Powerwolf – The Sacrament of Sin (2018)

 

ELŐADÓ: Powerwolf

ALBUM: The Sacrament of Sin

SZÁRMAZÁS: Németország

MEGJELENÉS ÉVE: 2018

STÍLUS: Power metal

HONLAP: https://www.powerwolf.net/

ÉRTÉKELÉS: 7.5/10

 

A Powerwolf az egyik olyan zenekar, ami ha heti rendszerességgel haknizna az országban, akkor is lenne rá bőven kereslet. Nem is csoda ez, hiszen stílusuk és színpadi produkciójuk egyaránt hordoz magában elegendő jellegzetességet, amivel kilóra megveszik a hallgatót.

Idén már láthattuk őket a Rockmaraton színpadán, de a legtöbbek nagy örömére, télen ismét Budapestre látogat a zenekar, ahol a nemrég megjelent albumuk, a The Sacrament of Sin kerül bemutatásra. Már a Maratonon’ is kaptunk egy kis ízelítőt az albumról, de hivatalosan csak a fesztivál után, július huszadikán jelent meg a korong, ami a The Sacrament of Sin nevet viseli.

Szögezzük le, a Powerwolf nem szarral dobálózik. Már jó előre le lehetett adni az előrendelést, amihez durván minőségi „pap vagyok kezdőszettet” lehetett rendelni a CD mellé. Igaz a dalok minőségét nem befolyásolja, de azért megér egy misét (haha), mert imidzsépítésből csillagosötös. Szokásom pár szót szólni az albumborítókról is, és ez esetben ezt nem is nekem kell megtenni, ugyanis amellett, hogy látványos és profi munka, még magyar vonatkozása is van a grafikáknak. Szerencsére az alkotó, Zsófi volt olyan kedves, és a kérésemre elmesélte, hogyan is került kapcsolatban a zenekarral, és miként lett az ő munkája meghatározó az album megjelenésében:

“Sziasztok!

Dankó Zsófia vagyok, magyar családból származom, Prágában születtem és Szlovákiában lakom. Már kicsi korom óta rajzolok, és az első  grafikus táblát 13 éves koromban kaptam meg, így elkezdtem számítógépen is rajzolni. Jelenleg is Photoshopban dolgozok és egy Wacom Cintiq 13HD táblát használok. Két éve jelentkeztem képzőművészeti főiskolára Pozsonyba, de nem vettek fel. (Valószínűleg azért, mert leszóltam a modern absztrakt művészetet). A közreműködés úgy kezdődött, hogy 2015-ben, kis 17 éves rajongóként csak úgy rajzolgattam ilyen farkasos/templomos képeket, és elküldtem emailben a Powerwolf-nak is. Erre nem vártam semmi reakciót, ám másnap visszaírt a manager, hogy szeretnék-e nekik dolgozni. Eleinte pólókra terveztem dizájnokat, majd jött az új album, amin nagyjából 1 évig dolgoztam (10 illusztráció van az albumban, mindegyikre kaptam egy-egy hónapot). A Powerwolf által már felkerestek más zenekarok is, de ezekről még nem beszélhetek :’) Ezzel párhuzamosan dolgoztam még egy grafikus stúdióban, ahol játékoknak tervezünk (concept art, game design). Engem személy szerint mindig is a “régi mesterek” inspiráltak, mint pl. Rubens, Bouguereau, Caravaggio, Bosch, Doré, Dürer, Rembrandt, stb… A jövőben nem bánnám, ha több együttesnek is az illusztrátora lehetnék. 
Az új albummal kapcsolatban meg kell, hogy mondjam, hogy nem csalódtam. Nagy híve vagyok mindennek, amiben van latin kórus és orgona. A Blessed and Possessed albumot hallottam először a zenekartól, és azonnal nagy rajongó is lettem, de a kedvenc albumomnak talán a Bible of the Beast-et mondanám, de valóban nehéz csak egy albumot említeni.”

Na és akkor milyen is lett a német brigád hetedik lemeze? Sokat gondolkodtam a válaszon, mert kicsit vegyes érzelmek harcolnak bennem, amikor lejátszásra kerül a sor. Kár lenne elvitatni a zenekartól, hogy mesterien és egyedien valósítják meg ezt a szinte csak rájuk jellemző templomi powermetalt, mindazonáltal egy picit kifulladni látszik az irányzat. Annó amikor kijött a Bible of the Beast és a Lupus Dei, akkor egy olyan sajátos témakört kaptunk, ami viszonylag könnyen befogadható volt, és hidat képezett a könnyedebb éneklős-metálos és a „gyuccsukfe me templom” black között. (Nyilván nem körbeírható ennyivel a két tábor, de jó kontraszt és koncerten mindkettőből van bőven :D.) Aztán eltelt ~10 év, és ugyanezt a minőséget és trendet tartotta meg a zenekar, ami dicsérendő, de egy picit szomorú is.

