Selfless Abuse

Nikon D90, textured in Photoshop.

SZERKESZTŐSÉGÜNK MINDEN HÉTEN KIVÁLASZT EGY BANDÁT, AKIT MEGTESZ A HÉT ZENEKARÁNAK. ENNEK KERETÉN BELÜL AZ ALAP INFORMÁCIÓKON ÉS HALLGATNIVALÓN TÚL OLVASHATTOK EGY RÖVID INTERJÚT 5 ALAP+PÁR SPECIÁLISAN A BANDÁRA VONATKOZÓ KÉRDÉSSEL. A BANDÁK KIVÁLASZTÁSÁNÁL SEM AZ ISMERTSÉG FOKA, SEM A METALON/ROCKON BELÜLI MŰFAJ, SEM A SZAKMÁBAN ELTÖLTÖTT IDŐ NEM SZÁMÍT. AZ EGYETLEN KITÉTEL, HOGY HAZAI VAGY MAGYAR VONATKOZÁSÚ LEGYEN, AZ EGYETLEN FOKMÉRŐ PEDIG A MINŐSÉG. ÍGY MEGISMERKEDHETTEK SZÁMOTOKRA EDDIG ESETLEGESEN ISMERETLEN, SZÍNVONALAS TEHETSÉGEKKEL, REMÉNYTELJES FELTÖREKVŐ TITÁNOKKAL, ILLETVE RÉGEBBI ISMERT BANDÁKRÓL IS SZEREZHETTEK ÚJ INFORMÁCIÓKAT.

 

NÉV: Selfless Abuse

MŰFAJ:  metalcore

MEGALAKULÁS ÉVE: 2014

VÁROS: Debrecen

A zenekart 2014 szeptemberében alapította Rad Canvas (gitár) és Chucky Hewitt (ének).
Zenéjükben számos műfaj sajátossága található meg, a klasszikus rocktól, a heavy metalon át, egészen a metalcore-ig. Ennek oka nem más, mint hogy a banda nem kíván egy stíluson belül maradni és keretek közé szorítani a zenei fantáziát. Nevük reflexió a világ romlottságára, és a társadalomra irányuló “önzetlen” erőszakra.  A Selfless Abuse még megalakulásának évében elkezdte írni első albumát, majd 2015 nyarán kiadták azt, Bury Our Destiny címmel. Azon a nyáron lemezszerződést kötöttek a Francia lemezkiadóval, a Black n’ Purple Recordssal, így a lemez jó kezekbe került.

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Chucky: Mindenképpen a közös célok, az akaratunk, illetve a zene iránti szeretetünk.

Dominik: A szenvedély, amit a zene iránt érzünk, az alkotásvágy, az energiák, amikkel dolgozunk, és persze a közös cél: szeretnénk minél több embernek adni a zenénkkel, illetve népszerűsíteni ezt a stílust, ezen belül pedig természetesen amennyire csak lehet nagyra törni!

Jay: Mozgatórugója a metal/metalcore és annak populáris előadása, hogy minél több emberhez elérjen a zenénk, és hogy megmutathassuk, hogy a hörgős zene is lehet jó, lehet sláger. Ezt majd az egyik legújabb számunk, a régebbi All Is Lost-hoz hasonlóan prezentálja is. Valamint fontos az előadás, nem csak eljátszani akarjuk a koncerteken a számokat, hanem olyan show-műsorral körülölelni, mely rendezett, egyedi színműsorként is megállhatja a helyét.

Ákos: Számomra nagyon fontos, hogy a közönségnek tetsszen, amit csinálunk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a számainkban kulcsfontosságú szerepet játszik az energia, a színpadkép, a műsor. Tehát ha mi azt mondjuk, hogy lebontjuk a ház oldalát, akkor biztosan egy nagyon energetikus előadásra lehet számítani.

Marci: Alapvetően egy dinamikus, fülbemászó, erős metalcore zenét játszunk. Nagyon fontos, hogy műsor legyen, élvezetes legyen, ne legyen statikus. Személy szerint én úgy gondolom, hogy kevés különbség van a zenekari tagok és a közönség között, ugyanúgy áthat minket is a dinamika, amit a közönségnek szánunk.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Chucky: Persze, hogy van. Legenda akarok lenni és maradandót alkotni. Mindig is ez volt a cél, és ez sosem fog változni, nem akarok hobbizenész lenni, mindent megteszünk, hogy ott legyünk a szeren és híressé váljunk.

