fbpx

„Senki sem számított arra, hogy ilyen sikeres lesz az anyag” – Interjú az August Burns Red gitárosával, Brent Ramblerrel

A jövő hét utáni szombaton, november 23-án lép tér vissza Budapestre az August Burns Red, akik ezen a turnén az idén épp tíz éve megjelent Constellations anyagát elevenítik fel, ennek megfelelően az aktuális koncerteken a teljes albumot el is játsszák, köztük olyan dalokat is, amelyek soha korábban nem hangzottak el élőben. A koncert és a most jubiláló album kapcsán a zenekar gitárosával, Brent Ramblerrel beszélgettünk.

Június óta folyamatosan úton vagytok a Constellations tizedik évfordulós turnéján, ahol a teljes albumot eljátsszátok. Több mint 50 állomáson túl, milyen érzés felidézni a tíz évvel ezelőtti dalokat, a zenekar akkori énjét?

Azért jó ez a turné, mert most az elejétől a végéig eljátszhatjuk az albumot, úgy, ahogy a megírásakor azt elképzeltük. Ez tényleg az egyetlen olyan alkalom, amikor a lemezt úgy adjuk elő, mintha egy teljes, egybefüggő zenemű lenne.

A lemez néhány dala stabilan ott volt a repertoárban az elmúlt pár évben, de van több olyan szám is, ami hosszú évek múltán került vissza a műsorba, néhány másik viszont, mint a Paradox, vagy az albumot záró Crusades most hangzik el először élőben. Milyen volt feleleveníteni ezeket?

Mindannyian sokat gyakoroltunk otthon. Egy csomó anyagot újra kellett tanulnunk, de leginkább otthon készültünk. Aztán mielőtt elindult volna a turné, összejöttünk, és csináltunk öt teljes zenekari próbás napot, hogy átnézzük a teljes műsort és a színpadi produkciót a turnéstáb minden tagjával együtt.

Nem kérdés, hogy ez a lemez mérföldkő volt a karrieretek során, hiszen a Billboard 200-as listáján 24. helyen nyitó Constellations hozta meg számotokra a szélesebb körű ismertséget. Maga a lemezcím is értelmezhető egyfajta önbeteljesítő jóslatként is. Volt-e bármilyen előérzetetek azzal kapcsolatban, hogy most valami különleges születik, vagy ahogy a cím is mondja, valamiféle együttállás valósul meg?

Nem hinném, hogy bármiféle prófécia is lett volna ebben, de azt hiszem, az album pont a megfelelő időben jött ki, és pont eléggé különbözött a Messengers anyagától ahhoz, hogy a rajongóink úgy érezzék, sokat fejlődtünk.

Mai füllel hallgatva miben lett más szerinted a Constellations, mint az azt megelőző lemezek? Hiszen a zenétek nem változott meg túlságosan a korai albumokhoz képest?

Úgy gondolom, a Constellations nyitotta meg a kaput ahhoz, hogy többet kísérletezzünk a saját hangzásunkon belül. Az olyan dalok, mint a Marianas Trench vagy Ocean of Apathy hosszabb, torzítatlan gitárral játszott részeket tartalmaztak, ami olyasmi volt, amit azelőtt nem csináltunk túl sokszor.

Véleményed szerint milyen értelemben fejlődött leginkább a zenekar akkoriban? Érettebb zenekar lettetek, esetleg jobb dalszerzők, vagy egyszerűen jókor voltatok jó helyen?

Szerintem érettebbé váltunk csapatként. Ez már a harmadik lemezünk volt, a zenekar tagjai jobb dalszerzők lettek – volt már némi tapasztalat a tarsolyunkban.

Mennyiben jelentett számotokra új fejezetet az album zeneileg, vagy népszerűség tekintetében? Mikor tudatosult bennetek, hogy új szintre léptetek ezzel a lemezzel?

Azt hiszem, nekünk ez csak egy megfelelő folytatásnak tűnt egy olyan album után, amit az emberek szerettek. Nekünk is akkor esett le, hogy felívelőben vannak a dolgaink, amikor megkaptuk az első hét eladási adatait. Senki sem számított arra, hogy ilyen sikeres lesz az anyag.

Ez volt az első alkalom, hogy Jason Suecoffal dolgoztatok – miután a Thrill Seekernél Adam Dutkiewitz, a Messergers elkészítésekor pedig Tue Madsen ült a produceri székben. Hogyan jött az ötlet, hogy őt válasszátok?

