Világ népei egyesüljetek – Orphaned Land beszámoló

29176980_1864080536943583_2037419046546178048_n

 

Fellépők:  Orphaned Land (IS), Subterranean Masquerade (IS), Lunarsea (IT), Dirty Shirt (RO)

Helyszín: Dürer kert

Időpont: 2018. március 11.

Négy nagyszerű zenekart varázsolt a Concerto Music március 11-én a Dürer kert nagyszínpadára – nem semmi tavaszindítás sikerült a koncertezők nagy örömére, a dallamos metal szerelmesei kis túlzással a hónap harmadát koncertezéssel tölthetik, de hát kinek van ez ellen kifogása?

Négy zenekar érkezett három országból, nem feltétlen tematikusan válogatva, az összefüggést az Orphaned Land és a Subterranean Masquerade közt a származása jelentette, a Dirty Shirt pedig a Subterranean-hez talán úgy kapcsolódik, hogy mind a ketten ilyen kicsit őrült, de nagyon ugrálós, bulizós zenét játszanak, mindez pedig egy kis olaszos death-tel volt megspékelve…

A Dirty Shirt-öt már ismertem korábbról, bár ugye nem teljesen értettem, mit keresnek itt előzenekari pozícióban, de nagyon örültem, hogy van lehetőségem ezt a Romániában egyre népszerűbb produkciót elcsípni. Ezzel sokan mások is így lehettek, ugyanis a 18:30-as kezdés ellenére sokan voltunk már a nagyteremben. A Dirty Shirt egy kétnyelvű, kétetnikumú erdélyi csapat, ami számomra mint kétnyelvűséget kutató nyelvész számára különösen érdekes élmény volt. Élőben is nagyon szépen megszólaló hegedűvel díszített dalaikat magyarul és románul adják elő.

29101093_1864080510276919_1164577513272246272_n

Persze a nagyobb hatás érdekében a magyar nyelvet nem hozták be rögtön a képbe. Eleinte az egyik énekes csak angolul konferálta fel magukat, bár az első dalban, a bulit azonnal beindító, nagyon pörgős Ciocarlia-ban énekelni sem kellett, így magyar szó csak a második dal után hangzott fel a másik énekes szájából, aki ezután kollégáját is bíztatta, beszéljen magyarul. Először félénken szólalt csak meg, hagyta magát kijavítani, próbált félszavakkal kommunikálni, azonban a koncert végére már kb. az egész csapat folyékonyan beszélt a közönséggel magyarul… 😀 Aztán persze dalokban is előkerült a nyelv, hatalmas buli volt a Mental Csárdásra, lakodalmi hangulat a Dirtylicious-re, és elénekeltük, hogy nem aludtam az éjszaka... A srácok nagyon energikusak voltak a színpadon, szuper volt a hangi- és a vizuális élmény is, a saját dalaikat is eltrollkodták, elhülyéskedték, és végig jól kommunikáltak a közönséggel – bár természetesen ez a feladat elsősorban a frontemberekre hárult.

29177943_1864080193610284_7584928389518065664_n

Igazán élvezhető volt az a rengeteg ugrálás, meg a nu-metalos, core-os részekre a headbangelés, és külön élmény volt, amikor a két énekes egyszerre énekekelt – az altos és a basszusig lemenő hang olyan gyönyörűen ellenpontozta egymást, Dan „Rini” Craciun pedig valami elképesztő hosszú ideig tud bármilyen magas hangot kitartani. Mielőtt eljátszották volna a Bad Apples/Rohadt almák c. dalt, Dan magyarázta volna, hogy hát tudjátok, ez egy jó kis dal, mert mi a rohadt almából pálinkát készítünk – nagyon vicces volt erre Rusz Robert válasza: “Mert szerinted ők mit csinálnak belőle!?”