Dominik: A kitűzött cél, hogy zászlóvivői lehessünk a metalnak, itthon és akár külföldön is! Az irány ugyanúgy a metalcore, színezve ezzel-azzal. Konkrét célt nem határoztam meg sosem magamban, csak törtem előre és játszottam, ami belülről jön. A zenekarral most elindulunk az úton, és lépkedünk egyre feljebb, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle, mind imádjuk csinálni és mindőnknek az az álma, hogy minél felntebb érjünk. Éppen ezért tudom, hogy mindent meg fogunk tenni ezügyben.

Jay: Nagy boldogság lenne, ha havi szinten lehetne 2-3 koncertünk normális fellépőhelyeken, és később még nagyobb színpadokra vihetnénk a műsorunk. A legfontosabb számunkra bekerülni a lehető legtöbb fesztiválra, a későbbiekben pedig szeretnénk külföldön is megmutatni magunkat! Igazából nem változnak a célok az idő múlásával, inkább a zenei stílusjegyek a tagcserék miatt, avagy ahogy a legtöbb zenekarnál, valószínüleg nálunk is lesznek változások. Talán több tiszta ének várható a jövőben, valamint dögösebben lüktető drum’n’bass technikák a jóízlés határain belül. A legtöbb zenekar elfelejtette a szólók fontosságát, mi ezt szeretnénk megtartani, és becsalni azon számainkba, ahol egy kitörés után megnyugtatja a lelket, és még nagyobb szintre emeli a dalt.

Ákos: Persze, mindenki rocksztár szeretne lenni! Jó lenne, ha idővel külföldön is ismert zenekarrá, zenészekké válnánk, és ezért meg fogjuk tenni a szükséges erőfeszítéseket. Az ultimate cél természetesen nem változott: minél több ember előtt szeretnénk csinálni azt, amit szeretünk!

Marci: Nekem nagyon sokat jelent, hogy a zenekarban mindenkinél megvan ugyanaz a mentalitás: zenészek akarunk lenni, ezt az életet szeretnénk élni, és nem szabunk meg felső határt céljainkban. Az idők során nem sok dolog tudott eddig változni, ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy készen állunk bizonyos változásokra, de tudjuk, mit akarunk, és vannak terveink.

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

Chucky: Leginkább hozzám köthetőek a szövegek, de inkább zeneorientáltak vagyunk, mert előbb a zene születik meg általában. Leginkább aktuális témákról szólnak, illetve hozzánk fűződő élményekről. Szeretek tükröt állítani a mai világnak, hogy észrevegye magát. De pl. az egyik új dalunk a beteg szexualitásomról szól, vicces, nem?

Dominik: Tekintvén, hogy a műsorunk egy komplett show-ként akarjuk majd felépíteni, gondolkozunk különböző koncepciókon, témákon. Valamilyen szinten így is összecsengenek, hisz mind élettapasztalatot, vagy a mai világnak egy tükörképet mutat.

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Chucky: Mindenképp az élő koncerteket preferálom. Showt akarunk csinálni, egy olyan élményt, ahová mindig visszajárnak majd az emberek, és beszélnek róla.

Dominik: Szerintem a metal élőben képes a legintenzívebb módon átadni az energiáját, de egy jól működő zenekar mindkét helyen rutinszerűen jól kell teljesítsen, megfelelő hozzáértéssel és rálátással mindenre. Tökéletesítünk minden téren, másképp nem lehet!

Jay: Sajnálom, de ezt a kérdést én nem értem. Egy valamire való zenekarnak nagy célokkal, mind a kettőt maximálisan tökélyre kell vinnie. Nincs különbség, maximum annyi, hogy a mai világban nem mindenkinek van 150000 forintja számonként. Ebből kifolyólag próbáljuk a kereteinken belül a maximumot kihozni majd a studiózásból.

Ákos: A stúdióanyag nagyon fontos, épp úgy, mint az élő műsor. Ami a stúdióból kijön, az bizony az a termék, amit a közönségünk leginkább hallgatni fog, viszont a legnagyobb hangsúlyt az élő show-ra helyezzük. Ott érezzük jobban magunkat. Teljesen más a hangulat, benne van az emberben a drukk, és kapcsolatot tud létrehozni a zenekar a közönséggel.

Marci: Úgy gondolom, hogy egy igényes zenekarnak mindkét környezetben otthonosnak és magabiztosnak kell lennie. A mi zenénk (legalább is én így érzem) élőben tudja igazán megmutatni, milyen dinamikus, de természetesen a stúdió-és próbatermi közegben is megvan a magabiztosság, és jól is szoktuk érezni magunkat.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítettek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Chucky: Számos műfajt kipróbáltam már, mindegyikben jól érzem magam, de a metal számomra az igazi. Ugyanakkor hallgatok külföldi illetve magyar hip-hop-ot, néhány pop előadót és rengeteg komolyzenét.

