Slayer nekrológ IX. – Bálint Zsolt (Ygfan)

Pár hét múlva újra Magyarországon köszönthetjük őket, minden bizonnyal utoljára. A zenekar meg fog szűnni, de az, amit letettek az asztalra, nem. És az emlékeink sem. Megpróbáljuk megőrizni annak egy morzsáját, egy pici szeletét, amit a Slayer adott nekünk. Pontosabban azoknak, akik zenészként ihletet merítettek a munkásságukból. Lássuk, hogyan emlékszik rájuk sorozatunk utolsó számában Bálint Zsolt az Ygfan-ból.

Mi volt az első Slayer album, amit meghallgattál?

Lehet hogy meglepő de, a Show No Mercy. No, nem azért mert ennyire korán rájuk kattantam volna, kb. 2 éves voltam a megjelenésnél, egyszerűen csak úgy alakult. Furcsa lehet mai szemmel, de ilyen-olyan másolt kazikon terjedtek a zenék akkoriban, ráadásul én egy viszonylag kis településen nőttem fel, kevés volt az olyan arc, akivel lehetett csereberélni és pár random számot hallottam tőlük először valami mixelt, másolt kazin. Szóval ezek hatására kb. 14 évesen valamiért ezt az anyagot rendeltem meg kazettán az egyik pesti boltból, azóta is imádom…

Mi a kedvenc albumod és dalod tőlük?

Az első 5 album a mai napig alap szerintem.

Ezt tanultam zeneileg / emberileg a Slayer-től, és így inspiráltak:

Huh, ilyet nem biztos hogy kapásból tudnék mondani… Most hogy így belegondolok, az mindenképpen példa értékű számomra, hogy igyekeztek valami újat, frisset létrehozni.

Személyes élménye(i)m (akár koncertélmény, akár sazemélyes találkozó):

2003-as Sziget, egyszer láttam őket, az egy nagyon maradandó élmény volt számomra.

38 év koncertezés, 12 album és kb. 5000 fellépés után Te feloszlatnád a zenekarodat, amelyik tízezerszám mozgat meg rajongókat? Miért?

Én inkább a “már rég fel kellett volna oszlaniuk” tábort erősítem… Ez a részemről úgy csapódik le, hogy nem nagyon követem már egy ideje a velük kapcsolatos történéseket. Amúgy meg persze lehet itt okoskodni, de azt hiszem nem sok olyan ember van ebben az országban, aki csak egy kicsit is bele tudja magát képzelni Kingék helyzetébe, szóval maradjunk inkább annyiban, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy az neki jól esik/megéri stb. Ha tetszik, hallgatod, ha nem tetszik, továbblépsz.

Eljössz június 11-én búcsúztatni őket?

Nem. Én inkább a szigetes bulira szeretnék emlékezni velük kapcsolatban. Nem sok pozitív élményem volt egyébként Sziget – szinten talán a Muzsikás, asszem a 40. születésnapi koncertjét tudnám még említeni 2013-ból, és oda már vittük a legnagyobb fiamat is, 2 éves volt akkor és megőrült a népzenéért, a néptáncért, szóval hatalmasat bulizott…

Szerkesztette: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/