Rogues of the Seven Seas – koncertbeszámoló

IMG_4095

17629889_1892582994321727_5504974198412678345_n

 

Fellépők: Kölyök, Kylfingar, Mad Man’s Crew, Rumproof, Green Spirit

Helyszín: Gödör klub, Budapest, Magyarország

Időpont: 2017.05.12.

Ez alkalommal egy kicsit könnyedebb, de mégis energikus és pörgős hangversenyre néztem be a múlt hétvégén. A fővárosi Gödör klub adott otthont a Rogues of the Seven Seas turné pesti állomásának, ahol ír zenészek léptek fel viking harcosok és kalóz haramiák társaságában. Ennek a különleges felhozatalnak köszönhetően egy igen mozgalmas este kerekedett a belvárosi klub táncterén.

Sajnálatos módon egy kicsit késve érkeztem a helyszínre, ami miatt szinte teljes egészében lekéstem az estét indító, a Kölyök nevezetű egyszemélyes, akusztikus produkciót. Csak az utolsó dalba volt alkalmam belehallgatni, de bizton állíthatom, hogy egy igen tehetséges zenészről van szó, aki egy igényes programot hozott el erre az estére az etno-folk stílus minden bájával.

Talán a koraesti kezdés számlájára írható, hogy eleinte közönség nem sok volt, inkább csak lézengők és az asztaloknál italozók. Így alkalmam volt egy kicsit körülnézni a helyszínen, ugyanis számomra még feltérképezetlen terület volt a Gödör. A gyors terepszemle alatt kiderült, hogy egy nagyon pofás és rendezett koncerthelyszín ez a klub, ahol akár nagyobb hangvételű rendezvények is kényelmesen elférnek.

IMG_3938Kóválygásom közben lettem arra figyelmes, hogy egyre több a hosszúhajú, szakállas egyén a nézőtéren, ami nem jelenthetett mást, mint hogy csata készülődik a színpadon. Az este második fellépője, a viking metalt játszó Kylfingar lépett a deszkákra.
Aki ismeri a zenekart, az tudhatta, hogy igen erős váltásra számíthat az előző akusztikus koncert után. A srácok nem is haboztak, egyből csatába hívtak minket a Jötünheim Kürtjeivel, a “nagycsaládiasra” gyarapodó közönség legnagyobb örömére. A gyors bemelegítés után folytatódott a hadjárat az Út A Valhallába című nótával, ami alatt már szép csatatér alakult ki a nézőtéren. Itt külön megjegyezném, hogy ez alkalommal a hangosítás is egész jó volt, aminek hála teljes egészében halhattuk a soron következő új számot, az Örök Vadászatot. Igaz, hallottam már korábban is ezt a dalt, sőt megtalálható a Zinterneten is, de azt kell mondanom, hogy most talált be engem csak igazán. Sokat fejlődött a zenekar, és sok tapasztalatot szereztek az évek során, így bizakodva várhatjuk az új számokat és az új albumot is. A továbbiakban egy ugrálósabb, bulizósabb szekciója következett a produkciónak, amiben felcsendült egy Battlesong és Trollhammeren feldolgozás is. Mondanom sem kell, hogy ez a két örök sláger megtette a hatását, nem beszélve arról, hogy a kettő közé csempészték be a saját dáridós-csűrdöngölős számukat, a Sörtáncot. Véleményem szerint egy nagyon közönségbarát és korrekt koncertet láthattunk a vikingektől, amit még az elszálló sampler, és az elrepülő cintányér sem rontott el.