Dominik: Abszolút nyitott vagyok, és nagy örömömre a többiek is. Mindegyikőnk játszott, vagy most is játszik más stílusokban is. Ennek rengeteg előnye van zeneszerzés szempontjából, hiszen nagyon jól alkalmazhatóak a másik műfajból ismert megoldások és elemek. Ez a legjobb fűszer!

Jay: Szerencsére mindenevő a társaság, magyarán mondva mindannyian foglalkozunk és foglalkoztunk nagyon sok stílussal, például én a huszon-pár zenekarom alatt a jazz-rock-metalcore-komolyzene-electronic (disco-dubstep) műfajokban mindben megfordultam.A fő irányvonal a metalcore, de nem véleltlenül nem írunk elé semmilyen extra kifejezést, mert szoktuk vegyíteni sok dologgal, így színesebb, mégis belefér és jól működik.

Ákos:  Mindenevő vagyok. Leginkább a klasszikusokat szeretem. Odavagyok a zongoráért és a hegedűért. Szeretek más stílusokból meríteni. Ha nem így lenne, akkor nem önmagamat adnám a zenekaron belül. Számomra nagyon fontos a hitelesség.

Marci: Részemről azt mondhatom, hogy maximálisan nyitott vagyok, de ez a nyitottság leginkább a hallgatott zenékre vonatkozik, nem arra, amit játszom. Úgy gondolom, hogy egy jó zenésznek nyitottnak kell lennie mindig minden zenei műfajra, ezeknek saját zenénkbe való beültetése szerintem inkább passzívan történik.

Ez ugye a zenekar újraalakulása. Hogy sikerült összehozni, hogy megint működőképes legyen a banda, mik az új tapasztalatok, amik új lendületet adhatnak a második körre?

Chucky: Fontos megjegyeznem, hogy előszőr nem ezt akartuk. Más elképzelésünk volt, új név meg pár ötlet az új irányhoz. De mikor néhányan megtudták, hogy hazaköltöztem, szinte követelték a bandát és arra jutottam, hogy nem is lenne hülyeség. Most már érettebb, illetve tapasztaltabb vagyok, sokkal jobban fogom csinálni, és tökéletes társakat találtam magam mellé ehhez.

Jay: Elsőre nem minden tag maradt meg, így nem volt olyan ütem a haladásban, amit vártunk, de sikerült végre megtalálni a megfelelő embereket, és elérni az első kitűzött célt: megkezdődtek a zeneszerzési munkálatok, kezd kialakulni az újabb, frissebb hangzásvilág, és hamarosan jön a debütáló koncert.

Korábban külföldi kiadónál voltatok. Honnan jött az ötlet, hogy kint próbálkoztok, mi volt a motiváció? Láttok különbséget a hazai és a külföldi kiadók, promóterek között? Érdemes kint próbálkoznia egy hazai, kisebb bandának?

Chucky: Ez úgy volt, hogy megkeresett minket egy francia lemezterjesztő cég, a Black’n’Purple Records, ha jól emlékszem. És ezzel sokat el is árultam. Azonban kint mindig több lehetőség van akármiről is beszélünk, csak megfelelő partnerekkel kell dolgozni.

Ákos: Ha a kisebb bandának olyan tervei vannak, mint nekünk, akkor szerintem mindenképp érdemes próbálkozni.

A régi koncepciót viszitek tovább, vagy valami újdonságon gondolkodktok?

Chucky: A régi lendület megmarad, ez kétségtelen, persze vinni fogunk új elemeket a dalokba, de egy a legfontosabb: amikor zenét írunk, élvezetes legyen. A változatos és hatásos témákra törekszünk.

Dominik: A stílus megmarad, néhány dalt is megtartunk hosszútávon, de az újak kicsit komplexebb témák lesznek. Mivel teljesen lecserélődtek a tagok, másabb lesz biztosan, de a Selfless Abuse-esszencia garantáltan megmarad! Szerintem izgalmas és jó témák születnek, szeretni fogják a rajongók, ebben biztos vagyok!

Jay: A régi számokat nem felejtettük el, de persze kaptak ráncfelvarrást, egyiket-másikat újra is fogjuk venni. Mindenképpen lesznek újdonságok, ahogyan említettük is. Sőt, javarészt ezekre törekszünk.

