ROCKMARATON 2017 – Beszámoló a 0. napról

15327345_10155464553766521_811722810673252682_n

15327345_10155464553766521_811722810673252682_nDunaújváros, Rockmaraton. Ez a két szó bőven elég egy tökéletes nyár közepi, egy hetes üdüléshez. Bár a fesztivál a tavalyihoz képest egy színpaddal megfogyatkozott, ennek ellenére ismerős környezetbe, otthonos közegbe térhettünk vissza idén is. Megszokott minőség, megszokott arcok. A 0. napon csak kis okunk lehetett a panaszra. Alapvetően ez a nap úgy amúgy lokálpatriótásra sikerült, hiszen a Dunaújvárosi csapatoké volt a főszerep.

Szerkesztőségünk beszámolói a többi napról:  1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap., 5.nap

Én személy szerint arra készültem, hogy a sátorba lesznek benyomva ezek a helyi, ismertebb és kevésbé ismert bandák, de ez nem így történt. Szerencsére a zenekarok a Tetovált Állatmentők Nagyszínpadon tölthették el fél óráikat és mutathatták be, hogy mit tudnak. És szerencsére méltó körülmények között, hiszen szinte tökéletes hangzást kaptak, ami hasonló szintű zenekaroknál általában nem szokás. Egyedül az este egyik legnagyobb buliját adó Jolly Jackersnél csúsztak kicsit össze a hangszerek soundjai, de még az is teljesen élvezhető volt. Ugyanez a jelző viszont az italszerzésre nem volt mondható. Oké 0. nap, csak egy színpadon mentek a koncertek, ám talán sokkal több nép érkezett, mint amire számítottak. Az eseménynek helyet adó színpad körül csak három, italt is kiszolgáló egység volt nyitva, ami közel sem bizonyult elégnek; kígyózó sorok, fél órás várakozás. Ezen kívül három formáció visszamondani kényszerült a koncertjét, így nem kis csúszás történt, ráadásul zenekarok is helyet cseréltek, a tájékoztatás pedig kevés volt, nem mindig lehetett tudni, hogy kik is fognak következni a színpadon, szemfülesnek kellett lenni. Ezekre még rá kell gyúrni, reméljük az 1. napon már jobb lesz a helyzet, ugyanakkor más szempontból nem panaszkodhatnak a Rockmaraton-család tagjai. No de lássuk hogyan is zajlott ez a 0. nap!

Elsőként a Godkingset tekinthettük meg, akik nem kevés lelkesedéssel nyitották meg az egész fesztivált, durvulatos, deathes, HC-s hatású muzsikájukkal. Ugyanakkor a hasonló muzsikát játszó bandákat már számon sem lehet tartani, sokszor az egyediség hiánya miatt, ami itt sem ártana, valamint pluszba egy kis színpadi és zenei fejlődés is szükséges, ám az elhivatottság és őszinteség mindenféleképpen lejött a színpadról. Megfelelő és lelkes nyitánya voltak a ’maratonnak.

Következőként a Vendetta Inc. énekes, József Mátyással kiegészült Misfit Rivert láthattuk. Hogy mi volt a pontos oka ennek a közreműködésnek, azt nem tudni, de nagyon jól sült el, öblös és masszív hangja van ennek a srácnak, remélhetőleg nagy jövő áll még előtte, ugyanúgy, ahogy a Misfit River előtt is. Látszott, hogy nagyon együtt vannak, érzik, művelik és kivételesen jól tolják muzsikájukat. Ahogy több zenekar szempontjából is elmondható ez, úgy a MR-re is igaz, hogy nyugodtan játszhattak volna fél óránál többet is, szívesen elviseltük volna.

Bár a szükség, a nagy meleg, a strand hívogató szava olykor-olykor elszólított minket, azért nem maradtunk le olyan különleges együttesekről sem, mint például a Band in the Pit. Teljesen más vizekre, vagy inkább sivatagokba evezhettünk stoner-sludge egyvelegükkel, amit az tett különlegessé, hogy teljesen ének nélkül, instrumentálisan tolták. Kicsit öncélú jammelésnek hatott az egész, a közönséghez szinte egyáltalán nem szóltak, ám 8-9-10 perces nótáikkal elég sajátos atmoszférát voltak képesek teremteni. Érdemes barátkozni velük!

Ne hagyjuk ki a Lycanthropiát sem, bár talán nem a legkülönlegesebb bandáról van szó, rendesen szétzúzták a hallgatóság arcát rendkívül agresszív zenéjükkel. Volt egy kicsit Ektomorf szaga a dolognak, ám ehhez csipetnyi grindcoret is adtak. Komoly, durca hangzás, mellé pedig ment a feszültséglevezető bólogatás.

