fbpx

Rumproof – Rogues of the Seven Seas (2018)

 

7818699a34a05b6604dc0e24a44c1ab6

Előadó: Rumproof

Album: Rogues of the Seven Seas

Származás: Magyarország

Megjelenés éve: 2018

Stílus: Pirate folk metal

Honlap: https://www.facebook.com/rumproofofficial/

Értékelés: 8/10

 

Sokat váratott magára, de végre megjelent a magyar kalóz (folk) metal zenekar, a Rumproof bemutatkozó albuma! Már nagyon régen bejelentésre került az “Hét tenger zsiványai”-nak készülte, majd várható megjelenése, de április közepén végre elérkezett A nap! Zseniálisan csinálták egyébként a srácok, hogy bár kb. végtelenhosszú, soha véget nem érőnek tűnő, vagy 5 körből álló lemezbemutató bulival, de konkrét rajongótáborra tettek szert addigra, mire megjelent az első LP – így már van, aki szeresse, és igazából nem kell vele házalni, hanem a sok-sok koncert kedves emléke miatt maguktól szállnak rá az emberek.

Ami először feltűnik az albummal kapcsolatban az a hossza. Mondom másként: az album hosszú! 13 dalt tartalmaz, amikből mind ilyen 4-5 perces, szóval szorozzátok ki. Ez egy elég tömény és színes anyag így, nem is szeretném a teljes lemezt végigvenni az írásban, csak pár dolgot kiemelni. Először is tök jó, hogy magyar dalok is felcsendülnek, eddig ezt a kalózmetal stílust szerintem erősen az angol nyelvű szövegekkel kötöttük össze, ezért egyfajta kuriózumnak tűnik az, hogy pár dalocskában bizony magyarul énekelnek – az albumon a két nyelv mondhatni váltogatja egymást.

A harmadik, ami feltűnt, hogy hol a Kalózszív és a Black Flag in the Sky az albumról? EP-s dalok voltak, s így erre az új kiadványra már nem kerültek fel, amit őszintén szólva sajnálok, főleg, ha majd lesz fizikai verziója az albumnak, szívesebben tartottam volna a kezemben egy olyan kiadványt, amin ezek, az évek során lassan klasszikussá váló sanzonok is fellelhetőek, akár bónuszdalkét, és így kvázi „megvannak”.  De most már igazán foglalkozzunk az albumon található konkrét dalokkal!

Javában az a jellemző az anyagra, hogy elképesztően slágeres dallamok találkoznak nagyszerű megoldásokkal, de olykor kevésbé kiemelkedő zenei részekkel is, és jól átgondolt, és mindemellett vicces dalszövegekkel. Hangszerelésében az album a „pirate-tradíciót” követi, sokszor feltűnnek harmónika(billentyű)-vezérelt dallamok, olyan kalózosan, de néha a másik vezérhangszer, a hegedű egy-egy húzásában magyarosabb ízű dallamokat is hallhatunk. Az is nagyszerű, amikor a hegedű szándékolt hamissága, vagy a hangszerek direkt diszharmóniája a spicces esték hangulatát és képzavarát hivatottak elénk tárni.

Már az album második tételében ellövik az egyik legnagyszerűbb témát: azt hiszem, a Blood of the Kraken lesz a kedvencem az albumról.  Ezt tartom a legnagyobb gonddal megkomponált dalnak, megállja önmagában a helyét minden egyes alkotóeleme – elképesztően fülbemászó dallamot játszó billentyű és hegedű, csak úgy, mint a refrén csordavokálja, dinamikus, és több dallal ellentétben itt a thrashes-zúzós, dallamot mellőző, agresszív verze sem akasztja meg a hangulatot.

