Tears Of Kali

Napjainkban a modern metal egyre nagyobb teret kap mind lemezmegjelenés, mind koncertek tekintetében, ígéretes látvány, valamint nem kis öröm, hogy az érdeklődés is egyre nagyobb a közönség részéről az ilyen irányú próbálkozások felé. Szerkesztőségünk is rendre igyekszik elkapni, és bemutatni néhány kérdés erejéig a frissebbnél frissebb hazai csapatokat. A Tears of Kali két évvel ezelőtt kavicsot dobott a modern metal amúgy is alaposan hullámzó állóvizébe egészen különleges hangzásvilágával. A csapat soraiban alig pár hete változás állt be, így mostantól a több zenekarból is megismerhetett Karai Anna állt a mikrofon mögé. Gyorsan ki is faggattuk a zenekart néhány kérdésben, íme…

Név: Tears of Kali

Műfaj: modern metal/djent

Megalakulás éve: 2017

Város: Budapest

Zenekartagok: Karai Anna-ének, Rozsár István-ének, Galácsik Zoltán-gitár, Krieser János-gitár, Leindler Milán-dob

 

Két éve működő, tehát mondhatjuk, hogy még valamelyest fiatal formáció vagytok, alaposan meg is lepődtem, amikor láttam, hogy még nem szerepeltetek az oldalunk hasábjain. Bár a közösségi médiás oldalatokat felütve sok infót megtudhatunk rólatok, mégis, elsőként arra kérlek benneteket, néhány szóban mutassátok be a zenekart! Honnan, és milyen indíttatásból eredt a közös zenekar ötlete, és mi történt veletek az elmúlt két évben?

Zoli: A jelenlegi felállásból többen már régebbről ismerjük egymást, zenéltünk együtt más zenekarokban, így a Tears of Kali ötlete viszonylag hamar megfogalmazódott, majd a gondolatot tett követte és most itt vagyunk. Az elmúlt két évben főleg a lemez bemutatásával foglalkoztunk – idén volt szerencsénk Ljubljanában is fellépni – most pedig gőzerővel dolgozunk az új dalokon.

Milán: Megvolt régről a jó zenei és baráti ismeretség, egyetértettünk abban, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni. Ehhez csak meg kellett teremteni azt a közeget, amit sajátunkénak mondhatunk, amiben megvalósíthatjuk a céljainkat. Egyébként bár az albumot 2017. végén adtuk ki, 3 év munkánk van ezekben a dalokban.

Anna: Mielőtt bekerültem a zenekarba, már ismertem a zenéjüket, az akkori énekesnőt és Pistát is. Szerettem a számokat és koncerten is voltam. Amikor Pista rámírt, hogy új énekest keresnek, felcsillant a szemem, és rögtön beajánlottam magam! (nevet) Sokat készültünk az első koncertre, amit izgatottan vártam.

Pista: Én csak egy gyrost akartam…

Kicsit puskázva, és benneteket idézve a következőt olvashatjuk tőletek: „A zenekar nem keresi a szintézist, hanem teremti. Nem kiválasztja útját, hanem építi, és bátran járja”.  Nekem ez nagyon tudatosnak, szinte filozofikus megközelítésnek hat. Ezek szerint a csapatotok, és a zenétek táplálkozik valamilyen mélyebb életszemléletből, amit át szeretnétek adni a hallgatóságnak?

Milán: Igen. Szerettünk volna egy koncepció-vezérelt albumot írni, túlmutatni azon, hogy belekiabáljuk az emberek arcába, hogy mi a probléma a világban, valamiféle megoldást, szintézist javasolni. A szövegekre úgy tekintünk, mint ami szerves része a zenének, tartalmat, üzenetet szeretnénk átadni. Táplálkozik filozófiából, pszichológiából, de legalább ugyanannyira személyes tapasztalatokból. A legmélyebb élményeink a leguniverzálisabbak is egyben, ezeket szeretnénk megragadni.

Pista: Igen. Olyan lemezt akartunk csinálni, ami nem csak dal dalt követ alapon megy mindent összehabarva, mint egy “shake”, hanem dinamikus, feszes változatos, a saját ízlésünk szerint.

A modern metalon belül egészen különleges hangzásvilággal operáltok, a szövegek tartalma is meglehetősen mély jelentésű, ha jól gondolom. Honnan jönnek az inspirációk a szövegekhez, miből táplálkoztok?

Milán: Van, hogy személyes élményekből, van, hogy történetekből. A Slave of Anger szövege például egy perzsa népmesére épül. Vannak olyan szövegek, amik inkább hangulatot szeretnének festeni, és olyanok is, amik nagyon is hétköznapi, nyers témákat boncolgatnak.

Fontos a szövegvilág, de legalább ennyire fontos a zenei körítés is hozzá, nem is kérdés. A kezdetekkor tudtátok már, milyen csapásvonalon akartok működni, és zenélni, vagy sok elképzelésből született meg a végleges forma?

Zoli: Hangzás tekintetében a modern metal/djent volt az irány, sok-sok szaggatott ritmikájú riffel a pincébe hangolt gitárokon, és ezt az egészet támogattuk meg orientális elemekkel. Ami számunkra fontos volt, hogy a darálás mellett a dalok tartsanak is valahonnan valahová, elég sok időt töltöttünk azzal hogy amit hallani az albumon, annak ott és akkor helye legyen.
Egyébként külön érdekesség hogy pl. az Ink c. dalban több helyen is valódi gyerekkórus hallható,  illetve a Slave of Angerben szinte végig szóló perka egy kiváló ütőhangszeres művész érdeme.

