Thrasherek a terror zónából – Kreator koncertbeszámoló

Fellépők: Dagoba, Vader, Kreator

Helyszín: Barba Negra Music Club

Időpont: 2018. január 26

Fotók: Tancsik Mátyás (Vader, Kreator), Korinna’s Vision (Dagoba)

hammerko

Egy ideje, egész pontosan a Gods Of Violence megjelenését követően nem kételkedtem benne, hogy az esseni thrash-titánok minél hamarabb turnéra indulnak, abban azonban kevésbé voltam biztos, hogy itthoni terepen is landolnak, mivel nem volt túl rég, hogy a Barba Negra Trackben tették tiszteletüket. Egy darabig úgy tűnt, hogy így is lesz, hiszen a Gods Of Violence első turnéjának keretein belül csupán Bécsig merészkedtek, azonban alig ért véget az első turnéfelvonás, kikerültek a második kör állomásai is. Itt már magyarországi állomást is olvashattunk, így nem volt kicsi az öröm a hazai rajongók körében, amikor kiderült, hogy Mille Petrozzáék megint meglátogatnak minket, igaz, az előző körtől eltérően nem az Abortedet, és a Sepulturát hozzák magukkal, hanem a Decapitated, illetve Dagoba lesznek társaik, de nyilván így sem lehetett kérdés, hol fogjuk a január 26-i estét eltölteni.

Az a megérkezés első perceiben világossá vált, hogy a Barba Negra befogadóképessége majdnem száz százalékig ki lesz használva, ugyanis egy gombostűt is nehezen lehetett volna leejteni – nemcsak a színpad előtt, hanem bármerre, amerre néztünk.

Nem sokkal a megérkezésünk után a Dagoba a húrok közé is csapott. Számomra sem ők jelentették az est fénypontját, produkciójukat mégis kíváncsian vártam. A francia négyes pedig egy igazán kellemes csalódást okozott, dalaik ugyanis élőben sokkal jobbnak hatottak, mint stúdiófelvételen. A közhely, miszerint “élőben minden jobban hangzik”, a Dagoba koncertjét hallva ismételten beigazolódni látszott. A csapat legutóbbi albumának, a Black Nova második tételének, az Inner Sunnak a stúdiófelvételét hallva a tiszta énekes refrénre egyből rávágtam, hogy nyálas, élőben viszont (noha nem ez lesz a kedvenc Dagoba-szerzeményem) egyáltalán nem tűnt oda nem illőnek Shawter tiszta éneke, a zene feszességébe tökéletesen beleillett, és az a bizonyos dög is megmaradt az ipari hatásokkal operáló groove-os muzsikában. Ez voltaképpen az összes elhangzott dalra igaz, nagyon egyben volt az egész produkció. A közönség ezt honorálta is, páran már a koncert elején táncra perdültek, később pedig egy gyengécske circle pitre és egy még vérszegényebb wall of deathre is sor került. A sampleres részek szokás szerint felvételről szóltak, ami kissé unszimpatikus volt számomra. Szeretem, hogyha minden hangszer amit hallunk, ott szólal meg a színpadon. És habár továbbra sem ők lesznek a kedvenceim, a francia brigád egy teljesen élvezhető koncertet adott a budapesti közönségnek.