Többek között a Wrong Side volt ezen a napon az egyik legismertebb zenekar és például nekik is kijárt volna egy hosszabb játékidő, ráadásul sokkal nagyobb sikert tudtak volna elérni egy esti időpontban. Azért így is komoly hangulatot sikerült teremteniük. Olyan dalokat hallhattunk, mint például az ősszel megjelenő, immáron teljesen magyar nyelvű albumról hivatalosan elsőként megismert Tör, vagy a legismertebb, klipes, szétcsúszós számuk, a Purity Itself. Ezen kívül több új dalt is megfülelhettünk, például a Halál Fiát, mely klisés neve ellenére Knapp Oszkár összes énekstílusát magában hordozza, egy rendkívül fogós, magával rántós track, ebben biztos lehet mindenki. Bár új lemezükkel reméljük elindulnak fölfelé a ranglétrán. Reméljük egyre többet fognak koncertezni és, ha zeneileg nem is teljesen, de remélhetőleg egyre több megmozduláson fogják utánozhatatlanul tovább örökíteni a HC hagyományokat. Ez a hagyományozás a színpadon is megnyilvánult, hiszen Knapp Oszkár Bridge to Solace-es pólót viselt, míg basszerosuk, a Sunsetből is ismert Fehér Sándor AWS-be öltözött. És közben időközi állapotokban itt van nekünk egy Wrong Side, akiknek a legnagyobbak között lenne a helyük.

A Wrong Sideot követően valamivel a Ragadozókat hallhatta a közönség. Nem találták föl a spanyolviszat; a muzsikájuk Pokolgép és Ossian és a kettő egyvelege, ám hangzás beli széthullás nélkül és lelkesen zenélnek együtt. A feeling, a buli nagy volt, énekesük meg egy egészen ambíciózus Joel O’Keeffe (Airbourne) utánzat, úgy rendesen, félmeztelenül, a közönség női tagjainak valószínűleg nem kis örömére.

Az előrejelzések viszonylag szép időt ígértek a Rockmaraton hetére, ám rögtön kaptunk egy több mm-s zivatart. A crossover rap-metalban utazó Ayahuaska alatt már gyülekeztek a tömött, szürke fellegek, a vörös villámok pedig hangulatos háttérvásznat festettek a koncertnek. Először tartottam a dologtól, de a közönség nagyon vevő volt erre a fajta muzsikára is. A zenei alap hibátlan, mély tónusú volt, amit egészen jól kiegészített Pacskó Ádám és Szvajcsik Dávid megosztott scream-rap dalolása. Müködik ez, ám a konferálásokra, a színpadi jelenlétre rá kell még feküdni!

A Morning Star nem kicsit kemény nótáiba csak épphogy belelestünk, ugyanis 1-2 szám után leszakadt az ég és egy jó fél óráig esett is. Az biztos, hogy aki nem volt puhány az nagyszerűen érezhette magát és élete egyik legfeelingesebb koncertjén lehet túl, a Jolly Jackers mellett a legnagyobb pogót és hangulatot a Morning Star feat. eső eredményezte.

Szerkesztőségünk tagjainak az 0. napot a méltán nagyra tartott Jolly Jackers zárta. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet a titka a hasonló irish punk csapatoknak, hiszen a műfajba egyedi elemeket már nehéz beleépíteni, újat pedig szinte lehetetlen alkotni. Minden bizonnyal a máshol nem tapasztalható hangulat és életérzés megteremtése lehet a titok és ebben a Jolly is nagyon otthon van. Olyan pörgés volt végig, hogy az ember szinte nem is érezte, hogy csupán fél órás szettről van szó. Ment a pogó, a whiskey itatás, a kiváló atmoszférateremtés. Plusz adaléka lehet sikerükhöz, hogy talán egyetlen ír punk banda sem tudhat annyi hölgy muzsikust a sorai között, mint a Jackers és azért ez nagy erény! És természetesen nem csak látványügyileg, de színpadi gyakorlottság szempontjából, valamint zenei minőség tekintetében is ott voltak a szeren, és nem csak a lányok. Olyan nagysikerű dalokat hallhattunk, mint például a Hymn for the Gang, vagy a Sobriety. Reménykedjünk benne, hogy jövőre újra, hosszabb szettel térhetnek majd vissza, el tudtuk volna hallgatni őket akár reggelig is.

Bár akadt egy-két apró probléma is, a dunaújvárosi zenekaroknak szánt 0. nap összességében jó ötletnek bizonyult, méltó bemelegítést adott a ’maratonnak és jó hangolódás volt a fesztivál 1. napjára, mely elsősorban a folk metal és a punk jegyében fog telni.

Rockmaratonra fel! Találkozzunk az első sorokban!

Képek: Vida Dániel

Szöveg: Vágány Norbert

Teljes képgalériánk a nulladik napról megtalálható itt!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/