ROCKMARATON 2017 – Beszámoló az 1. napról

15327345_10155464553766521_811722810673252682_n

15327345_10155464553766521_811722810673252682_n

Dunaújváros, Rockmaraton. Ez a két szó bőven elég egy tökéletes nyár közepi, egy hetes üdüléshez. Bár a fesztivál a tavalyihoz képest egy színpaddal megfogyatkozott, ennek ellenére ismerős környezetbe, otthonos közegbe térhettünk vissza idén is. Megszokott minőség, megszokott arcok.

Korábban már írtunk a fesztivál 0. napjáról, most tekintsetek bele abba, hogy mi hogyan láttuk a folytatást, az 1. napot!

Bár a sátorban is akadtak bőven érdekes bandák, első sorban a punk muzsika szerelmeseinek, mi a Rockmaraton Fesztivál első napját főleg a Tetovált Állatmentők– és a HammerWorld Nagyszínpadok előtt töltöttük, no meg közöttük ingázva. Ezen a napon e két helyszínen egy-két kivételtől eltekintve a folk metalé volt a főszerep a szerkesztőségünk néhány tagjának nagy örömére. Sokan (főleg, akik csak felületesen érintkeznek vele) ebben a stílusban csak a csürdöngölős, az eszem-iszom-dinom-dánomos, a besörözök-bepálinkázós hujjujujjuj életstílust látják, ám aki ezen a napon részt vett a fesztiválon, az tökéletesen megfigyelhette, hogy sokkal-, de sokkal többről van itt szó.

A napot számunkra a viking-magyar-folk metalban utazó Kylfingar nyitotta. Sok esetben koncertjeik milliószor jobban sülhetnének el, ám a hangzás minőségén valahogy mindig megbukik a dolog. Azért közel sem lehet mondani, hogy megszólalásuk itt tökéletes lett volna, van okunk a panaszra, de mindezek ellenére még így is kiemelkedőnek mondható a teljesítményük, eddigi életem egyik legjobb Kölpény koncertjébe leshettem bele. Volt itt többek között Sörtánc, Észak Népe, de még Jötünheim Kürtjei is, hogy csak egy párat említsünk. Hangulatteremtésből ötös, a nézői arányokhoz képest hatalmas pogo és természetesen megőrülés. Így kell ezt, de lassan jöhetne már egy új lemez, ráadásul-, oké, pénz kérdései is, de beszerezhetnének egy profi(bb) hangmérnököt, vagy adhatnának kicsit jobban a soundra illetve a behangszerelésre. Úgy sokkal jobban tudna ütni az egész, sokkal több embert meg tudnának fogni. Mindenesetre hajrá és előre tovább!

Őket a nemrégiben különleges, egyedi és egyben fenomenális, újító irányvonalához visszatérő-, egyben tagságilag és valahogy úgy tűnik, hogy mindenhogyan megújuló és fölfrissülő Niburta követte. Már hét éve, hogy megszületett a banda, ám volt néhány év toporgásuk, ugyanakkor jó látni, hogy újra erőre kaptak. Eredeti felállásukból már csak Horváth Martina és Hormai Balázs van jelen a bandában és a tagok száma is megfogyatkozott, ami közel sem baj! Kevés olyan Niburta bulin voltam anno, ahol a hangzást ne cseszte volna el az egymás mellett való eljátszás, a berezonálás, valamint az, hogy a 8-9 tagú csapatot nem sikerült jól hangosítani. Ez viszont már a múlté, szerintem mindenféleképpen jót tesz, hogy kicsit szellősebb a sound, valamint az, hogy a népi hangszerek, valamint az egyéb zenei színesítések egy része samplerről szólal meg.

Az új tagokról annyit, hogy rettenetesen lelkesnek tűnnek, ide értve főleg a Wisdomból is ismert Tóth Tamás dobost, a különös módon nagybőgővel operáló és a zenét nem kicsit átérző Arday Dánielt, vagy a minőségi húrtépkedés közben a női szíveket mosolyaival megdobogtató Varga Krisztiánt. Erdei Dávid népi hangszeres is kitűnően hozta a részeit, ugyanakkor számomra furcsa volt, hogy majdnem a dob mellé szorult hátra, igaz, a többieknek kellett a nagyobb mozgástér, ő meg mégiscsak mikrofonhoz volt kötve, ám kicsit úgy tűnt, mintha „el lett volna dugva”, pedig nincs a srácban semmi szégyellni való.

