fbpx

Salvus

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alapinformációkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy interjút is a bandával. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat. A hét zenekara a Salvus!

Név: Salvus

Műfaj: Metal

Megalakulás éve: 2001

Város: Budapest

Zenekartagok:

Pötörke Zoltán – ének, basszusgitár

Erdélyi Péter – gitár

Szabó Dániel – gitár

Kiss Gergely – dob

Mi vagyunk a Salvus zenekar Budapestről. Súlyos modern metal alapokra építettük fel sokrétű dallamos zenénket és a tartalmas magyar nyelvű szövegeinket, 18 év , 4 nagylemez és sok száz koncert alatt.  Ha szeretsz a felszín mögé nézni,  mélyebbre ásni, mint az átlag, de azt sem bánod,  ha néha csak szimplán arcon csap a zene vagy a füledbe ragad a dallam, “állj közénk, mi tárt karokkal várunk!”   

Már egy ideje kint van az Irtás című lemez, hogyhogy csak most, október 25-én lesz a lemezbemutató?

Z.: Az ok teljesen egyszerű, az album megjelenését követően kezdtünk el keresni alkalmas időpontot és helyszínt a lemezbemutatóra. Optimális helyszínnek találtuk az általunk is már jól ismert 041-es termet a Dürer Kertben, viszont hónapokkal előre be volt telve a naptárjuk, ez volt a legkorábbi üres időpont, ami nekünk is megfelelt.

Sz.D.: A budapesti klubhelyzetnek köszönhetően hiába kezdtük el időben szervezni, ekkorra sikerült dátumot egyeztetni a Dürer Kerttel. Mivel a jelenlegi fővárosi klubszcénában a Dürer számít a modern metalbandák “otthonának”, mindenképp itt szerettük volna csinálni a lemezbemutatót. Szeretjük a helyet, jók a technikai körülmények, a közönség is ismeri és belakta a klubot az évek alatt és a technikai személyzet is maximálisan profi. A mi esetünkben a Dürer 041 az a terem, ahol már rendes, körülmények közt meg tudunk csinálni egy lemezbemutató-szintű eseményt, az ennél kisebb helyek nem annyira komfortosak, itt a terem befogadókészsége is találkozik a zenekar táborának méretével, vetítéssel tudunk egy kis extra látványt is teremteni, úgyhogy minden klappol.

E.P: Az is hozzátartozik a történethez, hogy ugye a lemezmegjelenésünk is folyamatosan csúszott. Még a legelső optimista becsléseink alapján március volt a belőve, és ehhez igazítva volt is egy Dürer kertes dátum befoglalva lemezbemutató gyanánt a hóvégére, de a DAL-os szereplés teljesen felborította a menetrendet, így az eredetileg lemezbemutatónak tervezet koncert más koncepciót kapott, és ekkor kezdődött az új dátum keresése.

Milyen különlegességgel készültök a lemezbemutatóra?

Sz.D.: Első körben eljátsszuk az egész Irtás lemezt, eddig is csepegtettünk a koncerteken már az új dalokból, de ez lesz az első alkalom, amikor az albumot teljes egészében eljátsszuk. De kitaláltunk hozzá egy rendhagyó koncepciót, amiben kvázi időutazásra invitáljuk a jelenlévőket. Kezdjük az első három lemezről pár dallal, utána jön az Irtás teljes egészében, majd a korábbi lemezekről is elővesszük az élőben legjobban működő darabokat fordított időrendi sorrendben, tehát az Irtás után jönnek dalok a Lélektartóról, az Önharcképről, majd a Minden kezdet pár dalával zárjuk az estét.

Z.: Végigtoljuk a lemezt elejétől a végéig, ès csemegézünk a régi dalok közül is. Nagy látványelemeket nem tervezünk, bízunk abban, hogy az új lemez dalainak élő reprezentálása önmagában is élményszámba fog menni az arra fogékony hallgatóságnak.

Vendégzenészek lesznek?

Sz. D.: A mostani koncerten Jósa Tamás lesz majd a vendégünk, pár dalban besegít az énektémákba.

