Előadó: Tales Of Evening
Album: A fény nyomában
Megjelenés éve: 2018
Stílus: power/szimfo metal
Honlap: http://www.talesofevening.com
Értékelés: 9/10

Egy mondás szerint egy zenekar akkor lesz igazi zenekar, ha már van 3 albumuk. A Tales Of Evening szelíd lázadással, folyamatos-fokozatos karrierépítéssel és könnyen megszerethető „mese metal” dalokkal szépen belopta magát a magyar metalközönség szívébe. Így a 3. album, A Fény Nyomában, egy nagyon is igazi zenekarrá tette őket.

Nekem kifejezetten tetszik ez a „mesemetal” címke, amivel a rajongóik becézik a ToE muzsikáját – mert tulajdonképpen az. Mesékről, a Jó és Rossz örök harcáról, reményről, szeretetről, emberi erényekről szólnak a dalaik. Eleve már nevükben (Az est meséi angolul) képviselik a tőlük várható irányvonalat. Bármennyire is felnőtt zenének tartom a heavy metalt, szerintem a műfaj kialakulása óta eltelt évtizedek simán indokolhatják a fejlődés ezer ágában, hogy gyerekkompatibilis szegmense is legyen. A fantasy irodalom jelentős hatást fejtett ki a metalra, ami így a mesék irányába is építkezhetett, hazánkban például a Cross Borns érdemei elévülhetetlenek ebben. Elvégre az ő albumaik Tolkien Középfölde-témájú könyveinek világára épülnek. (Ugyanitt jelzem értetlenségemet, hogy a Gyűrűk Ura-filmrajongók miért nem imádják agyon a Cross Borns albumait. Túlnyomórészt nem is tudnak róluk.)

A Fény Nyomában és eleve a Tales Of Evening számomra a „családbarát metal” széles kategóriájába tartozik. Abba, amiben helye van a Dalriadának, Nova Prospect-nek, Depressziónak is. Ezt a ToE-féle tündéréneklős, dallamos gitárokkal és szép szintiszőnyegekkel jellemezhető muzsikát nyugodtan be lehet kapcsolni kisbaba előtt, nem esik rosszul egy nagypapának, vagy a metalt nem szerető élettársnak sem. Nincsenek benne brutális élek, tolerálandó kísérletezgetések, szomszédkínzó ritmusok. Csak jó, és kész.

A rövid, instrumentális Intro azon kevesek egyike, amiket nem érzek feleslegesnek. Kicsit olyan, mint amikor nekikészülünk az esti meseolvasásnak a gyermekek számára, betakargatjuk őket, előkeressük a megfelelő mesekönyvet, kiválasztunk egy pont aktuálisnak mondható mesét. Törd Szét címmel érkezik az első igazi dal a lemezen, erős Nightwish-Once albumos utánérzettel. Már ebben a dalban teljesen érezhető az a zeneírói hozzáállás, amit a TOE-ről már többször olvastam, miszerint Ádám Attila billentyűs hozza az alapötletet és arra épül fel a dal több része. Ez egy szinti- és dalszövegközpontú dal. Ribarics Tamás lehelletfinom gitárszólója új dimenziókat tár elénk, kicsit filmzenés jelleggel. A Könnycsepp Leszek dallal számomra folytatódik a Nighwish – Once hangulat, ezúttal a Nemo dal ugrott be, még a dobról is, és eléggé jól esik. Jórészt egyenletes ritmusú dal, igazi sláger, megható szöveggel.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/embed/e7dws0MdUko”]

Az Emlékezz Az Életre már pörgősebb, húzós riffekkel, kétlábdobokkal, király énekdallamokkal. Igazi pozitív üzenet, ami jólesik a szívnek, meseszerű szintitémákkal. A Káprázat című dalnál felvontam a szemöldökömet, mivel szövegileg szinte ugyanazt fogalmazza meg, mint a címadó dal. Ebben is a fény követése, a remény követelése a szöveg témája, csak átalakítva. Amit lehet rosszindulatúan „remake”-nek tekinteni, vagy lehet jóindulatúan „a lemez témájának nyomatékosításaként” elkönyvelni és én az utóbbira szavazok. Nem mellékesen, a rá forgatott hivatalos klip 58 ezer megtekintés felett áll, és ez 8 hónap alatt igencsak megsüvegelendő eredmény. Én is szívesen hallgattam, néztem a klipet.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/embed/oH9MX66_tUI”]