Ami a zenét illeti, a ReSet EP-ről ismert azonos című számon, valamint egy dob-bőgő-gitár jamming-en kívül az összes számot a Scream from the Eastől játszották, persze ez cseppet sem gond, ezek a dalok ismertek, bejáratottak és jól működnek. Talán megelégszünk ezekkel a gyöngyszemekkel addig, míg nem hallgathatunk valami újat. Olyan csodálatokat hallhattunk, mint a Balkanic Heart, a Dance of Satyrs, a Forgotten Path, a Nap és Hold, vagy a szettjüket záró Mašala. Nagy kár, hogy csak ennyit kaphattunk belőlük, de emléknek eltesszük a következő közös megmozdulásig. Egyébként Martina hangja még mindig felső kategóriás, megfontolt színpadi jelenlétét pedig a többi srác mellett Hormai Balázs ellensúlyozza. Ez a srác is hatalmas forma, be- és körbejárja a színpadot, ugyanakkor a screamelésre rá kéne gyúrni, vagy valahogy fejleszteni kéne, mert az nem igazán megy. Ezt jól bizonyítja az is, hogy azon részeit, amit albumon hörögve vagy screamelve hallhatunk, az élőben sokszor átmegy rapszerű, magyarázós vakerálásba. Utóbbi egyébként kifejezetten jól áll a srácnak, előbbi pedig fejleszthető.

A Dalriada koncertjének első felét egy (nem sokára honlapunkra kikerülő) Rómeó Vérzik interjú miatt kihagytam, ám a második fél órára már odaértem. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy hivatalosan a szeptember elejei Rock On! Fesztiválra ígérték, itt állítólag mégis játszottak egy új dalt. Én az egyik legjobban sikerült Dalriada nótára, a szövegileg a legendás Arany János által megírt Szent Lászlóra értem oda. Jó volt látni, hogy ezúttal nem mentek rá annyira a dolog eszem-iszom-dinom-dánom részére, persze buli volt, de mind zeneileg, mind énekhangügyileg ott voltak a szeren. Binder Laurához sokan kritikusan állnak hozzá hangbéli adottságai miatt, ám az vitathatatlan, hogy karakteres hangját bármikor föl lehet ismerni, a Rockmaratonon ráadásul szerintem különösen jó formáját mutatta meg nekünk.

Persze a bandában biztosan tudják, hogy mely dalok milyen környezetben működnek jól, ám nem igazán variálják a szettjüket, ami akár néha ilyen fesztiváli terepen sem ártana. Egyéb iránt máshogyan nem lehet a bandába „belekötni”, hatalmas bulit csináltak, a szokottnál kevesebb közjátékkal, ami itt előnyös volt, zeneileg és színpadkép szempontjából is egy hatalmas elismerő bólintást érdemelnek. A Borivók éneke elejére egy 4-es érdemjegyű wall of deathet is össze sikerült hozni. Szettjük fő részét a Walesi Bárdokkal zárták, ám a keretbe a trilógiának csak az első fele fért bele. A visszatapsolásunkat végezetül az örök favorit böszmeséggel, a Hajdútánccal honorálták, ezen kívül megtudhattuk, hogy novemberben fog érkezni a Nyárutó Hava, valamint még az ősz elején várható egy új klip is.

Hazánk elsőszámú folk metal zenekara után egy rövid megpihenést tartottunk, ám közben természetesen odalestünk és odafüleltünk a Rómeó Vérzik koncertjére. A három somorjai srác már szinte visszajáró, kötelező vendégei a fesztiválnak, ráadásul a mostani alkalommal az est egyik leghosszabb játék idejét kapták, közel másfél órát. Nincs itt semmiféle kertelésről szó, keményen, pofáncsapósan, rómeósan kapjuk a mocskos, hangos rock ’n’ rollt. A legutóbbi album nagysikerű Kalózhajóján kívül olyan alap nótákat hallhattunk, mint az Engedd Belém, vagy a Keleti Rock és Roll és mindezek mellett még egy Motörhead feldolgozást is hallhattunk. Az biztos, hogy ők a hazai szintér egyik alapbandájának számítanak, amit a július 19.-én megjelenő Újratervezés névre keresztelt albumjuk is biztosan bizonyítani fog.

A Rómeó Vérzik végét már a HammerWorld Nagyszínpad előttről hallgattuk, hiszen a feröeri Tyrt a lehetőségekhez képest viszonylag jó helyről szerettük volna megtekinteni. Szégyenemre én eddig csak felületesen ismertem a csapatot és csak egy-két alapnótát vágtam, ám ezek után biztosan jobban és mélyebben meg fogok ismerkedni velük. Az biztos, hogy különösen hatásos, többszólamú, együtt éneklős témáik erősen meg vannak támogatva háttér samplerrel is, ám ez saját véleményem szerint egyáltalán nem zavaró és nagyon jól működik. Okés, kicsit közpolgárian, harsány módon hatásvadász az egész zeneiségük és a megfogalmazás is (messziről bár de kicsit Sabaton-ízű a dolog), ám mindezek mellett igényes a dolog. A bandának nagy erénye, hogy a fő divathullámtól különbözve ők inkább a heavy metal felől közelítik meg a folk metalt, nem pedig a több esetben stílszerű hörimöri oldalról. Bár a Heri-Terji-Gunnar trió nem igazán mobilis a színpadon, gitárszólóik, a kapcsolódó pózaik és úgy amúgy az egész megjelenésük lehengerlő. Kár lett volna kihagyni ezt a műsort, hiszen akik ott voltak, nagyszerű élményt tudhatnak maguk mögött, ráadásul megtudhattuk, hogy lassan négy év után új album készül és előre láthatólag még idén meg is születik. Bár a Tyres dobtéma-világ talán nem akkora kihívás, azért a Dalriadaból is ismert Rieckmann Tadeusznak innen is jár egy hatalmas nagy vastaps a teljesítményéért, valamint a dupla bulin való részvételért. Büszkén mosolygott ő is és mi is; mi miatta, hogy ott láthatjuk a Tyr soraiban, ő pedig miattunk, hogy ekkora hangulatot csináltunk.