Egy nyári SzimplaRocksos buli is át lett csúsztatva, miért, és milyennek ítéltétek meg a bulit?

Sz.D.: Az lett volna az előzetes lemezbemutató, ahol ugyan nem a teljes albumot, de a nagyját el akartuk játszani, hogy ne teljen el fél év a megjelenés és a bemutató között. Sajnos a közművek közbeszóltak, elektromos hálózati hiba miatt a koncertet nem tudtuk megtartani, és a Szimpla programja annyira teli volt már a nyárra, hogy csak 2 hónappal később tudtuk megcsinálni a bulit. Egyébként jó élmény volt a bulinegyed szívében játszani, szépen teli lett a koncertekre kialakított terem, sok külföldi turista keveredett így be a bálra, akik közül sokan vettek utána CD-t, pólót, illetve jöttek fotózkodni, és mondták, hogy nagyon élték a dolgot. 🙂

Z.: A koncert napján szólt a szervező, hogy a teremben  csőtörés történt, áznak a technikai eszközök és az elektromos rendszer is megadta magát ennek köszönhetően, ráadásul szerelőt sem talál a probléma megoldására. A tervezett nyárindító helyett így nyárzáró eseménnyé avanzsálódott a buli. Szerintünk remek kis koncert volt, nagyon jó technikai körülmények között tudtunk megszólalni. A hely és annak vendégköre elsőre talán idegennek tűnhetett számunkra, de meglepő módon koncert után csomó külföldi turista jött nekünk gratulálni, és raklapszámra vették a Salvus-pólókat.

Ennyire bejött a Salvus víz, hogy most lett Salvus sör is? 😉

Sz.D.: Igazából nem most lett, sőt, ha jól számolom, ez már a negyedik nekifutás a 2016-os első főzet óta. László Gergő sörfőzővel, a Skyland sörök atyjával Petya egy régi cimborája, Batár Gábor (alias Rage) révén ismerkedtünk meg, aki az untappd-en és más online sörös portálokon elég intenzíven jelen van. Ebből egy azóta is gördülékenyen működő kooperáció alakult, Gergővel közösen ötletelve kitaláltuk, hogy milyen karakterű legyen a Lélektartóra keresztelt vörös, korianderes ale, és azóta is időről időre legyártunk belőle párszáz litert, amit aztán a zenekar koncertjein is meg lehet vásárolni (már ahol a helyszín engedi az ilyen jellegű merchtermékek árusítását). Gergő civilben a Fehér Nyúl Sörfőzdében dolgozik, így a Lélektartó is most már második éve náluk készül, nekem személy szerint az egyik kedvenc kisüzemi főzdém egyébként a Nyúl, a Rafa nevű savanyú ale-jük pedig szerintem a hazai kézműves felhozatal egyik csúcsa. Gergő munkásságáról ebben a cikkben lehet bővebben olvasni.

A sör a zenekar közös sör-ízlésének megtestesülése? Hogy állítottátok össze az ízvilágot? Hol készül(t)? Milyen a fogadtatás? Ha elfogy, lesz újragyártás?

Sz.D.: Gergő szavaival: a Lélektartó egy korianderes vörös (kontinentális) ale sör. Mely ötféle malátával (pilzeni, müncheni, kétféle karamell- és búzamalátával) készült, emellett német (Hallertau Herkules, Hallertau Mittelfrüh) és cseh (Saaz) komlókat illetve koriandermagot használtunk ízesítésre. Az erjesztést amerikai ale élesztővel végeztük. A jellemzőit tekintve: az eredeti fajsúlya 13 °B volt, az alkoholtartalma 5,3 V/V%. A komlók alapján becsült keserűsége a Lélektartó sörnek kb. az angol bitterek közé sorolná, ha nem lenne benne a koriander. A színe sötét narancssárga, bronzszínű.

