Zyrit

SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN HÉTEN KIVÁLASZT EGY BANDÁT, AKIT MEGTESZ A HÉT ZENEKARÁNAK. ENNEK KERETÉN BELÜL AZ ALAP INFORMÁCIÓKON ÉS HALLGATNIVALÓN TÚL OLVASHATTOK EGY RÖVID INTERJÚT 5 ALAP+PÁR SPECIÁLISAN A BANDÁRA VONATKOZÓ KÉRDÉSSEL. A BANDÁK KIVÁLASZTÁSÁNÁL SEM AZ ISMERETSÉG FOKA, SEM A METALON/ROCKON BELÜLI MŰFAJ, SEM A SZAKMÁBAN ELTÖLTÖTT IDŐ NEM SZÁMÍT. AZ EGYETLEN KITÉTEL, HOGY HAZAI, VAGY MAGYAR VONATKOZÁSÚ LEGYEN, AZ EGYETLEN FOKMÉRŐ PEDIG A MINŐSÉG. ÍGY MEGISMERKEDHETTEK SZÁMOTOKRA EDDIG ESETLEGESEN ISMERETLEN, SZÍNVONALAS TEHETSÉGEKKEL, REMÉNYTELJES FELTÖREKVŐ TITÁNOKKAL, ILLETVE RÉGEBBI ISMERT BANDÁKRÓL IS SZEREZHETTEK ÚJ INFORMÁCIÓKAT. 

Hét zenekara: Zyrit

Műfaj: Nintendocore, Elektronikus Rock, Intrumentális

Megalakulás éve: 2015

Város: Budapest

A Zyrit fantázianévre hallgató projekt egy egyszemélyes zenei kísérletezés Oláh Dávid által. A célja a punk-rock, metál, hardcore és hasonló zenei műfajok élőzenei elemeinek vegyítése elektronikus, elsősorban 8-bit-es, hangokkal melyek általában a korábban említett műfajokban megszokott ének és háttér-vokálok dallamának szerepét töltik be, illetve egyéb díszítésként szolgálnak. A projekt szobazenélésnek indult önszórakoztatás céljából, de pár megosztott felvétel után a pozitív visszajelzéseknek hatására kicsit több, mint önszórakoztató hobbivá alakult át. 2015-ben volt az első megjelenés hullám 1 album, 3 EP és 2 Single kiadásával viszont ezeknek a daloknak túlnyomó többsége régi tervek voltak melyek más zenekarokhoz íródtak, viszont nem lettek felhasználva. Egy év kísérletezés és tapasztalat szerzés után a legtöbb dal 2015-ből újra fel lett véve, át lett írva és rákerült az első rendes lemeznek mondható hanganyagra 2016-ban ami ebből az okból a “Reboot” címet kapta. 2016 második felében jött a második nagylemez ami az “Unkept Promises Cause Unkempt Thoughts” címet viselte. Eddig a pontig az összes lemez tartalmazott legalább egy vagy két régebbi tervet hasonlóan 2015-ös anyagokhoz, viszont 2017-ben megjelent a ’Mercurial Existence’ nagylemez aminek összes száma az év első felében íródott. 2018-ban folyamatosan íródnak a dalok melyek rögtön publikálva vannak mikor elkészülnek, és amik a következő lemez tartalmát fogják kitenni egy részben.

Mi a zenéd legfőbb mozgatórugója?

Tudom ez nagyon klisé, de elsősorban az önkifejezés és szórakoztatás. Míg más zenészek szöveggel és zenével együtt próbálják kifejezni magukat és érzéseiket, én ugyan ezt próbálom csak zenével. Igazából minden számomnak van valamilyen esemény vagy élethelyzet hátterében függetlenül attól, hogy nincs kiemelve. Valamilyen érzelmi mozgatórugó nélkül nem is tudok zenét írni, így minden, amit írtam valaminek a hatására született. Az meg, hogy pont a 8-bites és egyéb elektronikus hangokat használom díszítésnek csak annak köszönhető hogy egy C64-en meg barátaim sárga kazettás Nintendo klónjain nőttem fel.

Van a bandának/projektnek kitűzött végső célja? Milyen irányba haladsz, változtak a célok az idő múlásával?

Őszintén szólva kitűzött végső cél nincs. Állandó cél az, hogy mint zeneszerző és mint producer fejlődjek vele és közben szórakoztassam az emberket. Talán annyiban változott ez idővel, hogy míg eleinte teljesen magamnak csináltam ezt az egészet, azzal, hogy felfigyeltek rá az emberek kinőtte magát ami jó, hiszen ettől egyre jobb minőségre törekszem minden szempontból. Elég csak összehasonlítani az első anyagomat a legutóbbival, ég és föld a különbség mind zeneileg és minőségileg is.