A lemezkiadónk javasolta őt, ugyanis dolgozott pár olyan anyagon, ami korábban náluk jött ki. Úgy gondolták, segíthet abban, hogy eljuttassa a dalainkat egy következő szintre.

Volt bármilyen emlékezetes helyzet – meghatározó pillanat, sikerélmény, vagy akár egy vicces sztori – a lemez készítése során, amire jó szívvel emlékeztek vissza?

Mindig Jason kedvenc éttermébe jártunk ki kajálni, ahol minden pincér és pincérnő név szerint ismerte őt. Az egyik napon nem azt a kaját hozták ki, amit rendelt, és elkezdett velük viccelődni ezen, de végül fogta magát, tolókocsis lévén begurult a konyhába, és jól lehordta a személyzetet.

Van olyan dal az albumon, aminek megírására a korábbi August Burns Red még nem lett volna képes?

Nem hiszem, hogy bármelyiket megírhattuk volna pár évvel korábban. Nem tudtuk volna még eljátszani őket.

Melyik a kedvenc dalod a lemezről?

Az Escape Artist, nagyon szeretem.

A lemez írásakor és felvételekor volt olyan zenei, vagy más inspirációforrásotok, ami esetleg meglepő lehet a közönség számára?

Azt hiszem, JB elég sokat hallgatta John Denver dolgait akkortájt. (John Denver amerikai folk- és countryénekes, illetve dalszerző volt, 1997-ben hunyt el egy repülőszerencsétlenségben – a szerk.)

Az úgynevezett metalcore műfaj akkoriban vált népszerűvé. Megkönnyítette, vagy épp ellenkezőleg, nehezítette ez a dolgotokat? Egyáltalán mit gondoltok erről a meghatározásról? Metalcore zenekarnak tartottátok magatokat akkor – vagy akár mostanában?

Szerintem segített nekünk, és úgy gondolom, sokak számára pont eléggé egyéni volt a hangzásunk ahhoz, hogy kilógjunk a sorból. És igen, metalcore zenekar vagyunk.

Mi a legfőbb különbség az akkori és a mai August Burns Red között akár hozzáállást tekintve, akár zeneileg?

A fő különbség az, hogy egyre jobbak vagyunk a hangszereinken és nem félünk kipróbálni különböző új dolgok. Emellett elfogadtuk magunkat zenekarként olyannak, amilyenek vagyunk, és boldogok vagyunk a zenének abban a szegletében, amit megteremtettünk magunknak.

Van bármi, amit tíz év után más másképp csinálnál a Constellations albumon, vagy máig elégedett vagy vele?

Elégedett vagyok a lemezzel, nem változtatnék rajta semmit.

Visszatekintve mi az, amit tanultatok a Constellations elkészítéséből, és az anyag utóéletéből? Hogyan befolyásolja egy sikeres album a zenét vagy szövegeket az azt követő lemezeken?

Nem igazán tudom, tanultunk-e valamit. Nehéz dolgunk van, amikor a dalokat írjuk, és általában amivel előállunk, azt kapja a közönség is, mert nincs sok időnk arra, hogy túlagyaljuk a dolgokat. Azt hiszem, a Constellations egyszerűen egy újabb építőkocka és egy újabb tapasztalat volt, ami továbbsegített minket az úton.

November 23-án játszotok Budapesten, a programban a teljes album elhangzik majd. Ezen kívül mire számíthatunk majd?

Lesz pár dal a többi anyagról, emellett a megszokott forró, izzasztó, jó hangulatú koncert várható.

A legutóbbi album, a Phantom Anthem 2017-ben jött ki. Az utolsó kérdésem első fele, hogy mikorra várható a folytatás? A második pedig, hogy szerinted mi a titka annak, hogy egy zenekar hosszabb távon is meg tudja őrizni a sikert? Úgy értem, ti a Constellations után sem váltatok egyslágeres zenekarrá, meg tudtátok őrizni, sőt, még növeltétek is a népszerűségeteket, folyamatosan és intenzíven turnéztok, ahogy most is. Mi a legfontosabb? A jó hangulat a zenekaron belül, a kemény munka, az elhivatottság a zenével szemben, vagy valami más?

Mindig is a „Csináld magad!” mentalitás volt ránk jellemző zenekarként, hajlandóak voltunk keményen akartunk dolgozni, és megtenni azt, amit meg kellett tennünk. Azt hiszem, ez segített abban, hogy kitörjünk. Jelenleg is épp stúdiózunk az új lemezzel, de még úgy fél évig valószínűleg nem fogtok hallani belőle semmit. Bocsi!

További információk a koncert Facebook-eseményén, és az August Burns Red Facebook-oldalán

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/