Zolival mi vagyunk a leginkább sörgourmet-k a bandában, így a karakter leginkább kettőnk ötleteinek metszetéből állt össze. Semmiképp nem akartunk egy sima IPA-t, mert bár az jópár éve nagyon divatos, mi inkább egy könnyen iható, mégis karakteres ízvilágot képviselő sört szerettünk volna a zenekar nevéhez társítani. Így lett a közös ötletelés vége egy olyan sör, ami (és itt szintén a fenti cikkből idéznék) “[…]grillázsos, aromás és vajas illattal fogad, majd egy korty után kirobbanó fűszerességével nyer meg. A koriander egyértelműen uralja az ízt, ami legfőképp a kóstolás elején válik nyilvánvalóvá, de az ezt támogató édeskés, karamelles test is a helyén van (bár ez utóbbi önmagában főleg a korty vége felé kerül elő). Az ízeket enyhe keserűség zárja, na meg a kellemes érzés, hogy megint megkóstoltál valami teljesen újat, ami ráadásul kerek egészet alkot.” A fogadtatás végtelenül pozitív, gyakorlatilag minden kör pár hónap alatt elfogy saját örömünkre és bánatunkra is egyben, mivel mi is nagyon szeretjük betermelni a Lélektartót 🙂

Z.: Arra gondoltunk, hogy legyen egy könnyen iható, karakteres ízvílágú, 12-13 balling fok környéki sör többféle maláta és komló hozzáadásával. Végül László Geri javaslatára úgy döntöttünk, hogy felső-erjesztésű, vörös sör fog készülni, azonban az ízvilág gerincét a cseh pils típusú söröknél bevált Saaz komló fogja adni, némi citrusos és korianderes felhanggal. A sört László Geri korábban a Legenda sörfőzde, legutóbb pedig a Fehér Nyúl Brewery üzemében főzte le. Nagyjából évente csinálunk egy újabb főzetet, ami aztán palackozva és kegbe zárva jut el különböző kézműves sörös értékesítési helyekre.

Megjártátok A Dalt, azután pedig lett még pár szereplésetek, interjút adtatok  – milyennek érzitek a média világát, pláne metalbandaként?

Sz.D.: Egyrészt egy végtelenül profi gépezetet volt szerencsénk látni belülről, a körülmények elképesztően jók voltak, nagyon kényelmes, profi fülmonitorozással tudtak énekelni a srácok, mi pedig hasonlóan kényelmes hangzással tudtunk úgy csinálni, mint akik zenélnek (hiszen ugye A Dal kiírásában alapvető kitétel, hogy a TV adásokban csak az ének mehet élőben, minden mást felvételről játszanak be). Érdekes volt látni azt is, hogy hogyan építik fel a szereplőket, milyen ütemben ismertetik meg a nézőkkel a produkciókat, hogyan készülnek a különböző kis bejátszások. Ez mindenképp egy nagyon jó tapasztalat volt akkor is, ha érezhetően előre nem tudtunk lépni a segítségével, illetve közönségoldalon sem lettek látványosan többen a bulikon.

Z.: Számunkra egyértelműen szokatlan volt ez a közeg, de úgy értékeltük, hogy ezzel egyáltalán nem adjuk el magunkat, maximum egy kis extra reklámot generálunk a zenekarnak. De az számunkra is elég vicces volt, hogy például playbackeltünk egy jót a köztévé Család-barát című műsorában is, méghozzá egy berendezett konyhában, ahol azután végigkóstoltuk a műsorvezetők által elkészített kajákat.

Bizonyos tekintetben ismert banda vagytok – tévés szereplés, Dal, koncert a bulinegyed egyik legfelkapottabb helyén stb., a lemezbemutatótok pedig a Dürer középső termében lesz, ami egy szép eredmény, de például nem egy nagyterem – közepes, kisebb, vagy milyen zenekarnak sorolnátok be saját magatokat?

Z.: A zenekar számára örök megfejtendő kérdés. Azt gondolom, hogy underground szinten egy ismert és sokak által elismert zenekar vagyunk, de a nagy áttörés számunkra nem jött el. Ennek számos oka lehet, próbáltuk is ezt kideríteni, de nem igazán jöttünk rá, miért alakult ez így. Egy koncert után például odajött hozzánk egy srác, és megkérdezte, hogy mi tudatosan tartjuk ezen a szinten a zenekart és nem törünk nagyobb sikerre, vagy egyszerűen csak szerencsétlenek vagyunk? 🙂

Cél egyáltalán, hogy annyira nyomatva legyen a Salvus, hogy metalberkeken ti legyetek az a zenekar, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni?