Ákos: Természetesen új gondolataink vannak. Show-orientáltak akarunk lenni, ezért sokat adunk a showelemekre. A zenénket illetően, tiszteletben tartva az előző tagok munkáját, a régi számok egy részét megtartjuk, viszont némelyik kapott egy kis ráncfelvarrást. Az új koncepció nagyon egyszerű: kihozzuk magunkból a maximumot, és egy picit többet!

Marci: A régi koncepciót visszük tovább tulajdonképpen, de a valamilyen mértékű változás elkerülhetetlen, hiszen 5-ből 4 tag más, mint régen, de a régi számokat az új formációval is ugyanúgy érezzük, szeretjük, illetve a még nyilvánosságra nem hozott újformációs dalaink is stílusban ott vannak, ahol a régiek. Az egységet szeretnénk megtartani.

Mi a véleményetek, vidéken mennyire van létjogosultsága egy underground zenekarnak? Megmozgatja az embereket? Budapesten kerületenként vannak klubbok, ahol szinte minden nap találni valamit, de vidéken ez inkább megye szinten működik. Hogy lehetne ezen változtatni, ha van értelme?

Chucky: Magyarország nagyon kicsi a létjogosultság, rengeteg zenekarral, akik próbálkoznak, akárcsak Mi. Itt vidéken nem olyan nehéz kitűnni, ha jól csinálja az ember, de az nem egyenlő a hírnévvel. Meg itt könnyebb hater-eket is szerezni. Amúgy van rá igény, meg lenne is, csak nem sok lehetőség van fellépni. Ezért is szeretnénk Budapesten sokat koncertezni.

Dominik: Ezt a témát illetően mindig hangoztatom a nevetségesen rossz helyzetét az itthoni undergroundnak. Még Budapesten csak-csak, de vidéken… Egyszerűen maga a zeneipar is el van rontva, illetve az emberek hozzáállása sem feltétlen igényes a kultúrálódás módjára, pedig nem egyszer tapasztaltam, hogy olyan ismerősöm, aki nem jár underground koncertekre, eljött jófejségből, és aztán úgy távozott, hogy ez egyébként marhajó. Na, de nem csak ennyi a baj. Debrecenben ott tartunk, hogy a zenekarnak kell fizetni a fellépési lehetőségért, ugyanis a Roncsba „kezdőként” úgyse jutsz be, a többi helyen meg elkérnek 40.000Ft-ot, amit ki kell csengess vagy a belépőkből, vagy zsebből. Szerintem lenne értelme a klubok tulajdonosainak elgondolkodni, hogy hogyan lehet fellendíteni a forgalmat és a zenei életet. Érdemes volna szétnézni, más országokban miért működik? Ötleteim volnának, de pénz nélkül nincs szavam, és sajnos ez jellemző az ipar nagy részére. Pénzfüggő.

Jay: Van, de csak a megyei jogú városokban, vagy kisebb településeken, ahol sok a hasonló zenét kedvelő ember. Utóbbit csak az idő előrehaladtával lehet igazán tapasztalni, ahogy egyre több és több a felkérés. Lehetne a színpadokat fejleszteni, és (sajnos) fontos volna 23:00-ig befejezni a koncertet, mivel a legtöbb adott városba vidékről bejövő ember busszal közlekedik haza. Például Budapesten nincs ilyen probléma, mert ott létezik éjszakai járat, és igen, tény, hogy ott van a legtöbb lehetőség fellépni, a legfejlettebb színpadokon, így nem ártana sokat arra járni.

Ákos: Ahogy én látom, egyre több ember válik nyitottá az underground világra. Köszönhető ez néhány sikeres zenekarnak, akik a közelmúltban értek el sikereket, gondolok itt többek közt az AWS-re és az Apey and the Pea-re. A távolság a határok közt csökkent. Ennek ellenére még mindig nehéz eljuttatni a zenénket azokhoz, akik nem ebben a világban mozognak. De hát senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Lehetne változtatni, de erről inkább egy másik alkalommal beszélnék.

Marci: Én úgy gondolom, hogy valamilyen szinten pont azért van létjogosultsága egy igényes, nagyratörő zenekarnak, mert nincs igazán sok mozgolódás vidéken például metal zenében. Úgy értem, itt könnyebb zászlóvivőjévé válni egy műfajnak egy nagyobb megyeszékhelyen, ami hogyha megvan, talán könnyebb megindulni a főváros felé is.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/