fbpx

Új GYILKOS EP dalról dalra

A Gyilkos november 21-én mutatta be a Robotban a nemrég megjelent Ep-jét. Az Obelisk Of Power érdekessége, hogy élőben, egyben lett felvéve a Supersize Recording Studio-ban. A trióból Mátét és Marcit kértük meg, hogy beszéljenek nekünk a dalokról.

Meghallgatós link: https://gyilkosband.bandcamp.com/album/obelisk-of-power

BE THE VOYAGER

Feszes kezdés, pattogó sprint, emelkedünk a felszíntől. Nézd, milyen aprók vagyunk, érezd az űr végtelen hidegjét… A sorok végén csilingelő disszonánsok egyelőre csak finoman utalgatnak arra, hogy az egybefogottság előbb vagy utóbb szilánkos lesz; a vokál rá is erősít erre az irányra. A modulált blast, majd a kómás RnR részeknél gyakorlatilag el is engedtük, el is veszítettük a kezdeti józanságot, egyedül a sebesség maradt meg, az úti célon gondolkodni meg tök felesleges 6 milliárd kilométerre a Földtől. Még egy pillanatra visszatér az intro téma, de csak hogy végleg elromoljon és széthulljon. Az igazi valóság, a lehető legtávolabb mindentől, amit valódinak nevezünk.

A QUICK RIDE

Teljesen más pályán vagyunk már, az egyszerű, hangulatos kezdőtéma szépen megágyaz a süppedésnek. Nem vásárlók vagyunk itt, hanem maga a termék… A tremolo-pengetéssel egy keserű, de jóleső lebegésbe érkezünk, ismét adunk magunknak egy szerény adag pentaton skálás rock and rollt, de a gyors öröm után felülünk a torz és végtelen hullámra. Csak egy rövid menet, ami nem fáj (csak a megérkezés). Az idő nem viccel és nem kegyelmez, nem uraljuk és nem birtokoljuk.

HEAVY THORN CROWNS

Punk indulás, a vokál egy diabolikus felhang után teszi lüktetővé a középtempós reszelést, majd visszacsap az egész oda, ahonnan indult. Csak a történeteink tartanak egyben minket, ezért kell újból és újból nekik kezdenünk… A szám felénél történik meg a 4 számos album egyetlen igazán melodikus mozzanata egy basszuskiállással. Pár másodperc könnyedség után a ráépítkező dobbal és gitárral visszakapjuk az amorf hangulatot, és egy igazán darabolós zajjal ér véget a szám. Ilyen az ember, könnyedén szórakoztatják a rímek, minták és akkordok.

MASS OF UNSURENESS

Nagy tömegű malomkerék őröl, sodró gitártémák, a refrénben feléledő horzsolódás az album legizgalmasabb része, hevesen kapkodjuk a levegőt, míg el nem törik ez az iram is. Nincs póz, nincsenek szabályok. A riffek szuvenírként visszhangzanak, az utolsó sorok meg útravalóként elférnek bárki zsebében. Nincs több mondanivaló. A lassú, lecsupaszított sludge pedig szépen elengedi a kezed, hogy megtedd a legutolsó nagy kilégzést.

Fotók: Bands Through The Lense, Robot Budapest, 2019/11/21

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/