29101393_1864080970276873_4515748509302915072_n

Jókedvűen haladt tovább az este, színpadra lépett az este első izraeli formációja. A Subterranean Masquerade-et korábban nem ismertem, a koncert kapcsán kerestem rájuk, és progresszív, orientális, rengeteg stílusból merítő zenéjük azonnal nagyon megtetszett. Ez a szintén héttagú bagázs aztán szerencsére élőben is hozta azt, ami miatt megkapóak voltak felvételről – nagyszerű dallamok, energikus zene, hörgés és ének balanszban. Néha kicsit jazzes, néha nagyon deathes, néha a kiköpött “keleti-Haken“. Kicsit úgy is éreztem magam, mintha az ADHD-sok éves találkozóján lennék épp, Davidavi Dolevről a szemünket se tudtuk levenni. Az egyébként csak live memberként működő tag (bár értem, miért szeretnek vele fellépni) folyamatosan pörgött, rohangált, hadonászott, csavargatta testét-karjait, füstölővel játszott, és sokszor a teljes zenekarával együtt olyanokat ugrált a zene ritmusára, hogy ránézésre attól tartottam, be fog alattuk szakadni a színpad. Mivel ez nem történt meg, a legutolsó dalra a közönséget is felhívták maguk mellé a színpadra.

29104003_1864080826943554_5790885468685991936_n

Folyamatosan bulira, ugrálásra bíztatták a közönséget: bár volt olyan daluk, amihez inkább a csápolás illett (Reliving the Feeling, hihetetlen pozitív ez a dal, élőben is átjött a… fíling), a nagyonugrálós előtt gond nélkül példálóztak a németekkel, hogy bezzeg azokat is mindig megkérik/fellelkesítik az ugrálásra, azok nagyon éljeneznek, mondják, hogy benne vannak, aztán mégis csak a bólogatás megy, és mi ne legyünk ilyenek… Persze vicces volt, hatott is, az első jópár sor azért a zenekarral együtt ugrott, vagy ha kellett, és a zenekar épp az Orphaned Land stílusához legközelebb álló dalait mutatta be, headbangelt. Bár hosszabb lett volna, remélem, jönnek még!

29101506_1949726245040597_6759295560508768256_n

Nem akarok hazudni, a Lunarsea koncertje az előző produkciók után kicsit íztelen-szagtalan volt. A nap harmadik stílusa, az olaszok a melodeathből adtak kis ízelítőt, és kivetnivalót, kritizálnivalót nem találok benne semmit. Talán itt volt a legkevésbé jó a hangosítás, úgyhogy ez szintén nem segített, túl hangosra húzták a cuccot, és így már kicsit sok volt az audio impulzus, főleg, hogy a főzenekar még fel sem lépett. Persze a melodeath szívek így is megdobbantak, azért nem egy, és nem is kettő headbang-képes téma hangzott fel a koncert folyamán. Kicsit talán nem is az ő közönségük volt a jelenlévő, de azt hiszem, mindenki jól érezte magát, szimpatikusak voltak a srácok, bár túlságosan nem mozogták be a színpadot, persze lehet, hogy ez csak az előző fellépő után volt furcsa.

29177869_1864079976943639_143077266279104512_n

Végre elérkezett a főprodukció ideje, este kilenc előtt nem sokkal elkezdtek sűrűsödni az emberek az első sorokban, a terem pedig szépen kezdett megtelni. Szóbaelegyedtem a körülöttem állókkal, akik a közvetlen környezetemben egytől-egyig cserediákok voltak, Törökországból, Marokkóból és Libanonból. Elkezdtünk a zenekarról beszélgetni a libanoni lánnyal, majd kérdésemre elmondta, hogy nem, ő még sosem látta az Orphaned Landet, mert ki vannak tiltva az országából… Most, hogy Budapesten tanul állatorvosnak, eljutott egy Orphaned Landre, és hatalmasat bulizott rá. Ezt a beszámolót itt körülbelül be is lehetne fejezni, ennél többet nem is kell írni, ezzel teljes mértékben elmondtam az Orphaned Land lényegét – egyesíti az embereket, legyenek azok Libanonból vagy Tunéziából. Nem egyedi eset egyébként a mai, több európai állomáson is szép számban voltak közel-keleti, arab fanok, akiknek egyébként nem lenne lehetőségük megnézni az izraeli zenekart. Valahol durva belegondolni, hogy mi, közép-kelet-európaiként kb. azt a zenekart nézzük meg, akit csak szeretnénk, ehhez képest…