A Mad Man’s Crew folytatta az este programját, és táncoltatta meg a nagyérdeműt az ír punk stílusával. Bevallom, egy kicsit szkeptikusan álltam a zenekarhoz, mert még nem volt szerencsém hozzájuk, és nem tudtam, hogy mire számíthatok. Az már egyből feltűnt, hogy kifejezetten jól mutatott a színpadon a harmonika, és az ír zenében kicsit szokatlan trombita. Az utóbbival felváltva szólalt fel a furulya is, ami szépen (átlagon felülien) volt kihangosítva, így tökéletesen hallhattuk a stílus gerincét adó dallamokat. Valahogy olyan ír Auróra érzésem volt a dalok hallatán, amolyan jóféle munkásosztály-banzáj hangulatot keltett a produkció. Meg is hozta az eredményét ez az ugrálás, mert a kezdeti táncikálás átváltott pogóba a fanok között. Ami ezért sem volt túl jó élmény, mert nem illett a hangulathoz, másrészt a megszokottnál durvább kivitelben zajlott az akció. Tudom én, hogy pár sör után átjárja a szervezetet a jó zene adta érzés, de azért figyeljünk egymásra, és ismerjük a határokat :) (baleset-megelőzési rovatunkat hallották). Összességében egy nagyon energikus és igényes koncertet láthattunk, aminek a végén még egy vendégszereplős nóta is belefért, ahol a Rumproof énekese, Horváth Máté is a színpadra lépett.

Az este haladtával egész szép számú nézősereg gyűlt össze, és várta a közkedvelt Rumproof zenekar fellépését. A színpad sötétségbe borult, és egy szerzetesnek öltözött úr lépett a mikrofon mögé, felkonferálva a kalózokat, kétségtelenül megadva az alaphangulatot a produkcióhoz. Az első pillanattól kezdve adott volt a jó hangulat és a felhőtlen szórakozás, ami a koncert végéig sem veszített a lendületéből. Jó volt látni, hogy a pécsi alakulat mennyire kinőtte magát, és hátrahagyta a kizárólag feldolgozásokat felvonultató showját, és leginkább a saját számokat részesítik előnyben. Persze ettől még nem maradt ki a repertoárból a már-már kötelező Vodka, Shipwrecked és a Drink feldolgozás. Az évek alatt nagyra duzzadó rajongói tábornak köszönhetően a banda slágergyanús száma, a Kalózszív is közös éneklésbe ment át. Az énekes, Horváth Máté, ezúttal is hozta a formáját a humor terén, amit agyzsibbasztó viccekkel és a dalszövegek átfogalmazásában adott a tudtunkra. Most éppen a Kalózszív egyik részletét költötte át, megnevettetve a közönséget:

„De hová is lennék én rablások éjjelén
ha kezemhez nem simulna két szép kebel”
vs.
„De hová is lennék én rablások éjjelén
ha kezemhez nem simulna két kuuuurvanagy csöcs”.

Külön megemlítendő, hogy Máté továbbra is az egyik kedvenc hazai énekesem, ugyanis ritka szép hanggal van ellátva ez a kalózkapitány. Ráadásul mesterien váltogatja a tiszta és a hörgős éneket. Le a kalózkalappal.
A zenekarba frissen érkező Bergics Andrist most láttam először zenélni az alakulattal, de csak szépet és jót tudok írni a teljesítményéről. Hibátlanul és nagy beleéléssel játszik a hegedűn, jól látszik a népzenész tapasztalata. Számomra egyértelműen a részeges kalózok produkciója volt a legemlékezetesebb az este folyamán.

Az este zárásaként a lányos felállással színpadra lépő Green Spirit zenélt, még egy “utolsó” tánc erejéig. A késői időpont ellenére szép számmal maradtak az emberek meghallgatni ezt az akusztikus produkciót.  Jól meglovagolják ezt az íres divathullámot (szabad ilyet mondani?), de nem az agyoncsépelt kocsmapunk vonalon, hanem a tradicionálisabb oldalról megközelítve, és jó minőségben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hangszerek sokszínűsége, mint például a hegedű, fuvola, cselló és a bodhrán. Igaz, lassabb dalokkal kezdtek, de a végére kb. mindenki mozgolódott, az aktívabbja pedig táncra is perdült. Felcsendültek ismerős dallamok is, mint a Johnny I Hardly Knew Ya, és a Tell Me Ma. Az egész koncert nagyon autentikusnak hatott, külön plusz pont, hogy az énekeseknek nem volt magyaros akcentusa az angol szövegben.

Sajnos nem tudtam maradni a koncert végéig (ami hajnali 2 utánra nyúlott), de biztos vagyok benne, hogy mindenki maradéktalanul jól érezte magát, és egy nagyon mozgalmas péntek estét élt át. Remélem, mihamarabb viszontláthatjuk ezt felállást egy nagyobb buli keretében is.

 

Cikk és fotók: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/