A Tyr koncertjét újabb színpadváltás követte, mely után pont befutottunk a Paddy and the Rats kezdetére. Korábban, a Jolly Jackers kapcsán már kifejtettem az ír punkkal kapcsolatos véleményemet és ez a Paddy alatt sem változott. Tetőfokára hágó bulihangulat, önfeledt szórakozás, kalózkodás, írülés. A színpadkép is egészen pofás volt, hordók tömkelegét, hajóhálót, hajókormányt láthattunk a srácok körül a porondon. Kifejezetten örültem, hogy kívülről a fiúk egy józanabbik énjüket vették elő, kellemesen, szinte albumminőségben gyártották a zúzós dallamokat és egyébként hihetetlen, hogy ennek a Paddynek milyen hangja van… Mellékes, de végre értelmet szerzett a zenekar a Tetovált Állatmetők Nagyszínpad előtti fotósárokba beleaplikált, de ugyanakkor funkciótlan és a fotósoknak-, de a közönségnek is egyaránt zavaró nagy, fekete, dobozszerű valamiknek. Persze egy-két fotós mozoghatott ezeken, ám a „proletár” fotósok főleg csak a közönség közül és az árok oldalsó részeiből fotózhattak. Bár Paddy már korábban is alkalmazta-, ugyanakkor a banda a szettjük zárlatát képező Freedomra szinte teljes egészében levonult ezekre a valamikre, így még közelebb kerültek a közönségükhöz. Egyéb iránt olyan nagysikerű dalok hangoztak el, mint a My Sharona, a Pilgrim ont he Road, illetve az új albumos Join the Riot. Talán a legnagyobb bulit láthattuk az egész fesztivál alatt.

Na, hogy először kezdjünk a negatívumokkal; jó magyar szokáshoz híven… Bár az Amorphis koncertjének a végét az eső és az enyhe vihar valamelyest elverte, ám arra kevés magyarázat van, hogy az est headlinereként több, mint 10 perc késéssel kezdtek és még hajnali egy óra előtt be is fejezték, így a játékidő inkább egy óra volt, a közel 1,5 helyett…

Egyéb iránt nem lehet okunk panaszra, de még annyira sem! A bő egy órás műsorba a régebbi szerzemények mellett az Under the Red Cloud dalai is befértek még, bár talán kisebb arányban, mint a 2015-ös Papp Lászlós, vagy a 2016-os Barba Negrás koncertjükön. Erről az albumról a címadó mellett hallhattuk a Bad Bloodot, valamint Sacrificeot. Talán ennél többet is el tudtunk volna képzelni, hiszen az elmúlt évek (főleg a 2015-ös) egyik legjobban sikerült metal albumáról beszélhetünk, de azért azt sem bántuk, hogy a régebbi kiadványokból is válogattak.

Kicsit aggódásra adott okot, hogy a progresszívabb, lassabb, elgondolkodtatóbb, kevésbé fesztibál-barát számaik közül is bőven csemegéztek, ám a közönség nagyon is vevő volt ezekre a tételekre! Azt nem lehet ráaggatni a finn metal Istenekre, hogy bulizenét játszanának, így nagy tombolás, nagy pogózás nem volt, ám mégis egységként élvezte a közönség a zenét.

Olyan különleges, ám mégis alapvetésnek számító Amorphis slágereket hallhattunk, mint a Sampo, a Hopeless Days, a The Smoke, a My Kantele vagy az Eclipse-es House of Sleep. Már csak az a kérdésem, hogy egy következő lemezzel hogyan lesznek képesek mindezt, valamint a nagysikerű …Red Cloud albumot űberelni?

Egy kis anekdota, ám mögöttem egy félerősen ittas csávó élete első Amorphis koncertjén járt akkor és két nagyon jó megállapítást tett, mert ugye ilyenkor tényleg igazán őszinte az ember. Tomi Joutsenre ezt mondta: „Hihetetlen, hogy ez az ember mindenhogyan tud énekelni; nem Finnország, de Európa legjobb torka az övé!”, míg az egész zenekarról a következő gondolatokat mondta: „Ezek aztán megdolgoznak a pénzükért! Ők Igazi (!) zenészek!” És mindez szerintem jellemzi az egész koncertet, tökéletes, minőségi finn metal muzsika, Amorphisosan. És nem is kell többet mondani.

 

Képek: Katona Vica, Vida Dani

Szöveg: Vágány Norbert

 

Teljes képgalériánk az első napról megtalálható itt!