Mekkora nálad a dalszövegek szerepe (esetünkben a nem szerepe) a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához(mivel pótolod azt?)? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?(van valami tematika a felhasznált dallamokra, prütymüttyökre?)

Ahogy az első kérdésnél írtam, a szöveget a zene hangulatával és a dallamokkal próbálom pótolni. A koncepció igazából annyi, hogy fogj egy 4 tagú punk-rock/modern metál bandát dobd ki az énekest és helyettesítsd 3 retro számítógéppel az ének dallamait. Minden számot úgy írok, hogy előbb a zenei alap, Gitárok, Basszus, Dob, aztán rápakolom az elektromos díszítéseket és a végén írok rá egy dallamot ami az ének lenne csak ebben az esetben 8-bit csipogás.

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzed magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél? Mi a gátló tényező a fellépés ellen, illetve egy solo projektet hogy lehet akár elméleti síkon is színpadra vinni?

Elméletben működne ez élőben, persze, csak kell hozzá két gitáros, egy basszusgitáros, egy dobos, és egy ember aki kezeli a samplert meg a billentyűt (meg próbaterem, meg felszerelés, meg zenei tudás meg egy rakás szabadidő, de ezek még megoldhatóbbak). Gyakorlatban az a helyzet, hogy egyedül csinálom az egészet, és bár megfordult a fejemben, hogy zenekart csinálok ebből, másfél éven keresztül ment is a tervezgetés különböző ismerősökkel, zenész kollégákkal, de sose ment semerre a dolog, így végül úgy voltam vele, hogy jó ez így. Amúgy is túlságosan réteg zene ahhoz, hogy komolyabb tömeget mozgasson meg, (tehát több mint 10 embert) és az egy zenekarnak a leggyorsabb halála, ha több ember időt, energiát és pénzt öl bele és semerre se halad, így jobbnak láttam egyedül csinálni ezt. Így annak is tudok örülni, ha csak 10 embernek tetszik. Azt is kaptam már, hogy csináljak szóló produkciókat, azaz laptopról menjen alap és az egyik gitárt játszom élőben rá, viszont nekem az annyira hakni érzetű, hogy soha nem lennék képes rá. Ehhez a zenéi stílushoz kell a zenekar nyüzsgésé a színpadon. Szóval mindennek fényében arra törekszem elsősorban, hogy a studiominőség jobb legyen minden megjelenéskor és zeneileg változatos legyen, de nem túl eltérőt a tőlem megszokottól.

Mennyire vagy nyitott a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítesz inspirációt más stílusokból a saját munkádhoz?

Persze, alapból egy kicsit közelebb áll hozzám a modern metál meg punk-rock és a dallamos hardcore mint a klasszikus értelembe vett metál amiért az elitisták valószínűleg megköveznének, viszont ezekből építkezek elsősorban. Amellett eléggé közel mozgok a mostanság felkapott Synthwave és Darksynth stílusokhoz, ezért vannak számaim melyek nagyon sokat merítenek azokból, illetve dolgoztam is együtt Zyriten kívül és Zyriten belül is hazai Synthwave/retrowave előadókkal, mint Gridscape meg Lazerpunk. Aminek igazából kevesebb hatása van a zenémre de szeretem és néha meg próbálok meríteni belőle az a ska-punk, post-rock illetve a kortárs klasszikus zene.

Merőben elüt a zenéd stílusa a megszokott/jólbevált formulától. Ez tudatos volt, vagy csak ez a te stílusod? Mi a véleményed a hazai rock/metal scénáról?

Tudatos volt olyan szempontból, hogy kísérleteztem és bár nem teljesen ilyet akartam csinálni, de közben megtetszett és így megmaradt, viszont nem volt sose úgy kitűzve, hogy most én mindenképp valami eltérőt vagy különlegest akarok csinálni. Igazából az egész úgy kezdődött, hogy 2015-ben az akkori zenekarom a Standby Gravity nem hivatalosan feloszlott, viszont nekem volt egy rakás számtervem már megírva és nem akartam, hogy azok elvesszenek, viszont nem vagyok jó szövegíró, és éneket sem tudtam felvenni egyedül és innen jött az ötlet, hogy ha azokat a dalokat instrumentálisan elektronikus kiegészítőkkel megcsinálom akkor az működhet.

A hazai rock illetve metál scénáról órákig el tudnék beszélgetni, ezért megpróbálom rövidre fogni, bár így is valószínűleg egy hosszadalmas keserű beszéd lesz.

