November 4-én, hétfőn, az esti órákban hunyt el Timi Hansen, a Mercyful Fate klasszikus felállásának basszusgitárosa. Hansen 61 éves volt, és ahogy ezt augusztus elején nyilvánosságra hozta, szinte egy időben a zenekar újbóli aktivizálódásának hírével, már hosszabb ideje harcolt a rákkal, ezért is nem tudott szerepet vállalni a jövő évben esedékes koncerteken. Akkor így nyilatkozott:

„Sokan kérdezik, hogy miért nem veszek részt a Mercyful Fate 2020-as újjáalakulásában. Az őszinte magyarázat erre egyszerűen annyi, hogy jelenleg épp rákbetegséggel küzdök. De higgyetek nekem, mindent meg fogok tenni, hogy készen álljak erre. Nagy álmom, hogy újra színpadon álljak, és eljátsszam a régi dalokat előttetek, akik ilyen hűséges rajongóink előtt. Ha ez mégsem történne meg, abban az esetben azt kérném tőletek, hogy fogadjátok szeretetel Joey Verát. Egyetértek Kinggel, ő a tökéletes választás arra, hogy helyettesítsen.”

Hansen 1981 és 1985 között volt a Mercyful Fate tagja, majd 1985 és 1987 között King Diamond zenekarának basszusgitárosa volt. A Mercyful Fate első újjáalakulásakor ismét ott volt a csapat tagjai között, játszott az In The Shadows lemezen és a The Bell Witch EP-n, de nem sokkal később már Sharlee D’Angelo vette át a helyét.

Mikkey Dee, a Motörhead korábbi, illetve a Scorpions jelenlegi dobosa, aki a King Diamondban Hansen zenésztársa is volt, így búcsúzott a basszusgitárostól:

„Nagyon szomorú vagyok, hallva fegyvertársam eltávozásáról. Jó időket éltünk meg közösen, öröm volt együtt játszani egy ilyen kitűnő basszusgitárossal a korai években. Testvérem, cimborám, barátom, szeretlek. Nyugodj békében, Timi Hansen!”

Lars Ulrich, a Metallica dobosa köztudottan jó kapcsolatot ápolt a Mercyful Fate tagjaival, vendégként szerepelt is az 1993-ban megjelent In The Shadows egyik dalában. Timi halála természetesen őt is megrázta.

„Természetesen Timi volt a Mercyful Fate eredeti basszusgitárosa, akik, mint azt remélhetőleg a legtöbben tudjátok, jelentős szerepet játszottak a történetünkben. Zenekari társaival, Kinggel, Hankkel, Michaellel és Kimmel tárt karokkal vártak minket 1984-ben Dániában, megengedték, hogy használjuk a próbatermüket, ahol dalokat írtunk a Ride The Lightning lemezre, kisegítettek minket hangszerekkel, megmutatták nekünk Koppenhága legjobb részeit, mondhatni társaink lettek a bűnben. Az évek során végtelenül sok csodás pillanatot éltünk meg együtt, beleértve azt a majdnem teljes újjáalakulást, ami a harmincadik születésnapi koncertünkön jött össze 2011-ben, a Fillmore-ban. És végül, ahogy ezt a legtöbben szintén tudjátok, 1998-ban felvettünk 12 percet munkásságuk legjobb pilanataiból, amit az évek során alkalmanként a színpadon is felidéztünk, alkalmanként úgy, hogy ők is csatlakoztak hozzánk a saját részeik előadásához.”

Lars ezek után anyanyelvén, dánul búcsúzott:

„Timi Forhelvede man, tak for de fede minder og for de fedeste stunder!”

(Nyers fordításban körülbelül: Timi, a pokolba is, köszönöm a szép emlékeket és még szebb pillanatokat / élményeket.)

A Metal.hu nevében öt olyan kedvenc Mercyful Fate-dalunkkal kívánunk jó utat Timi Hansennek, amelyekben az ő játéka is hallható.

Return of the Vampire…1993

Ha már szóba került a Metallica és Lars Ulrich, időrendben visszafelé haladva kezdjük a Return of the Vampire In the Shadows lemezre újravett változatával, melyben a doboknál személyesen őt üdvözölhetjük. A zeneileg Hank Shermann által írt dal egyike a Mercyful Fate korai szerzeményeinek, melyeknek gyűjteményes válogatása pont egy évvel korábban látott napvilágot. Akárki akármit mond manapság Lars dobolásáról, a Return of the Vampire-nek kifejezetten jót tett a jelenléte, mert bizony nem csak a csiszoltabb hangzás miatt húz jobban ez a változat, hanem a jól eltalált tempóknak, és lényegretörő, feszes dobolának köszönhetően is.