1

Hogy mire gondolok?  Szóval, azért vannak olyan témák, amikkel nem vagyok megelégedve, még van pár olyan dal, amiben inkább a ez a zúzós-kiabálós jelleg az erős, és nem annyira fülbemászók a dallamok. Példának okáért, a Kótyagos álmok zenei része az egyik leges-legjobb az albumon, a főtéma kimondottan slágeres, és a háttérben díszítő rézfúvósok is igazi jó kis karaktert adnak a zenének. Azonban a dal verzéjével egyszerűen nem vagyok kibékülve, annak ellenére, hogy e dal szövege is garantáltan mosolyt csal a hallgatóság arcára. Nagyon megakasztja a nóta menetét, a nagyszerű felütéshez viszonyítva pedig a refrén dallama is elég primitív, bár Máté hangja, főleg mikor a magasba tör, még ezt is kompenzálja. Kicsit hasonló egyébként a helyzet a Hand of Midas-szal is, ahol a zenei alaptéma zseniális, és kimondottan jól megírt, de a refrénre már megint kifúj a slágeresség és a tánckedv, inkább olyan keménykedős, ami kár. Úgy gondolom, hogy a már dicsért hangú Máté ennél sokkal kacifántosabb, tarkább énekdallamokat is tökéletesen tudna hozni, és a kreatív erőket a verzék megírásában is lehetne kamatoztatni. Tudom-tudom, ez azért eléggé erősen szubjektív vélemény, de én egyszerűen ezt érzem, az elképesztően jó hangulatú és fogós dallamok után nem esik jól ez a fajta „visszaesés”.

IMG_2583

Persze vannak még finomságok és érdekességek az albumon. Alapból fontos tényleg akár egy teljes gondolatot az énekteljesítménynek szentelni: a nagyszerű hangszerek és csodálatos hegedű mellett rendkívül fontos és figyelemre méltó a frontember énekesi teljesítménye, nemcsak a hangja kiváló, hanem az angol kiejtése is flawless, hibátlan, ami akkor válik igazán fontossá, ha valakinél ez nincs meg – egy erős magyar akcentus nagyon vissza tudja vetni egy dal komolyanvehetőségi-fokát, sajnálom! Lássuk tovább… A Haunted Tavern hammondos, creepys, bőgőbe átmenő intrója tényleg egy egész „szellemirtós” témát hoz fel, látszik, hogy pontosan tudják a srácok, hogy milyen zenei eszközökkel és dallammenetekkel lehet megfesteni egy ilyen „hátborzongató filmes” érzést, vagy azt, hogy kísértetek bálján érezzük magunkat.

A szövegekről eddig csak annyit mondtam, hogy angol-magyar nyelv váltakozik, és érezhetően ezek megírására is nagyon odafigyeltek, de emellett kiemelendő a töménytelen mennyiségű poénkodás is. Az album végefelé található a Song of the Sirens, ami, hadd ne ragozzam túl, egyáltalán nem tetszik. Szerintem ez a dal nem sikerült jól, de szerencsére elég hamar váltja az album lezárását és kicsúcsosodását, a zenekar esszenciáját magában hordozó Black Out. Ezzel kapcsolatban csak úgy, mint a Black Rose Bordel-lel kapcsolatban rögtön arra gondoltam, hogy annyira jó a hangzás és maga a téma is, hogy bármelyik nemzetközileg elismert csapat albumán megállná a helyét a dal. A Black Out ennél még több is, ugyanis magyarul szól, és valami nemkis mennyiségű zenekarral, vagy popkultúrával kapcsolatos easter egg és mindenféle gag van elrejtve a dalban, az orgiát pedig még egy tamburakiállás is színezi! Ja, és nézzétek csak meg újra az albumborítót, amin fel-feltűnnek a dalok fő- és mellékszereplői, meg amúgyis marhajól néz ki!

IMG_2755

Összegezve tehát, zseniális debütalbum, megérte rá várni, kicsit talán hosszú, kicsit talán érdemes lett volna a kevésbé nagyszerű témákból valamivel többet kikukázni, és így kicsit megharmadolni az anyagot, de persze ezt is a legnagyobb jóakarattal mondom. Egyértelműen megvan a srácokban a potenciál, kíváncsi vagyok, hogyha már a debütalbumra is ennyi minden jóságot összeszedtek, milyen lesz a jövő és a következő album? Remélhetőleg felfelé ívelő! Yarrr!

 

Képek forrása: Saját és Rumproof Facebook oldal

// //