fbpx

Cannabis Corpse szubjektív lemezismertető, avagy hogyan győzzünk meg egy szkeptikus negyvenest

Mikor kijött Blunted at Birth című első albumuk, egy legyintés kíséretében elengedtem a Cannabis Corpse zenekart, elkönyvelve az Irigy Hónaljmirigy amerikai verziójaként. Egyszeri poénként mosolyogtató volt a vízipipa üvegén keresztüli kikacsintás a műfaj kliséire, de nem fogadtam volna a folytatásra. Tizenkét év elteltével szaladtam bele megint a promójukba, miszerint hatodik album, nofene. Továbbra sem kedveltem meg az infantilis pisi/kaki/gore/pia/szörnyek-típusú extrém metal “humort”, többet árt a műfajnak, mint amennyire szórakoztató, de mi baj lehet, hallgassunk bele, gondoltam.

UHHHHHHHHHHHHHHHHHHH…

Azt veszem észre, hogy két órán belül másodszor hallgatom végig, és bár egyetlen másodpercnyi eredeti hang nincs az albumon, veszettül szórakoztató az egész! Másodikra már felismerhetőek voltak a számok, azaz hibátlanok a dalszerkezetek. Karakteresek a riffek, nem maszatolódnak egymásba, nincs öncélúan széttechnikázva, jók a tempók, megjegyezhetőek a szólók. Minden benne van, ami a klasszikus death metalban jó. Az összes, de tényleg az összes riff ismerős a kilencvenes évek Floridájából, de olyan egészségesen gurul az album, hogy ez egyáltalán nem zavaró, sőt. Nem lehet megállni vigyorgás nélkül, hogy a vokáloknál mindig gátlástalanul jön a John Tardy-karakter, és megjelenik a Municipal Waste is a thrash-es csordázással. A hangzás kerek, hibátlanul hozza a Cannibal-Obituary-Deicide-Suffocation-jellegű sztenderdet, a basszusgitár nincs torzítva, nem zúzza szét a fület a 36 perc.

Nem fárasztó hallgatni, úgy ér véget az album, hogy keresi az ember, van-e még több track. A legjobb meglepetést a kerek és fogós dalok okozzák, ezek a hiányában állt bele a földbe a kétezres években a death metal zenekarok többsége. A Cannabis Corpse ezt direkt slágerírás nélkül is magától értetődően hozza, kérdőjel sem merül fel, mennyire a kisujjukban van az egész.

A körítés továbbra is nagyon kellemetlen, a Cylinders of Madness animációs klipje úgy rossz, ahogy van, örülök, hogy nem láttam a teljes lemez megjelenése előtt, mert így nem maradtam le az év egyik legjobb death metal albumáról. A poénfaktoron kívül teljesen meg vagyok győzve és biztos, hogy vissza fogom keresni a régebbi albumokat is, mert ez bizony 9/10, bárhogy nézem.

– Vikomt
Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/