelkezik.

Látszólag van ebben némi ellentmondás, de talán éppen ez világít rá a lényegre. Egy zenekar fennállásának ünneplése és egy régi alkotás ismételt hozzáférhetővé tétele nem feltétlenül ugyanaz. Az utóbbinak akkor van valódi értelme, ha maga a zene is indokolja. Márpedig esetünkben pontosan erről van szó. Számomra ez a felvétel nem most, a huszonötödik évfordulóján vált érdekessé, hiszen megjelenése óta ismerem, és az elmúlt évtizedekben sem merült feledésbe. Nem az eltelt évek teszik értékessé, hanem az, hogy mindmáig megőrzött valamit abból az atmoszférából és alkotói meggyőződésből, amelyből a Bornholm sajátos világa megszületett.

A zenekar korai munkásságának egyik legnagyobb erénye, hogy már pályafutásának kezdetén sem elégedett meg a black metal jól ismert formai megoldásainak egyszerű újrahasznosításával. Noha a műfaj tradicionális elemei természetesen jelen vannak, a szerzeményekben már ekkor megmutatkozik az a törekvés, hogy a zene ne pusztán egymást követő riffek sorozata legyen, hanem önálló atmoszférával, belső tartalommal és sajátos hangulati világgal rendelkező alkotássá formálódjon.

Mindez leginkább a gitármunkában érhető tetten. A két gitár szólamai gyakran egymásba fonódva, egymást kiegészítve bontakoztatják ki a dallamokat. A hagyományos black metalra jellemző, rideg és érdes hangzás mögött meglepően gazdag dallamvilág húzódik meg, amelyben a monumentálisabb témák és a visszafogottabb, melankolikusabb megoldások egyaránt megtalálják a helyüket. A gitárok nem csupán a zene sodrását biztosítják, hanem jelentős szerepet vállalnak az atmoszféra megteremtésében is.

A korai black metal hatások ugyan érzékelhetők a Bornholm kezdeti világában, a zenekar azonban ezen az anyagon már jóval többet mutat egyszerű stíluskövetésnél. Különösen figyelemre méltó, ahogyan a nyers, olykor kifejezetten harcias zenei megoldásokat epikusabb, emelkedettebb dallamokkal társítják. A szerzemények ereje nem kizárólag a sebességből vagy az agresszivitásból fakad, hanem abból a sajátos feszültségből, amelyet a különböző hangulati rétegek egymásra épülése eredményez.

Az ének szintén meghatározó alkotóeleme a felvételnek. A megszólalás alapvetően a tradicionális black metal érdes, torokból feltörő kifejezésmódját követi, helyenként a korai Summoning világát idézve. A későbbi Bornholm-felvételekről ismerős, mélyebb és sajátosabb vokális megoldásoknak legfeljebb a kezdeményei fedezhetők fel, ám az ének így is megfelelő súllyal és karakterrel illeszkedik a hangszeres környezetbe. Nem kíván mindenáron az előtérbe tolakodni, sokkal inkább a zene által felépített világ szerves részévé válik.

Külön említést érdemel a basszusgitár jelenléte is, ami a műfaj korabeli felvételein egyáltalán nem számított magától értetődőnek. Itt azonban nem vész el teljesen a gitárok és a dobok mögött, hanem érzékelhetően hozzájárul a megszólalás teltségéhez. A dobjáték ugyan nem szolgál különösebb technikai meglepetésekkel, de biztos alapot teremt a szerzeményekhez, és megfelelően követi azok dinamikai változásait. A hangszeres teljesítmény egészét tekintve nincs szükség öncélú virtuozitásra: minden a dalok egységének és hangulati kifejezőerejének van alárendelve.

Az eredeti demó három saját szerzeménye mellett két meglehetősen különböző zenei világból származó átirat is helyet kapott a digipak formátumú kiadványon. Az Iron Maiden korai korszakának instrumentális darabja, a Transylvania első pillantásra talán meglepő választásnak tűnhet egy pogány black metal zenekartól, ám a brit heavy metal legendák hatása a műfaj számos későbbi képviselőjének munkásságában felfedezhető. A másik feldolgozás még messzebbre vezet: Carl Orff monumentális Carmina Burana című művének Fortuna Imperatrix Mundi részéből merít, annak drámai, végzetszerű hangulatát ültetve át a metal nyelvezetére. A sors kérlelhetetlen hatalmát megidéző kompozíció gondolatisága különösen jól illeszkedik a Bornholm pogány szellemiségű, mitikus elemekből táplálkozó világához.

Az egykori Sear Bliss-gitáros, Scheer Viktor által remaszterizált újrakiadást egy különleges koncertfelvétel teszi teljessé: a demót nyitó, egyben a zenekar legelső szerzeményeként számon tartott Cry Raven, Cry 2019-es budapesti, Dürer Kertben rögzített előadása. A közel két évtizedes időbeli távolság érdekes keretbe foglalja az anyagot, hiszen ugyanazon szerzemény korai stúdióváltozata és jóval későbbi színpadi megszólaltatása révén a hallgató a zenekar történetének két távoli pontja között teremthet kapcsolatot. Ez a bónuszfelvétel így nem csupán gyűjtői érdekességként szolgál, hanem a Bornholm zenei folytonosságának dokumentumaként is értelmezhető.

A kiadvány borítóját Zichy Mihály A rombolás géniuszának diadala című festménye díszíti, amelynek kiválasztása aligha tekinthető véletlennek. A magyar festészet e különleges, nyugtalanító alkotása a pusztítás, az emberi önhittség, a hatalom és az eszmék nevében véghezvitt rombolás kérdéseit állítja középpontba. A maga korában is vitákat kiváltó mű mondanivalója napjainkban sem veszített érvényességéből: az emberiség történetében újra és újra felbukkanó önpusztító törekvések, az eszmék és a valóság közötti ellentmondások ma is ugyanúgy felismerhetők benne. A kép nem kínál megnyugtató feloldozást, sokkal inkább szembesít a civilizáció önmaga ellen forduló természetével. Mindez különös súlyt ad a Bornholm korai zenéjének, és olyan vizuális környezetet teremt számára, amely messze túlmutat egy hagyományos black metal borító megszokott eszköztárán.

A felvétel legnagyobb erénye végső soron nem valamelyik hangszer vagy zenei megoldás önmagában, hanem az az összhatás, amelyet ezek együtt teremtenek meg. A Bornholm zenéjében már ekkor felismerhető az igény egy önálló világ felépítésére, amelyben a pogány ihletettség, a sötét romantika, az epikus emelkedettség és a black metal nyers ösztönössége nem egymástól elkülönülve, hanem egymást erősítve van jelen.

Kevés olyan korai demófelvétel akad, amely huszonöt év elteltével is képes megőrizni eredeti erejét és érvényességét. Az Awakening of the ancient ones azonban nem egyszerűen egy később ismertté vált zenekar kezdetleges próbálkozásainak gyűjteménye, hanem önálló értékekkel rendelkező alkotás. A Bornholm már itt olyan zenei elképzelésekről tett tanúbizonyságot, amelyek messze túlmutattak a korabeli underground átlagán. Az újrakiadás pedig mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy az idő múlása önmagában semmit sem ad hozzá egy felvétel értékéhez. Legfeljebb lehetőséget teremt arra, hogy ismét meggyőződjünk arról, mennyi maradt meg belőle. Ebben az esetben pedig meglehetősen sok. (8,5)

Írta: lez_stygian