Z.: Én úgy gondolom, hogy akit komolyan érdekel a műfaj, és többre vágyik a mai hazai mainstream metal vonalon mozgó zenekarok által képviselt és közvetített üzeneteknél és zenei megoldásoknál, azok számára most is megkerülhetetlenek vagyunk. Ha megnézzük, 1-2 kivétellel a mai hazai felhozatal elsősorban a tinédzser és fiatal felnőtt korosztálynak zenél, az ő nyelvükön próbálnak üzeneteket megfogalmazni. A mi zenénk ennél kicsit rétegzettebb, nagyobb odafigyelést igényel, jellemzően a mi generációnk értékrendjèt közvetíti.

Sz.D.: Nyilván jobb lenne nagyobb nézőszámok előtt nyomni a dolgokat, mert azért idővel elfogy a motiváció, ha az ember azt látja, hogy nem nagyon van hova tovább előre.

Volt pár tagcserétek a Lélektartó lemez után – a jelenlegi felállást mennyire érzitek erősnek? Az interjúkból úgy jön le, hogy nemcsak a saját hangszeres részeiket hozzák a tagok, hanem mindenki közösen építgeti most a Salvust.

Sz.D.: A jelenlegi felállást zeneileg kimondottan erősnek tartjuk, és ahogy mondtad is, mindenki beleteszi, amit tud, Petya a szervezésre fordít több energiát, Geri a rádiókkal való kapcsolattartásra koncentrál, én az interjúkban engedem szabadjára a közléskényszerem, és így áll össze az egész. Közben a kreatív folyamatokat pedig Zoli fogja össze, de az aktuális lemeznél minden eddiginél jobban belefolytunk mi, többiek is.

Kimondottan jók a dalszövegeitek, és úgy is tűnik, hogy nagy hangsúlyt fektettek a komoly mondanivalóra, mennyire nehéz egy-egy megírt dalszöveghez megtalálni a lehető legjobb zenei kifejezőeszközt? Vagy ez intuitívan jön?

Z.: Mostanában jellemzően a dalszöveget írom meg, a hozzá kitalált szövegritmikához írunk zenét.

Körülbelül hány százalékban hozzátok a különféle témákat tagonként?

Z.: Nèhány dalnak én szoktam hozni az alapját, amit aztán persze a gitáros kollégák ízekre szednek és teljesen új dalokat varázsolnak belőlük, a többinél csak dalszöveget kapnak Petyáék, és maguk találják ki rá a zenét.

Sz.D.: Az ötletek nagyja alapvetően Zolitól jön, de a dalokhoz mindenki hozzátette most a sajátját. Ha a komplett dalokat nézzük, akkor a nagyja a Zoli-Petya tandemtől érkezett, a Mindenki ártatlan és a Késve gyászoló az a két dal, amiket teljes egészében én írtam. De ahogy mondtam, minden dalhoz hozzájárult mindenki kisebb-nagyobb mértékben saját ötletekkel.

E.P: Jómagam követtem a Dal-os Barát c. dal zenei alapját, illetve a Szakadék Köztünk is nagyrészt tőlem származik. Ez utóbbira rendszeresen meg is kapom a zenekartól, hogy akkora lakótelepi 90-es évek HC-metal hangulat lett, amit valszeg’ más nem is tudott volna megírni a csapatból kellő hitelességgel, csak egy olyan nyolcadik kerületben nevelkedett gettószökevény, mint én. 🙂

Komoly dalszövegekhez visszatérve, jól tudom, hogy az Erdőt kitiltották a rádiókból?

Z.: Annyit pontosítanèk, hogy vannak olyan állomások, akik nem voltak hajlandóak játszani. Egészen meglepő módon pl. a már földbeállt Rock FM is ódzkodott tőle.