A lemez számomra egyik legszomorúbb dala érkezik az Elmúlás Csarnoka képében. Ugyanakkor a dal nem teljesen sötét, hanem csak a mesék biztonságos keretein belül vázolja fel a pusztulás szénvonásait. Hiába szól a dal az elmúlásról, talán az elmúlás siettetéséről („Rohanok az életből, az életedből”), ez inkább csak szövegileg van jelen, a zene és az énekdallam maga simogató, kérlelő. Ezt bombasztikus dobütemekkel váltja fel a címadó A Fény Nyomában, hogy progos játékosságával megőrjítsen minket. A verzék és refrének az első hallgatáskor engem teljesen váratlanul értek, kiszámíthatatlan de esztétikus megoldásokat hallok. Mindezekre korona Dudás Ivett trükközései, hajlításai. A szimfonikus, nagyívű betét hatalmasat emelt az összhatáson, de sajnáltam, hogy csak a végére tették.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/embed/ps2Q9aaDRrM”]

Az Elérhetetlen egészen más okból tetszett meg nekem. Ha kizárom az agyamból a zenét, akkor a dalszöveg tökéletesen megfelel egy csodálatos altatónak, amit akár az édesanyák is énekelhetnek a kisgyermekeknek. 3X4 sor kedvesség, szép költői képek, szeretet, mosoly. Különben érdekes, hogy eddig az album összes dalszövegét négysoros versekként leírva találtam meg, tehát a refrének is négysorosak. Szívem szerint ennek a dalnak inkább nem az eredeti címet adnám, hanem azt, hogy „Az álomjáró.”

Ezután jön a mondhatni kedvenc dalom az albumról, a Keresni Téged. Bár ez 85 ezer megnézés felett pörög, nem nevezném az album legnagyobb forgalmú klipjének, elvégre a lemezmegjelenés előtt tizennégy hónappal lett publikálva. Nekem nagyon tetszik az érzékeny billentyűdallamok váltakozása lendületes riff- és dobveréshalmokkal, amiket aztán ismét finom, mondhatni intim ének- és billentyűdallamok követnek. Ez a dal egyenes utat nyit a szívbe. Vannak zenekarok, akik nagyon jól kombinálják a sérülékeny szenzitivitást a torzított gitárral, például a Poets Of The Fall, vagy a HIM. A ToE-től is jól esik egy ilyen.

[su_youtube url=”https://www.youtube.com/embed/m7WZE3Tzxmg”]

Az ember néha nem találja a helyét a világban és ilyenkor olyan, mindent megkérdőjelező gondolatsorok születhetnek, mint A Tenger És Én. A „tenger” itt metaforikusan értendő és a végtelen sok ismeretlen feladatra, lehetőségre, akadályra utal. Ennél sokkal egyszerűbb és magától értetődőbb a dal, mint amilyennek első látásra tűnik.

Az Elszánt Legbelül az utolsó énekes tétel, igazi buzdító lelkifröccs, szempárásító szintdallamokkal, energiát adó dalszöveggel. Annyi pozitív mondat van benne, mintha Halász Feri írta volna a Depressziónak, egy újabb közönségugráltató endorfinbomba metalhimnusz megalkotására. Ahogyan újra végigfutom az album korábbi dalait, valószínűleg tényleg ez lehet a legjobb záródal – a szónak a dalos értelmében. Legvégül jön egy instrumentális Outro, amit sok más zenekar hasonló szerzeményeivel ellentétben nem érzek feleslegesnek. Ez a rövid kis muzsika olyasmi hatást kelt, mintha egy fantasy-film végén látnánk, amint a főhősök egy vitorláshajóval elutaznak a meleg színekben pompázó naplementébe, nagyszerű kalandok, örök barátságos és titkos szerelmek emlékét hagyva a kikötőben búcsúztató tömegre.

A lassan újra feljebb kapaszkodó magyar filmgyártástól kicsit azt remélem, hogy előbb-utóbb egy rendes költségvetésű fantasy-filmet is összedobnak majd, príma színész- és szakembergárdával, a klipes betétzenét pedig a Tales Of Evening szolgáltatja majd. A magyar fejlesztésű M.A.G.U.S.-regények egy ilyen filmre tökéletes sztorivilágot biztosítanának. A klipben pedig a ToE tagsága zúzná a metalt és repítené el a lelkeket sosemvolt szépségű világokba. Addig is, sok gyermeknek és felnőttnek adnak örömöt, reményt és szeretetet a nagykanizsai zenekar „mesemetal” dalai, mint ahogy jelen esetben A Fény Nyomában albummal is.

Írta: Angyal Gyula