29176980_1864080536943583_2037419046546178048_n

Azt hiszem, ez a kis ismerkedés megalapozta a koncerthez a hangulatot, hiszen az OL legutóbbi, és azt megelőző albuma is pontosan a békéről, a harmóniában élő vallásokról és népekről szól. Lehet ez is eredményezte, hogy a nyitó (egyben az album nyitódala is) The Cave utáni zúzást követő, Let the Truce Be Known alatt igazán elérzékenyültem. Érzelmek átadására tökéletes ez a zenekar, Kobi olykor kemény, olykor lágy és emocionális hangja, és a többiek beleélése igazán sajátos hangulatot teremt a koncerteken. Valószínűleg a zenekar iránti tiszteletet mutathatta az is, hogy a közönség a szokásos duruzsolás, kiabálás helyett sokszor a dalok közti szünetekben, akár akkor is, amikor épp nem is beszélt a frontember, konkrétan csendben volt. Sokszor ez inkább unszimpatikus tud lenni egy-egy koncerten, mintha halott lenne a közönség, de itt tényleg inkább a tiszteletteljes várakozásnak volt betudható.

Természetesen nem volt azért a teljes koncert ennyire komolykodó, és halk sem. Kobi megkérdezte, hányan voltunk már Orphaned Land koncerten, egy későbbi körben pedig, hogy ki az, aki még sosem járt. Ezt főként egy kis viccelődés érdekében hozta fel. Elmondta, hogy aki már volt, emlékezhet, hogy anno Jézusként öltözött fel, bár ezt most már elhagyta, és ne is tekintsünk rá Jézusként, hisz ő nem is szűz, nem is bűntelen. A jó hangulat folytatódott, a fiatal Chen vigyorgott, rohangált a színpadon, a dobos Matan egy hastáncot is lenyomott, sőt, az este több részében is aktív volt, igen mutatós volt, amikor néha fel-felállva ütötte a dobokat, cineket. Uri és Idan részéről inkább a komoly metalkodás ment, Kobi pedig leginkább átszellemülve énekelt és kommunikált.

29067076_1864080610276909_603135819221303296_n

Több régi dal eljátszása egyébként meglepett, “emlékezzünk vissza a Mabool albumra”, mondta Kobi, és eljátszottak róla négy dalt is: felhangzott a Birth of the Three, az Ocean Land, Kiss of Babylon, és természetesen a Norra el Norra is. A Maboolos dalok azért persze nem így, tömbösítve jelentek meg, belefért közéjük egy népzenés-táncolós Yedidi is. Jól esik egy kis hastáncdallam a keménykedés közé, a Yedidinél jobban a táncdallamok közül már csak az Olat’Hatamid felhangzásának örültem, át is mozgatták vele a közönséget. Az is nagyon pozitív, hogy az Ocean Land konkrétan jobban hangzott élőben, mint felvételen. A The Kiss of Babylon (The Sins) szaggatott, sőt, konkrét szüneteket tartós gitárjátéka mintha csak direkt az élő produkciókra lett volna tervezve, nagyon ment a “hejjegetés”, és azt hiszem, a zenekar is elégedett lehetett a közönséggel, hangosan, odaadóan támogattuk őket énekléssel, tapsolással (még a “bonyolultabb” ritmusokat is), szép volt az ének, és lelkes a hejjezés. A koncert kicsúcsosodása persze a Norra el Norra volt, mindenki egy kicsit “tudott héberül”, és mindenki nagyon ugrált, ennél jobban az epicség hangulatát már csak az outroként számontartott, de valahol dalként funkciónáló Ornaments of Gold részlete emelte, ahol zenekar és közönség egyesült egy utolsó éneklésre és karlengetésre, nagyon szép látvány lehetett!

Örülök, hogy van egy ilyen zenekarunk, mint az Orphaned Land, hiszek abban, hogy a metalzene írásán túl is missziójuk van, csak meg kell nézni a pár napja megjelent dokumentumfilmüket. Addig is, várjuk az újabb albumot, és az újabb koncertet, shalom/salam/peace!

29103228_10155478837648036_6248190917526683648_n

Köszönjük a Concertonak!

Cikk: Vica

Képek: Dani, Orphaned Land és Subterranean Masquerade Facebook oldal

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/