Sz.D.: Nem általánosan tiltották ki, de volt egy érdekes eset az azóta megszűnt Rock FM-nél. Volt egy egyébként tök szimpatikus műsoruk, a Magyar hangok, ahol kétszer volt alkalmunk szerepelni. Ez a műsor úgy működött, hogy előre felvették az adást, majd egy későbbi időpontban adták le, így a beszélgetés szüneteibe beszerkesztettek dalokat a zenekartól. Ehhez bekértek 5 dalt, amit be kellett vigyünk a felvételre, de az egészet csak akkor hallottuk egyben, mikor leadták a beszélgetést. És akkor jött derült égből a villámcsapás, mikor a második alkalommal az Erdő valahogy kikerült a szortimentből, és helyette a korábbi adáshoz leadott 5 dal közül pakolták be a Torkon felejtett tüskéket. Gondolom mivel közszolgálati médiumként működtek, lehetett bennük félsz, hogy vajon a hatalom hogyan reagál arra, ha leadnak egy dalt ilyen szöveggel, mindenesetre legalább szólhattak volna, hogy srácok, az egyik amúgy legfrissebb dalotok nem mehet le a műsorban.

Nem fogunk pártpolitikába belemenni, de azt azért megkérdezném, hogy zenekarilag egységes a világnézetetek, egy oldalon álltok?

Sz.D.: Igazából a kérdésed révén jött a felismerés, hogy az elmúlt kb. 4,5 évben, amióta a zenekar tagja vagyok, egyszer sem beszélgettünk komolyan pártpolitikai kérdésekről, így az a bizarr helyzet áll fenn, hogy én pl. nem is tudom, hogy a többiek hogy állnak ebben a kérdésben. Én a magam részéről a komplett hazai parlamenti elitet teljes mértékben vállalhatatlannak tartom, a regnáló rezsim olyan, amilyen, bele sem kell különösebben menni (amellett, hogy persze vannak eredmények, amiket el lehet és el is kell ismerni), az ellenzék meg leginkább egy komolytalan gittegylet, ami olyan, bohózatba illő jeleneteket képes főleg választások környékén produkálni, amiken jót lehetne kacagni, ha mondjuk egy Monty Python sketchben történnének, és nem a valós közéletben. Szerintem a legnagyobb probléma jelenleg az, hogy ha valaki egészséges értékrenddel rendelkező, modern gondolkodású fiatal, akkor nem tud jó lelkiismerettel senki mellé X-et húzni a politikai palettán jelenlévő kb. semelyik szereplő vagy szervezet közül. Ráadásul olyan szinten megosztott és fanatizált az országnak jó része politikailag, hogy teljesen abszurd, mindamellett hétköznapi jelenség, hogy 2-3 mondat után egy politikai témájú beszélgetés vérre menő hitvitává fajul tönkretéve családi köteléket, baráti kapcsolatokat, mindent. Elkeserítő és kiábrándító ezt látni, nem csoda, hogy a 20-30-as korosztálynak ilyen nagy része megy el külföldre, majd eszében sincs visszajönni.

Z.: Úgy gondolom, hogy a világ dolgairól, társadalmi folyamatokról egységesen gondolkodunk. Ahogy ezt már több helyen is elmondtuk, semelyik táborba nem kívánunk beállni, bár ahogy az előző kérdésedben megfogalmazódott, ez nem mindenki számára egyértelmű.

Aki ismeri a zenekar munkásságát, jól tudja, hogy 2007-ben – az azt megelőző hónapok eseményeinek hatására – született egy Víg című dalunk.  Akkor is – ahogy 10 évvel később az Erdőben megfogalmaztuk az álláspontunkat. Akkoriban ugye más szelek fújtak, így senki nem vádolhat minket azzal, hogy ennek vagy annak az oldalnak kívánnánk a malmára hajtani a vizet, független gondolkodóknak tartjuk magunkat, inkább kívülállóként, szkeptikusan szemléljük ezeket a jelenségeket.

Többen, több gyakran koncertező bandában vagytok tagok, mennyire lehet ezt összeegyeztetni?