Zenész szemszögből, mivel volt lehetőségem betekintést nyerni a kulisszák mögé a Standby Gravity-s évek alatt, bár sose voltunk nagy zenekar, azért pár fesztivált megjártunk, volt szerencsénk együtt játszani hazai tőlünk nagyobb zenekarokkal, azt kell mondjam, hogy a magyar közönség egyben a leghálásabb és legellentmondásosabb. Szinte mindenhol hatalmas szeretettel fogadják a fellépőket, viszont másfelöl panaszkodnak, hogy nincs rock zene Magyarországon, de mikor ingyen koncertet csinálsz nekik eljön 20 ember. Ennek következtében viszont a rockzenére alkalmas koncerthelyek is egyre kevesebbek mert nem éri meg nekik egy stílusra építeni. A középkategóriás bandáknak pedig akik még nem olyan nagyok, hogy egy Dürert vagy A38-at megengedhessenek maguknak, de már n+1 éve a kis földalatti kocsmákat járják benzinpénzért nincs elég koncert helyszín, így persze, hogy rengeteg feltörekvő zenekar feladja. Mint eredetileg borsodi gyerek már 5 évvel ez előtt is azt mondtam, hogy fővároson kívül alig van rockzenei élet fesztiválokon és nagyzenekarokon kívül és ez mai napi nem változott.

Viszont másfelöl azt látom, hogy van egy csomó jó zenekar, fiatalok, frissek, jól tolják, szóval nincs itt semmi sem veszve, Petofi, All But One, Tiansen, Counter Clockwise, Headstock és még sokan mások csak pár éve alakultak és hozzák a színvonalat, szóval hátha lesz még itt rockzenei reneszánsz a végén.

Solo zeneszerzőként mégtöbb kreativitást igényel egy szám/album összerakása. Hogy működik ez nálad? Mekkora arányban használsz számítógépet, illetve valós hangszert a felvételekhez?

Őszintén szólva nem tudom hogyan működik, nagyon nagyképűen hangzik, de csak egyszerűen jön. Valami érzés/esemény/hangulat kihoz belőlem egy zenei alapot, amire ösztönösen jön a többi ötlet, ebből fakadóan viszont nem is tudom erőltetni sajnos. Nem tudok úgy írni zenét, hogy valaki azt mondja, hogy na írj egy számot itt és most. A tudatos része már akkor jön csak mikor már 90% kész a szám és akkor a számstruktúránál, összekötéseknél, átvezetőknél, és díszítő harmóniáknál már azért tanult technikákat használok.

A felvételeknél igazából 70% elektronikus 30% nem. Dobokat és az elektronikus részeket virtuális hangszerekkel oldom meg (VSTi) viszont a basszusgitárt, ritmus és szóló gitárt azt én játszom fel, bár van mikor a basszust valami röfögő saw-wave synth basszussal helyettesítem hogy feszesebb és elektronikusabb legyen.

Említetted, hogy volt korábban zenekarod. Mesélj kicsit erről, és a zenei múltadról. Hogy kötöttél ki a nintendocore műfajnál?

Nagyjából 12 éves koromtól kezdve, szóval úgy 1999-2000-től, kezdtem el zenével foglalkozni, az volt a legeleje, gyerekként váltogattam dob és gitár között, igazából azok évek nem sokat tettek, de aztán idővel volt pár zenekar amiben játszottam amiben a legtöbbet a Standby Gravity-ben voltam 2009 és 2015 között és ott értem el a legtöbbet. Eredetileg basszusgitáron kezdtem aztán később váltottam szólógitárra, de mivel mindig is csak hobbizenész voltam így az a 18 év nagyon nem mutatkozik meg, vannak arcok akik 3-4 év után lealáznak ha gitárról van szó. A nintendocore meg onnét jött, hogy alapból C64-en nőttem fel meg sárgakazettás klónokon aztán valamikor a 2010-es évek elején rábukkantam a Horse The Band-re meg a popposabb vonalon az Anamanaguchi-ra és akkor jöttem rá, hogy ez a 8-bites plüntyögés nyerseségé teljesen jól működik élő dobok meg torzított gitárok mellett, aztán mint fentebb is írtam elkezdtem kísérletezni a saját számaimmal ilyen módon és hát, ez lett belőle.

 

Köszönjük!

 

Spotify – https://open.spotify.com/artist/1laZMkV3YKqDJ7YMiUSqZa
Bandcamp – https://zyrit.bandcamp.com/
iTunes – https://itunes.apple.com/us/artist/zyrit/1328310178
Soundcloud – https://soundcloud.com/zyrit
Google Play – https://play.google.com/store/music/artist/Zyrit?id=Azbehuqjplf32dwebduae4uut3q
YouTube – https://www.youtube.com/channel/UCWpTbt9Nee87G5O378OEdpw

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/