Sűrű volt ez a pénteki nap, tán sűrűbb mint bármi eddigi – legalábbis underground koncertek terén, főleg ha több eseményen szeretne szimultán ott lenni az ember. Láttunk már sikeres turnékereszteződéseket a fővárosban, de van, hogy a bandák műfajilag totál elkülönülnek, és nem biztos, hogy bölcs döntés lett volna összeszervezni / egy tető alá vonni két teljesen eltérő rajongói közeget. Van, hogy működik. Szóval a stílusok házassága most elmaradt, 3 külön buli közül lehetett / kellett választanom, mivel mindhárom érdekelt maximálisan. Ami fix program volt számomra és amiért örök hálám a szervezőknek és a zenakaroknak is, hogy korai kezdéssel a Turbinában meg lehetett tekinteni az Author & Punisher és a King Yosef fellépését. Ezután döntenem kellett: Eyehategod, a Kazal és Havária társaságában a Düreben vagy The Killimanjaro Darkjazz Ensemble és Mansur az A38 hajón. Nehéz dolgok ezek, főleg hogy egyiket sem láttam még élőben. Csak a Gepárd + Ördög párost, de őket mindig öröm újra megnézni.

A Turbinában még sosem jártam, pedig abszolút a BP központban van, Corvinhoz közel, a környéket ismertem, szóval nem volt nehéz odatalálni. Maga a hely nem nagy, fél6 tájékán értem oda, egy gyors ital + cigaretta kombó, majd besétálva az ipari stílusú, betonszürke nagyterembe már pörgött is a King Yosef intrója. Ahogy belépett, vagyis berobbant az a marcona zene, arc azonnal beszakad, elégedett Abbath-görbület a szájsarokban, ez igen. Nem tudtam mire is számítsak, nem volt kutatómunka sem előtte, csak úgy bele a közepibe. Szimpatikus kiállású frontember, még szimpibb zenével – a Bolt Thrower és Undying pólókért külön pirospont jár, amúgy meg a King Yosef valójában egy hibrid, sötét és indusztriális monstrum. Mintha a Harms Way hardcore-os mérgét és vokáljait átküldenéd egy torzítón, mellé csapnál egészséges adagnyi Nine Inch Nails-frusztrációt, meg belekevérnél ebbe az elektronikus feketemasszába még breakdownokat és grind ütemeket, akkor nagyjából megkapod azt, amit a King Yosef művel. Működött az elegy, nagyon is működött. Rövid 2-3 perces trackek, melyeket érzelmi dühkirohanásokhoz tudtam hasonlítani, kétlábgép, élőgitár és programozott mélyek, némi zaj, frankó FX-ek, melyek a Godflesh által kitaposott ösvényen értek céljukba. Kifejezetten jól állt a triónak, hogy néha gyorsabb tempóba kapcsoltak, Edu Marson dobosuk, szépen husogtatott, nyomatta a blastbeatet, aztán vissza a struktúrált / finoman nyomasztó őrületbe. A hangzás súlyos volt, horzsolt, énekes / frontemberük Tayves Yosef Pelletier is ügyes volt, kommunikált a közönséggel. Ez volt az első találkozásom velük, de remélem nem az utolsó, ígéretes kis projekt.