Sz.D.: Nem egyszerű a dolog. Én például mostanra jutottam el arra a pontra, hogy bár nagyon büszke vagyok a lemezre, amit együtt készítettünk, és nagyra értékelem a felállásban lévő kreatív energiát és azt a közel 5 évet, amit a zenekarban eltöltöttem, de a Dividedet nem tudom eléggé prioritásként kezelni, ha tovább folytatom párhuzamosan a két zenekarban, így számomra az évégén, karácsony előtt esedékes békéscsabai koncert lesz az utolsó koncertem a Salvus tagjaként. Tudtommal ezt máshol még hivatalosan nem jelentettük be, úgyhogy itt és most szeretném megköszönni mindenkinek, aki 2015 óta jelen volt a bulikon, illetve a sörözéseken a bulik után.

E.P.: Én jelenleg az Archaic-kal egyelőre jól tudom menedzselni a kérdést és szerencsére kellően előre szervez mindkét banda ahhoz, hogy ne legyen semmi feszültség. Ott eleve a külföldi nyitás a cél,  és az eddigi tapasztalatok alapján még az itthoni viszonyokhoz képest is sokkal korábban kell bármilyen bulit lekötni vagy leszervezni egy fesztivált. pl már 2021-re is kaptunk ajánlatot, így ez teljesen más szint.

Felléptetek az Abaligeti Prog Campen, ami az egyik legígéretesebben feltörekvő fesztiválnak tűnik jelenleg, ti hogy éreztétek magatokat, és mit gondoltok erről?

Sz.D.: Nekem tavaly a Divided révén volt már tapasztalatom az abaligeti fesztivállal, tavaly is jó hangulatú bulit csináltunk, és idén a Salvusszal is jól sült el a dolog. A környezet gyönyörű, a kezdeményezés szimpatikus, de én kapufának érzem a pozícionálását a dolognak, pláne az idei felhozatalt nézve. Értem, hogy az ötletgazda és főszervező Szkrobó Szabolcsot főképp a progmetal egyik hazai veterán csapatából, a Perfect Symmetryből lehet ismerni, de az idei fellépők nagyobb részének semmi köze nem volt a progos zenékhez (nekünk sem), és azt érzem, hogy a látogatottság nagyot tudna nőni, ha kevésbé skatulyázná be magát a fesztivál, hiszen mégiscsak a volt Rockmaraton és Csörge-tavi fesztiválok vonzáskörzetében van. Persze külső szemlélőként könnyen okoskodok, de az a véleményem a brandingről, hogy Abaliget Metal Campként nagyobbat tudna menni. A helyszínen nagyon sokat beszélgettünk az emberekkel, és ez a prog-dolog a fellépők kontextusát tekintve sokakból értetlenséget váltott ki, hiszen milyen progfeszt az, ahol több a death metal meg a metalcore, mint a progresszív bandák? (Amiből teszem hozzá, nincs is itthon annyi, hogy egy 3 napos fesztivál programját fel lehessen érdemben tölteni.) Viszont a beletett meló mindenképp megsüvegelendő, remélem, hogy hagyomány válhat majd a fesztiválból.

A Rockmaratonon viszont nem léptetek fel, hogyhogy? Az utolsó gondolatom lenne az, hogy nem hívtak…

Sz.D.: Pedig ez esetben az utolsó gondolatod lenne a helyes 🙂 Már tavaly decemberben felvettük a kapcsolatot a fesztivál szervezőivel, hogy szeretnénk fellépni a fesztiválon, és hogy tavasszal jelenik meg az új lemezünk, de nem sikerült az ingerküszöböt átütni. Ellenben pont egy hete jött a jó hír, hogy a jövő évi XXX. Rockmaraton fesztiválon viszont már a biztos fellépők között leszünk, így aki idén hiányolt minket, az jövőre pótolhat.

Az Irtást egy barátságtalan, kemény lemeznek tituláltátok egy korábbi interjúban – másmilyen érzés az Irtás dalait játszani, mint a “lágyabbakat”, jobb, rosszabb esetleg?

