Scour – Red EP (2017)

mayhem_7

mayhem_7Előadó: Scour

Album: Red EP

Származás: Amerikai Egyesült Államok

Megjelenés éve: 2017

Stílus: black metal / death metal

Honlap: http://scourofficial.com/

Értékelés: 7/10

A Scour egy amerikai supergroup, mely 2015-ben alakult. A tagok között basszusgitárosi fronton a grindcore Pig Destroyer gitárosát, John Jarvist találjuk, gitáron pedig a progos death/grind Cattle Decapitation basszusgitárosát, Derek Engemannt. Mindkét emberünk ellát háttérénekesi feladatokat is a saját hangszere mellett, ének terén a fő szerep azonban a Panterából és a Downból már jól ismert Phil Anselmoé. Azt hinné az ember, hogy eme három zenész neve instant recept a sikerességre, a valóság azonban nem ezt mutatja. Habár a sikeresség elég szubjektív dolog, az mégis szembetűnő, hogy míg az imént említett négy csapat igen népes rajongótáborral rendelkezik, addig a Scour esetében valami oknál fogva még mindig nem történt meg az a bizonyos áttörés. Egyáltalán nem negatívum, hogy az ötfős brigád az undergroundban tevékenykedik, csupán a három nagy név miatt másra számítanánk. Noha a Down és a Pantera a Pig Destroyernél, valamint a Cattle Decapitationnél is ”populárisabb”, jobban mondva kevésbé extrém zenét játszik, a Scour és az utóbbi két együttes között nem sok különbség van az extrémitást illetően. Talán amiatt alacsony a zenekar ismertsége, mert még nem jelent meg nagylemezük, vagy  egyszerűen csak nem vevő a Scour muzsikájára a közönség, de az is lehet, hogy korai még ez, hiszen csak két éve létezik a csapat.

esemény_15

Mindenesetre az új EP nemrégiben jelent meg Red címmel, és úgy éreztük, hogy bemutatásra szorul. A tavaly júliusi Grey EP testvéréről van szó, még a borítók is ugyanabban az egyszerű szellemben készültek. A Grey-en fekete háttér – szürke logó, a Red-en fekete háttér, vörös logó. A kreativitás itt nem igazán mutatkozott meg, de lássuk, hogy zeneileg mit tud a Scour. Bevallom, hogy meglepődtem, amikor Phil Anselmo black metal zenekaráról hallottam („Micsoda?! Hogy black metalt? Anselmo?”), de hallván a két EP-t, azt kell mondjam, nem ért csalódás. Anselmo ugyan egy másik oldalát mutatja, de ez nem vesz el a személyéből, inkább csak hozzáad.

A Red elődjéhez hasonlóan egy igen gyors, agresszív anyag. A fő vonal a black metal, de death – és thrash metalos elemek is igen gyakran feltűnnek. Derek Engemann mellett egy fiatal gitáros, Chase Fraser is igen aktívan kiveszi a részét a zenekari teendőkből, riffjei társával együtt kellően kemények és dallamosak egyszerre. Sötét és disszonáns hangok keverednek klasszikusabb metal-témákkal, és ez az EP egészére igaz. Néhol a black metal, máshol pedig inkább a deathbe hajló témák vannak túlsúlyban, de az egyensúly mindvégig megmarad. A szélsebesen kezdődő Red című dalban már rögtön mindenki megmutatja, hogy mit is tud. Anselmot ilyen stílusban énekelni a többi zenekarában soha sem hallhattuk, a frontember magas és mély hangszíneken is bizonyít, de John Jarvis öccse, Adam sem tétlenkedik a dobok mögött. Adam az idei évben érkezett Jesse Schobel helyére, akinek a dobjátékát sok negatív kritika érte. Sokak szerint a Grey keverésénél hibázták el a dobhangzást, mások viszont Jesse tehetségtelenségére fogták a kissé kásás soundot. Az új EP-n Adam játékát valamivel jobb minőségben hallhatjuk, a dob mégis kissé silány a többi hangszerhez és Anselmo hangjához képest, valahogyan nem illeszkedik a zenei összképbe. Legalábbis nem tökéletesen – sajnos messze nem.

A riffek részleges kárpótlást nyújtanak, a Piles című második szerzemény refrénje alatt például igencsak profi gitározás folyik, a dallamtól a szőr is felállt a karomon. Ugyanez érvényes a Bleaket nyitó akkordokra, és még számos más dalrészletre is – kellemes pillanatokban tehát nincsen hiány. Viszont amiből van, az a basszus. Lehet, hogy az én fülemmel van a baj, de nem nagyon hallatszik a basszusgitár, pedig a produkció nagyon is igényelné. Ettől persze nem lesz sokkal kevesebb az, amit a Scour ad, csupán egy picikével. Mégis, hogyha az idősebb Jarvis játéka egy kicsikét hangosabb lenne, már meglenne az a bizonyos plusz.  Említésre méltó a Szentendre Sentencedre keresztelt szám, melynek képében egy világtól elszállós ambient tételt kapunk. Különös pontja ez az albumnak, a hangulatával azonban tökéletesen beleillik, ellenére annak, hogy instrumentális és nem metal szerzemény.

Az urak zenéje mindenképpen fejlődött, letisztultabbá vált a Grey óta, és ha a jövőben egy kicsivel több kreativitást tesznek a Scourba, nagyon boldog leszek! Na meg egy szebb hangzású stúdióanyag se lenne rossz. Reméljük, hogy a Scour két EP után végre egy nagylemezzel is megörvendezteti a hallgatóságot!

Írta: Béres Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/