Az Author & Punisher mindenféle túlzás nélkül, még mindig az egyik leginnovatívabb, ha nem a leginnovatívabb “zenekar” ezen a Földön, műfajában és az indusztriális-metal-EBM-experimentális berkeken belül is egyedi – eredeti színfoltja a színtérnek. Tristan Shone maga a reneszánszember egy személyben, hozzá hasonló géniuszok Justin K. Broadrick, Dominic Fernow, vagy Colin Marston csak, hogy párat említsek. Mindenki a maga nemében egyedülállóan és sajátosan alkot. Tristan Shone a jelenlegi indusztriális szcéna ikonja s egyben formálója is, nem sok olyan DIY etikán alapuló, brutalista mechanikus entitás létezik, mint az Author & Punisher – most már kiegészülve Douglas Sabolick-kal, gitáron. Érdekes dolog ez: először a Lärm nevű helyen találkoztunk 2019-ben, ott általa épített drone machines-ről vagyis drone masinériákról / a hang és zajkeltő gépeiről beszélgettünk, eredetileg ugyanis gépészmérnök Tristan végzettsége. Akkor még szólóban nyomta, a zseniális Krüller album után viszont kibővült duóvá a projekt, és a legutóbbi ópusz, a Nocturnal Birding már Doug-gal készült. A lényeg, hogy most is sikerült kicsit dumálnunk, nagyon közvetlen és laza arc még mindig. Kíváncsi voltam, hogy miként került gitár a képletbe, csak annyit mondott, hogy :

“Mindenképp szerettem volna egy élő gitárhangzást, hogy az textúrájában érezhető legyen és erejében a koncertjeinken is megszólaljon.”

Ami pedig a Turbinás fellépésüket illeti – minden várakozásomat felülmúlta a dolog. Pár éve a Fekete Zaj fesztiválon nagyon vártam őket, hogy földbedöngöljön a kegyetlen indusztriális doom, na most ez akkor nem sikerült, mert olyan vihar kerekedett, hogy kb 3-4 szám ment le a szettjükből és le kellett fújni a bulit / abbahagyni mindent. Ilyen sajnos van, a természet győzedelmeskedett, viszont megfogadtam, hogyha nálunk járnak, tuti megnézem őket. Szóval, a mostani fellépés hibátlan volt, könyörtelen és masszív pusztítást hallhattunk az Author & Punisher tolmácsolásában. A King Yosef alatt nem volt annyira tiszta és éles a hangkép, mint az Author & Punisher alatt, (amaz sokkal zajosabb / szilajabb volt) viszont Tristan és Doug valami olyan elképesztő tömegeket mozgatott meg, amire nem sok banda képes. Vízionálod magadban, hogy mi az ami súlyos, aztán rájössz, hogy van ennél sokkal súlyosabb, mint a neutron-csillag. Még mindig lenyűgöző látni a drone-machine-t bevetés közben, szavakba nem önthető ez. Ezen fizikálisan ott kell lenned. Látnod kell működés közben. Minden egyes mozdulatnak iszonyatos ereje van, ami hanghullámmá, ütemmé vagy furcsa dallamá alakul, végtelenek tűnő loopokba fonódva. Persze, minden egy adott struktúra mentén mozog, improvizációnak jele sincs, minden meg van írva. Tristan torzított vokáljai csodálatosak, fájdalom, agresszió és düh áramlott belőle. A gitárra dobtam volna még némi kraftot, de Doug így is remek összhangban mozgott a gépek zajával. Számomra az abszolút csúcsot a Krüller dalai jelentették (óigen, végre hallottam a Portishead feldolgozást) meg a Nihil Strength és a The Barge. De bármelyik számot emelném ki a setlistből, mind-mind monumentálisan megsemmisítő erővel bírt.

A bulinak időben vége is lett a tervek szerint, hogy kényelmesen át lehessen menni a Dürer Kertbe az amerikai sludge metal alapvetés, az Eyehategod koncertjére, vagy aki a lágyabb / chillesebb hangokra vágyott, az az A38 felé vette az irányt, hogy elcsíphesse a Jason Köhnen által újraélesztett The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble-t. Nos, én a második opció mellett döntöttem, (ezért jövök az EHG-nak eggyel) melynek a beszámolóját hamarosan ITT tudjátok elolvasni.

Köszönet a szervezőknek ezért az estéért, bármikor meg tudnám újra nézni ezt a párost, de külön-külön is, remélem jönnek erre még. Brilliáns performansz volt.

Fényképek: színészformász

Írta: MZ