Sz.D.: Az újdonság varázsa leginkább, ami miatt jó ezeket a dalokat játszani, illetve az, hogy törekedtünk rá, hogy a lemezanyag nagyja élőben is megállja a helyét, és amennyit koncerteztünk a megjelenés óta, az alapján a közönségnek is nagyon bejönnek az új dalok. Tulajdonképpen egyetlen dal van, amit kevésbé gondolok koncertre valónak, az a lemezt záró Rohanó vizeken, ez inkább egy elmélkedős dal, ami otthon, adott esetben fejhallgatóval mutatja meg magát igazán, élőben talán túlzottan leültetné a koncertet a sok kiállás és a fura szerkezet. Maga a barátságtalanság egyébként a hangulatra értendő főképp, bár másrészről az is tény, hogy ennyire direkten metalos vizekre még sosem evezett a zenekar, és ez például nagyban köszönhető annak, amit Gerivel mi tettünk hozzá a dalokhoz. A korábban azért mindig jellemző rock ‘n rollos íz most teljesen eltűnt, a témák és a szövegek is kifejezetten morózusak, sötétek. Mondhatjuk azt, hogy az előző lemez olyan dalainak irányát vittük tovább, mint a Világra szóló, a Méltatlanok jutalma, a Lélektartó vagy a Mögöttes én, csak még modernebb, riffelősebb formában.

Ha bárki előzenekara lehetnének, ki előtt lépnétek fel? Melyik magyar zenekarokkal játszotok szívesen, és melyik magyar az, akivel szeretnétek, de még nem sikerült?

EP.: Nyilván eléggé evidens lenne mondjuk az In Flames, akiknek pár évig, amolyan hobbi projekt jelleggel mi voltunk a magyar helytartóik a tribute fesztiválokon. 🙂 Ezen felül szerintem simán passzolnánk bármelyik dallamosabb északi zenekarhoz mint pl. az Amorphis vagy a Soilwork, illetve szerintem nem kéne sokat győzködni a csapatot, ha mondjuk egy Alter Bridge vagy Stone Sour típusú zenekar előtt kéne bemelegíteni. 🙂
Magyar fronton meg szerintem elég látványos, hogy az egyik legkedveltebb zenekar részünkről hosszú évek óta a Dystopia, mind emberileg, mind zeneileg jól kijövünk, millióegy koncertünk volt közösen, a mostani lemezbemutatón is ők lesznek az egyik vendég. Ezt leszámítva nincsenek amúgy megkötéseink, a műfajon belül bárkivel szívesen játszunk, aki minőséget képvisel, és mondjuk valamennyire a dallamosabb vonalat képviseli,  akár thrash, power, stoner, prog v metalcore.
Én személy szerint amúgy sajnálom, hogy már nem létezik az eredeti Kowás Black-out, mert bár ők sosem képviseltek annyira súlyos irányt, mint mi, de rengeteg a közös pont, főleg a vokális megközelítés miatt. Ha aktív zenekar lenne, tuti azon lennék, hogy játszhassunk velük. 😉

Milyen zenét hallgattok a turnébuszban?

Sz.D.: Ha rajtam múlik, akkor The Night Flight Orchestrát, 90-es évek végi Testamentet vagy The Hauntedet. Vagy teljesen váratlanul bedobott 80-as évekbeli hajmetalok után triplacsavarral mondjuk Periphery-t vagy The HAARP Machine-t. Nagyjából ez volt a legutóbbi kalocsai kiruccanásunk playlistje.

E.P: Én az utóbbi egy évben gyakorlatilag ráfüggtem a Ghostra, az utolsó három lemezből kb bármi szólhat tőlük bárhol.

Mik a terveitek a 2020-as évre?

E.P: Elsősorban koncertezni akarunk, mindenképpen többet, mint idén, most az a prioritás, higy eljutattasuk az új lemez anyagát és a zenekar hírét minél több helyre. Pár lefixált dátumunk van már jövőre, a fővárosban pl minimum 3x megfordulunk majd a tavaszi szezonban. Ezenfelül a már fentebb említett Rockmaraton fesztivál is fix, emiatt némileg biztatóbbnak tünik már most a helyzet fesztiválok terén is, reméljük továbbiakkal bővül a sor.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/