A Gruesome Time

A Michael Denner által jegyzett A Gruesome Time egyike a visszatérő lemez titkos favoritjainak, melyben a jövő évi újjáalakulásból sajnos kimaradó gitáros fényesen bizonyítja, hogy nem csak hangszeresként, de dalszerzőként is kitűnően érti a dolgát. Denner egyébként olyan dalokat írt még a Mercyful Fate számára, mint az instrumentális, akusztikus gitárszólót rejtő Room of Golden Air, amely szintén ezen a lemezen hallható, vagy a következő évben megjelent Time felvezető száma, a Nightmare Be Thy Name, de az ő munkáját dicséri ezen az albumon a Mirror, vagy az Into The Unknown két dala, a Fifteen Men (And a Bottle of Rum) és a Deadtime. Timi Hansen önálló dalok szerzőjeként ugyan sosem lett külön kiemelve a zenekar tagjai között, de jellegzetes basszusjátékával fontos része volt a csapatnak, érdemes figyelmesen hallgatni alázatos, megfelelő helyeken mégis kellően fifikás basszusalapjait, amire kiváló alkalmat jelentenek az A Gruesome Time akusztikus gitárra építő – ez sem egy hétköznapi megoldás – refrénjei.

A Dangerous Meeting

A Mercyful Fate első korszakának két lemeze, a Melissa és a Don’t Break The Oath olyan ikercsillagok, amelyek közül szinte lehetetlen kiválasztani, melyik ragyog fényesebben, még ha ez a megfogalmazás kicsit patetikusnak is tűnhet most. Az biztos, hogy vitathatlan klasszikusai a metal történetének, és jobbára az dönti el a kérdést, ki melyiket szereti jobban, hogy az illető melyiket hallotta először, netán milyen lábbal kelt fel aznap. Még szerencse, hogy nem is vagyunk erre kényszerítve. A Don’t Break The Oath kezdődala, a Dangerous Meeting mindenesetre ott van a stílus valaha rögzített legjobb pillanatai között – a bő öt percben annyi elsőrangú témát halmoz fel a zenekar, hogy abból mások kis túlzással egy teljes lemezt megírnának. Ezt a hozzáállás olyan csapatokra is hatással volt, mint a már említett Metallica, vagy a példának okáért a Morbid Angel, ahol a korai időkben Trey Azagthoth a Slayer gyorsaságát és agresszivitását kívánta ötvözni King Diamondék lassabb, agyasan megszerkesztett, komplexebb dalaival.

https://www.youtube.com/watch?v=LWCOqNHzM0k

Satan’s Fall

Ha a Mercyful Fate neve, és a legjobb dalok szóba kerülnek, a Satan’s Fall egyszerűen kihagyhatatlan a felsorolásból. Szinte hihetetlen, hogy a zenét szerző Hank Shermann még 25 éves sem volt a dal megírásakor. Ahogy erre a zenekar tagjai visszaemlékeztek, Shermann rengeteg álmatlan éjszakát áldozott rá, folyamatosan dolgozott ezen a nagyszabású eposzon a nappalijában, egy bedugatlan gitáron játszva, újabb és újabb témákat hozzáadva a dalhoz. Michael Denner gitáros szerint a dalban legalább tizenhat különböző riff van, és baromi sokáig tartott megtanulni a végleges változatot, az összetettsége mellett azért is, mert amikor a dalt elkezdték összepróbálni, még nem is alakult ki a végleges változat. Mestermű, nem is kérdés.

https://www.youtube.com/watch?v=ZWqBm28ZKeE

 

Evil

Valószínűleg ez a másik dal, ami semmilyen körülmények között nem hagyható ki ebből a felsorolásból. A Melissa nyitószáma a Mercyful Fate egyik legismertebb szerzeménye. A zenéért itt is Shermann volt a felelős, és sajnos csak elképzelni tudjuk, milyen lehetett először hallani, ahogyan intró és az fokozatosan felívelő kezdő kiállás után belép a tényleges nyitóriff, amelyre King Diamond senki máshoz nem hasonlítható hangján énekli a mára már klasszikussá vált sorokat. Első másodperctől az utolsóig klasszikus.

Ahogy természetesen a zenekar korai munkásságának bármelyik dala az, beleértve az újjáalakulás után készült lemezeket is, hiszen a legjobb pillanataik közé ugyanúgy odaférne az In the Shadows két epikus dala, a The Old Oak, vagy Legend of the Headless Rider, mint a Castillo del Mortes a Time-ról, az Uninvited Guest a két évvel később kijött Into the Unknown-ról, vagy akár a máig utolsó 9 címadója. Timi Hansen fontos része volt a komplett metal műfaj egyik legnagyobb hatású zenekarának. Legyen neki könnyű a föld!