esemény_11

Aki nyomon követi a metal világából érkező mindennapos híreket, az valószínűleg tudja, hogy a Decapitated nem a legjobb időszakát könyvelhette el, így a turnét is kénytelenek voltak lemondani, helyettük a szintén lengyel death metal veterán Vader ugrott be, akikről – számos találkozásunkat követően – bátran ki mertem volna jelenteni, hogy brillírozni fognak a színpadon a belőlük fakadó brutalitással, és a színpadi technikával, a buli pedig valóban ilyennek is ígérkezett. A fél órás gyors átszerelést követően ismét elsötétült és füstfellegbe burkolózott a színpad, majd megjelent a frontember Peter a védjegyévé vált szegecs-bőr kombóban, és bele is csaptak a Dark Age-be, ezt pedig a Vicious Circle követte, amelynél teljesen világossá vált előttem, hogy most is megkapjuk a Vaderre jellemző minőséget, és ahogy arra előzetesen is számtani lehetett, gyakorlatilag teljes egészében lejátszották az első nagylemezük, a The Ultimate Incantation anyagát, mindezzel jelezve (és ünnepelve) hogy bizony, eltelt azóta huszonöt év, felnőtt ez a lemez is, méghozzá elég rendesen. A buli egyébként ötven perc körülire kerekedett, igazi nosztalgiázásnak is aposztrofálhatjuk, ütött is minden tekintetben, bár nem vagyok biztos, hogy a The Ultimate… gyakorlatilag teljes anyaga annyira elnyerte mindenki elismerését, akit az újabb Vader csábít. Mindenesetre, nekik is jó apropó lesz ez arra, hogy elővegyék, és megismerkedhessenek a lengyel tesók legkorábbi munkájával is.

A Kreator műsorával kapcsolatosan nem akartam előzetes találgatásokba bocsátkozni, bár magam sem bírtam ki, hogy ne vessek egy pillantást az előző állomások setlistájára, amelyekből nagyjából körvonalazódott bennem, milyen repertoár várható nálunk. Tíz órakor azonban mindenre kezdett fény derülni, amikor a sötétben szépen lassan körvonalazódott az ős-thrasherek sziluettje, és az intro után kezdetét vette a szeánsz. Phantom Antichrist, Hail To The Hordes, Enemy Of God, egymást követő sorban, feszesen, kegyetlenül, Kreator minőségben, nálam pedig hidegrázás, és katarzis. Petrozza egyébként az első számoktól kezdve jól kommunikált a közönséggel a számok közti átvezetések alatt, még énekeltette is a népes tömeget, bár a műsor ezen részét nem éreztem igazán “Kreatoros” vonásnak, ez a húzás néha kicsit lelazította a műsor brutális feszességének a láncát, ezt leszámítva le a kalappal. Ezután végre kaptunk egy Satan is Realt-t, tökéletes időzítéssel negyedik nótaként. Kiemelendő a Flag of Hate című szerzemény felkonferálása, melynek során Mille egy hatalmas “Kreator – Flag of Hate” feliratú zászlót lengetett, a közönség talán itt kapta a legnagyobb szerepet az est folyamán. A setben egyébként jelentős mennyiségben nem domináltak az új nóták, kaptunk viszont olyan klasszikusokat, mint a Hordes Of Chaos, Violent Revolution, Phobia, ráadásban pedig – egyúttal zárásként is – mi más, mint egy Pleasure To Kill.  A Kreatornak a turnéja már a vége felé jár, hazánk is az utolsó állomások között szerepelt, így titkon féltem tőle, hogy a fáradtság talán nálunk bukik ki belőlük, de ennek nyomát sem láthattuk, komoly intenzitással játszottak. Bár a másfél évvel ezelőtti találkozásunk ha minimálisan is, de szebb emléknek fog megmaradni bennem, mind a hangzás letisztultságát, mind pedig Petrozzáék műsorát nézve. Nem állítom, hogy gyenge produkció lett volna, de akadtak (főleg a műsor közepe felé) olyan percek, amikor bizony némi keményebb odataposás még elfért volna. DSC_8651

Ha valaki az estéről elégedetten, de minimális hiányérzettel távozott, akkor megértem őt, mert akaratlanul ugyan, de bennem is dolgozik az érzés, ám ne legyünk telhetetlenek: a Kreator ismét lecsapott, bizonyított, és maradandó élményt nyújtott. Sokkal inkább reménykedjünk abban, hogy a mesterek fejében már körvonalazódik egy új lemez gondolata, vagy éppen egy olyan turnéé, amelyen mi is részt vehettünk…

Ezúton is köszönjük a segítséget a Hammer Concerts-nek.

Írta: Tancsik Mátyás, Béres Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/