Vegyük csak egy picit szemügyre az album nyitótételét, a Fire & Forgive-et. Pörgős, jó hangulatú, van benne minden, amit a közönség (és én is) kajál, mint például a kórus és az orgonahangzás, a refrénje könnyen megjegyezhető és énekelhető, a gitárszóló pedig fülbemászó. Egyszóval minden klasszikus Powerwolf bele van építve, és ettől simán az album legjobb dala is egyben. Viszont azt be kell látni, hogy a Fire & Forgive helyett simán lehetne Amen & Attack v2.0 is a dal címe. Nem szeretném másodpercekre lebontani a dalokat, de ha kicsit odafigyelve meghallgatod egymás után a kettőt, akkor tudni fogod, mire gondolok :D. Alapvetően ez nem gond, mert van az a közhely, hogy ami jó azt fölösleges buzerálni (vagy mi), de kritikus szemmel és/vagy füllel nem tartom helyesnek újra kiadogatni a már meglévő dalokat itt-ott áthangszerelve és módosítva.

A Demons Are A Girl’s Best Friend már kicsit más téma, ugyanis a kezdete igen jól sikerült, és azonnal felkapja rá az ember a fejét. Dallamos, hangzatos témák szólalnak meg, és van egy jellemző hangulata. Ezeket a tulajdonságokat meg is őrzi az egész szám alatt, mert a refrén is igencsak közönségbarátra sikerült a sok ó-ó-zással. Hiába vannak csak jó tulajdonságai a dalnak, nekem valahogy nem működik a kémia. Erőtlennek és alibizésnek tűnik miszerint „ilyen jellegű dal még nincs az albumon, dobjunkmá’ össze valamit”. Érdekes, mert ezt sem mondanám kifejezetten nagy hibának, vagy idegesítő aspektusnak, de mégis feltűnő.

A dudával kezdődő Incense & Iron viszont az én személyes kedvencem. Nagyon jól kontrasztba van a dal saját magával. Egy icipicit vontatott és feltűnően nyugis, de a refrén előtt jön a felszólítás, hogy „stand up as force!” Itt nagyot emelkedik a szám tempója és hangulata is egyaránt, a pattogós-ugrálós dallamos refrént pedig hangosan énekli az ember. Erre a kettősségre nagyon jól rá is mutat a szöveges videó design-ja.

Többi dalra talán fölösleges is kitérni, mert annyira tipikus Powerwolf, és annyira elvesznek a diszkográfiában, hogy igazából bármelyik album, bármelyik dalai lehetnének. Ezt sem tudom egyértelműen negatívnak tekinteni, mert a Powerwolf egy jó zenekar, jó dalokkal, és aki szereti ezt a farkasosbibliásorgonás témát, annak szerintem mindegy is, csak jöjjenek szépen sorban az albumok. Amíg marad ez a tendencia, és évente legalább egyszer tiszteletüket teszik egy hangversennyel, addig biztosan marad a rajongótábor is, és be is fognak vonzani újakat is.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az album nem ért véget ennyivel. Ugyanis van egy „B-oldala” is a lemeznek, amin más zenekarok (többségében német/germán nyelvterületről) dolgozzák fel a korábbi Powerwolf slágereket. Elemzésbe fölösleges belemenni, mert ahány szám, annyi stílus, de mindenképp ki kell emelni párat, amit bűn lenne kihagyni.
Már a legelső tétel is piszok jóra sikerült. Az Epica adja elő a Sacred & Wild (mi ez a sok &?) dalocskát a saját stílusjegyeikkel, és hát elég sokat hozzátesz a dologhoz Simone hangja és a kórus. Nem mondom, hogy gyökeresen változtatja meg a dal stílusát, de piszok jó a hangulata ennek a modernizált PW-nek.

Az Amaranthe féle Army of the Nigth se gyenge. Majdnem, hogy vicces ez a pop-modern-metal hangzásba öltöztetett farkasfalka. Elég szokatlan a daltól, de tök jól működik benne, hogy hörgéssel van kipótolva a kórusrész, és a szólógitár témáit a szinti viszi. A Let here be Night egy kicsit lassabb, melankólikusabb szám, de a Kissin’ Dynamite tökéletesen integrálta ebbe a saját stílusát, ami nem is különbözik túlságosan az eredetitől.

Persze van még itt Eluveitie, Battle Beast, Caliban és Heaven Shall Burn is, de talán most a legfontosabb az imént említett két előadó (Amaranthe, Kissin’ Dynamite), mert ők érkeznek Budapestre november negyedikén a Powerwolf kísérőiként. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas show lesz, de nem szeretném lelőni a poént, tuti nem véletlen, hogy ezzel a két bandával jönnek :D.

Esemény itt!

A teljes egészet nézve talán jobban hajlok a „jó ez az album” felé, mint az „uncsi” felé, de sajnos mind a kettő jelen van bennem. Ajánlom mindenkinek a The Sacrament of Sin albumot, mert egy hamisítatlan Powerwolf remekmű, de aki már a kezdetektől követi a zenekart, az ne számítson világmegváltó újdonságra. Mondhatni hozták a kötelezőt.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/