Nem sok Marduk-lemez tudja olyan sűrűn és következetesen megteremteni azt a sötét, baljós atmoszférát, amely a Those of the unlight sajátja. A zenekar második nagylemeze 1993-ban jelent meg, és több mint három évtized múltán is ugyanazt a komor világot idézi meg. A lemez a maga nyersségével együtt is kifejezetten jól szól: a hangzás fenyegető, mégis kellően tiszta és testes. A korai Marduk death metalos gyökereiből is megmaradtak benne bizonyos dallamok és megoldások. Ezek azonban nem lógnak ki az albumról, hanem hozzátartoznak a sajátos karakteréhez.
A Marduk hosszú pályafutása alatt felépített népszerűsége nem az alkotói szabadság feladásából született. Már a Those of the unlight idején is a saját, kompromisszumoktól mentes black metaljukat játszották, és ezen az úton később is következetesen haladtak tovább. A felállás az évek során sokat változott, Morgan azonban mindvégig a zenekar meghatározó ereje maradt, aki életben tartotta és őrizte annak arculatát.
A lemez dalai közül a Wolves, a Burn my coffin és a címadó mára a Marduk élő örökségének is része lett. A Wolves különösen gyakran tér vissza a koncertműsorba; mellette az On darkened wings és a címadó is fel-felbukkan. A lemez vége felé az Echoes from the past felkavaró instrumentális tételként készíti elő a záró Stone stands its silent vigil-t, amelynek utolsó hangjaival csendesül el az album baljós világa.
A Those of the unlight a megjelenése óta számos újrakiadást megért, többek között az Osmose Productions gondozásában is. A Darkness Shall Rise 2026-os háromlemezes boxa azonban eddig a legimpozánsabb és legátfogóbb dokumentuma ennek a korszaknak. Az első LP-n Devo Andersson remasztere kapott helyet, az eredeti borító és külső megjelenés hű reprodukciójával; a Darkness Shall Rise ezt az első olyan hivatalos újrakiadásként jelöli, amely az eredeti borítót és layoutot hűen reprodukálja. A két koncertlemez mellé egy kétoldalas A1-es poszter és egy LP méretű, 60 oldalas füzet került, amely korábban nem látott fényképeket, az összes dalszöveget, régi szórólapmásolatokat és egy, a gitáros Morgan Håkansonnal készült új interjút tartalmaz. A kiadás fekete és szürke-fekete márvány vinylből 400-400 példányban, picture disc változatban pedig 200 példányban készült.
A második LP, az „Unlicht 1994″ felvétele az 1994-es „Sons of northern darkness” turné június 5-i berlini állomásáról származik. A Marduk ekkor az Immortallal járta Európát, a felvételen pedig a korai évek ötfős felállása hallható: Morgan és Devo Andersson gitáron, B. War basszusgitáron, Joakim af Gravf énekkel, Fredrik Andersson pedig dobon. A hét koncertdalból hat a Those of the unlight-ról való; csak a két zárótétel, az Echoes from the past és a Stone stands its silent vigil maradt ki. A The black… pedig a debütáló Dark endless korszakához vezet vissza.
Ez a berlini felvétel nyers, a szólók időnként kissé kaotikusak, mégis magával ragadó hangulata van. Itt a Marduk még nem az a tökéletesre csiszolt, precíz hadigépezet, amivé az évek során fejlődött. A koncertanyagban ott van egy fiatal zenekar lendülete és esendősége is; talán éppen ettől tűnnek emberibbnek, és ezért is olyan szimpatikus ez a korai lenyomat.
A harmadik LP, a Darkness breeds immortality, a Those of the unlight harmincéves jubileumi koncertjét örökíti meg a svédországi Norrköpingből, 2023. december 15-ről. A műsor már az első pillanattól felkorbácsolja az érzelmeket: a Marduk egyből az album nyitótételébe, a Darkness breeds immortality-ba vág. Innentől nincs megállás; sorra elevenednek meg az album dalai, egészen a záró Stone stands its silent vigil utolsó hangjainak elhalásáig. Devo Andersson és Joakim af Gravf személye összeköti ezt a jubileumi fellépést az 1994-es turné korszakával is.
A három LP más-más pillanatból mutatja meg ugyanazt az albumot: először a remaszterizált stúdiófelvétel formájában, aztán az 1994-es koncert a maga nyers valóságában, végül a harminc évvel későbbi, teljes jubileumi előadáson. A füzet és az archív fényképek sokasága tovább tágítják ezt a képet, és segítenek elhelyezni a lemezt abban a korszakban, amelyből kinőtt.
A Those of the unlight látványos, tartalmas boxa nem egy felesleges újrakiadás, hanem értéket képviselő, a Marduk történetébe és a lemez korszakába valódi betekintést adó összeállítás. Az eredeti album, a két különböző időszakot megörökítő koncertfelvétel, az archív fényképek és a Morgan Håkansonnal készült interjú együtt teszik igazán teljessé. (9)
Írta: lez_stygian
