Változatosság, humor, a figyelmünket megállás nélkül lekötő témák és mélyenszántó dalszövegek– így tudnám legvalósághűbben jellemezni a Snailgardn zenekar művészetét. Aki meghallgatta az On The Path nevet viselő lemezüket, felismerhetett benne progresszív, nu metal, industrial, ’80-as diszkó és még funky stíluselemeket is. Sokáig váratott magára, de végre beteljesedni látszik az esemény, miszerint a Snailgardn új kislemezzel tér vissza novemberben. Ennek kapcsán készült a fiúkkal az alábbi interjú.
Utoljára 2013-ban adtatok ki anyagot, de most 6 év után visszarobbantok a zeneiparba egy vadonatúj lemezzel. Úgy hallottam, már majdnem feladtátok a zenélést, amikor egy tehetségkutató kapcsán új erőre kaptatok és úgy döntöttetek, folytatjátok a tevékenységet. Mi adta meg a végső löketet az új lemez elkészítéséhez?
Nagyi: Az igazat megvallva a feladás sosem került szóba, de szerintem még csak nem is gondoltunk rá. Egyszerűen a zenekar évek óta darabjaira volt szakadva a térben, emiatt inkább csak dalírással és a témák megosztásával foglalkoztunk, időnként ketten-hárman összeülve. Ha négyen egyszerre egy teremben tudtunk lenni, az már egy valóságos ünnepélynek számított. E miatt a szétszakadozás miatt a próbálás egy külön nehézséggé vált, azonban túllendülve a Dürerbe erősítőpakolós időszakon most már mondhatjuk, hogy saját teremben tudjuk egymás társaságát élvezni, viszonylag gyakran. Ehhez persze az is kellett, hogy mindannyian újra egy megyébe költözzünk. Hogy a kérdés válaszára pontot is tegyünk, a próbák megszaporodása kellett ahhoz, hogy új anyagot tudjunk kihozni.
Az új EP egy feldolgozást is tartalmazni fog, mégpedig a Hanging Tree-t, amit a Hunger Games filmből ismerhetünk. Kinek az ötlete volt ez, mi inspirált, hogy újragondoljátok ezt a népszerű dalt? Nem furcsa, hogy egy visszatérő EP-ben egy feldolgozás is szerepel?
Áron: Attila ötlete volt.
Nagyi: Őszintén szólva nem emlékszem, miért kezdtük el játszani. Akkoriban hárman zenéltünk még, mert Norbi életvitelszerűen a vikingeket boldogította Stockholmban. Asszem, keresgéltünk teljesen nem metál számokat, amiket érdekes lenne átdolgozni, volt Heathens is a Twenty One Pilotstól, ami párszor koncerten is megszólalt, ötletként pedig van még ABBA meg T.A.T.U. is, amiket még mindig nem engedtünk el. Hogy miért a Hanging Bré maradt, nem tudom… megszerettük a verziónkat, asszem.
Opra: Szerintem a fappening játszott közre.
Norbi: Van még egyéb feldolgozásunk is, az interneten meg lehet tekinteni a Cherry Coke, a Duck Tales és az I will always love you átgondolásainkat.
Mi történt veletek az elmúlt pár évben? Jegeltétek a projektet vagy azért feltűntetek itt-ott?
Opra: Az első kérdést folytatva igyekeztünk néha 1-1 koncertet beszúrni, beolajozván a rozsdás láncokat, de nem vittük túlzásba. Valamint tologattunk egy Muse tribute-ot is, ami egy Düreres bulin csúcsosodott ki, és állt is meg, ahogy azt kell.
Norbi: Továbbá rendszeresen elszórtuk az összes zsebpénzünket hangszerekre, ládákra és pizzás csigára. Ja és persze rengeteg gyakorlás történt, hogy el tudjuk játszani a saját témáinkat.
Mit tudhatunk meg elöljáróban a lemez tematikájáról és stílusáról? Továbbviszitek az eddigi, eklektikus, változatos műfajotokat vagy egy újabb, letisztultabb világba csöppentitek bele a hallgatókat?
Norbi: Előkerült a hetedik húr.
Nagyi: Az eredeti influenceket hátrahagyva azt hiszem, most már sokkal inkább magunkat játsszuk. Nem foglalkozunk a szerkezettel sem egyáltalán, ami jól esik, vagy, ahogy szoktam mondani, olyan zenét próbálunk csinálni, amit szívesen hallgatnánk, ha másoktól hallanánk.
Opra: Ha egy felezőcines lóbaszás után diszkótémának kell jönnie, akkor az úgy is lesz. Sokkal felszabadultabb így zenélni, hogy nem támasztunk sem elvárásokat, sem megkötéseket.
Nagyi: Nagyon félek ezt a szót használni, mert néhány emberből őszinte dühöt vált ki, de kicsit talán progosabb lett az egész.
Tudtok mondani előadókat, akik inspirálnak benneteket mostanában? Melyik zenekarok közönségének ajánlanátok a ti zenéteket?
Áron: Na, itt elég nagy lesz a szórás. Vannak közös metszetek, de szerintem inkább csak soroljunk fel neveket, amik eszünkbe jutnak. Engem Tominak a GP témái (Guitar pro, a szerk.) inspirálnak.
Nagyi: Nekem inkább szand- vagy hangulatbeli inspirációim vannak, kevésbé konkrét, és ezekre utólag szoktam rájönni, amikor már kész. Például az Oak nevű trekkben van egy üvöltözős rész, ami engem a Subscribe Gay Rodeo-jára emlékeztet, ami meg Systemre, alatta a dob nekem full Dream Theater hatás, az előtte lévő kiállás meg kicsit Devin Townsend-es. Phil-X egy nemrégi interjújában azt mondta, hogy álcázva kell lopni, hogy senki ne vegye észre. Na, asszem, én ezt most jól elbasztam.
Opra: A nevünkhöz méltóan csúszásban vagyunk a dalok kiadásával. Ez a 4 dal már évekkel ezelőtt elkészült, de sajnos nem volt lehetőségünk rögzíteni őket, viszont volt időnk érlelni a spájzban a kolbászok között. Ezáltal nem is tudom megmondani, hogy anno mi inspirált. Akkoriban is, mint manapság, többet hallgattam film- és játék zenéket, valamint Youtube-on fellelhető „névtelen” zeneszerzők epikségeit, mint metált. Felválta ment a lejátszási listámon Hans Zimmer, John Williams és az Abba.
Norbi: Csak hogy megnevezzünk néhány elefántot a szobában: Gojira, Animals As Leaders, Pain of Salvation, és természetesen a kemény rockzene jelenlegi legnagyobb úttörője, a Leprous. Én személy szerint legalább ugyananyi nemzetközi és magyar rapelőadót hallgatok, mint metált valami oknál fogva.
Áron: Volt még egy kérdés.
Nagyi: Ja, tényleg. Amikor emberektől megkérdezem, hogy milyen zenét szeretnek, 90% azt mondja, hogy mindenfélét. Na, nekik ajánljuk.
Sok koncert van kilátásban a közeljövőben? Hol lehet majd élőben is fellelni titeket?
Nagyi: A feltörekvő zenekarok „average Joe”-jaként annyit tudok erre mondani, hogy ja. Idénre még két buli van tervben, (az egyik november 29-én lesz az Analog Music Hall kistermében – a szerk.) és már a jövő évi dátumok is elkezdtek gyarapodni.
Áron: #killmondaymanagement
– Norah