Pista: Volt egy alap elképzelés, terv, hogy mi is az, amit szeretnénk csinálni. Persze ez folyamatosan formálódik, mivel több ember – több féle stílus, és ennek az egyvelege egy harmonikus, eklektikus hangzás világ lett. Ami biztos, hogy szeretjük színezni a zenénket minél több, különleges hangszerrel.

Nagy változás történt a csapat soraiban, hiszen többek közt a Lifehack, Guanos Aires  soraiból is ismert Karai Anna csatlakozott hozzátok.  Publikus az ok, akár dióhéjban is, miért történt a tagcsere?

Milán: Igen, ezt leírtuk már a váltáskor is, elsősorban szervezési, logisztikai akadályok voltak. Patrícia zenél a Children of Distance zenekarban, ezúton is a legjobbakat kívánjuk neki!

Régi az ismeretség köztetek Annával, így már körvonalazódott, hogy a csapatot fogja erősíteni, vagy ez hirtelen, spontán ötlet, és megvalósulás volt?

Pista: Mikor a helyzet úgy hozta, hogy különváltak az útjaink Patríciával és Danival (a korábbi basszusgitárosunk) akkor egy vízválasztóhoz érkeztünk. Ha találunk valakit, aki kellően ügyes, rutinos és tettre kész, akkor minden menni fog.. Ha nem akkor… abba bele sem gondoltunk. Szerencsére Anna hamar kapott a lehetőségen, viszonylag gyorsan le is ment pár próba, de már ott éreztem, hogy jó társam lesz a fronton.

Az új felállás egyben jelentheti azt is, hogy új elemek, irány lesz a zenétekben, valamelyest megújultok? Mik a tervek a jövőre nézve?

Anna: Mint már említettem, nekem így tetszik a Tears of Kali, ahogy most van. Nem szeretném alapjaiban megváltoztatni, de egy picit biztosan fog alakulni a hangomhoz, gondolok itt a dalok hangfekvésére például, vagy a scream részekre, amikben mostantól én is kapok egy kis szerepet. Várom már az új dalokat!

Zoli: Természetesen semmilyen formában nem leszünk tekintettel Anna óhaj-sóhajaira, haha! 🙂
De a viccet félretéve, nagy lelkesedéssel vágunk neki a közös munkának, úgy gondolom, Anna ének és írói/előadói stílusa tökéletes passzol a Tears of Kali hangzás- és gondolatvilágához: nincs más hátra, töretlen lelkesedéssel előre!

Pista: Én úgy érzem, igen. Egyrészt az énektémák miatt, másrészt úgy érzem, közöttünk egy eredményes szimbiózis van kialakulóban. És ehhez kell az is, hogy mi is folyamatosan megújuljunk.

Anna, sokszor láttalak már színpadon, energikus, pörgős személyiséget láttam mindig a személyedben, nem titok, hogy több lábon állsz zeneileg, több csapatban muzsikálsz párhuzamosan. Honnan ehhez ez a rengeteg energia? Nem nehéz ezt a sok „munkát” összeegyeztetni a hétköznapokkal?

Anna: Sokszor olvashattátok már, hogy nekem a zene az életem, és a színpadon élek igazán. Az összes többi időtöltés csak várakozás a következő koncertig. Ezt főleg zenészek értik, akik hasonlóan úgy születtek, hogy el sem tudják képzelni, hogy zene nélkül éljenek. Ebből merítem az energiát, és amikor nem zene van, akkor “stand by” üzemmód. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az a munkám, amit szeretek, és magamnak osztom be az időmet. Nagy bátorság kellett ehhez az életmódhoz, de megéri.

Olyan friss még az új felállás, hogy lehet korai a kérdés, de már körvonalazódik, hogy ismét stúdióba vonultok? Íródnak az új számok, vagy most éppen inkább az élő fellépésekre összpontosítotok?

Milán: Lesz most decemberben még egy fellépésünk, ezután kidolgozunk 3 dalt, aminek a szerkezete és főbb elemei már elkészültek. Ez az irány inkább a Slave of Anger vagy a Which you are not dalokkal lesz rokon, de emellett dolgozunk olyan anyagon is, ami az elektronikus, sampleres megoldásokra épül.

Zoli: Így van, ahogy Milán is említette, bizony vannak új dalok készülőben, reméljük mihamarabb bemutathatjuk ezeket nektek!

Köszönöm a beszélgetést, tartalmas volt! Van-e valami, amit nem érintettünk, de szeretnétek megemlíteni, és üzennétek-e valamit a rajongóknak?

Zoli: Minden régi és új rajongónak üzenném, hogy igazán megtisztelő, hogy követtek minket, tartsatok velünk a továbbiakban is, lesz itt még headbang-elős nóta bőven!

További sok sikert kívánok a szerkesztőség nevében is, találkozunk a koncerteken!

Készítette: Tancsik Mátyás
A cikk borítóképe a zenekar Facebook oldaláról származik, a beszélgetésben megjelenő képeket Börcsök Gyula készítette.