Péntek esti szórakoztatás profi módon: a Dürer Kertben jártunk

Koncertre járni mindig, mindenhogyan jó, hiszen nincs is annál jobb, mint kedvenc csapatainkat élőben is lecsekkolni, élesben hallgatni őket, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az élőzenés bulik összekovácsolják az embereket, hiszen a résztvevőkben egy közös már biztosan van, talán ki is találjátok könnyedén, hogy mi… Mindezzel bizonyára sokan egyetértetek, ám személy szerint még mindehhez azt is hozzátenném, hogy élő bulikra járni azért is király dolog, mert olyan új zenekarok munkásságát is megnézhetjük/hallgathatjuk, akik addig lehet, hogy teljesen elkerülték a figyelmünket, majd a találkozás alkalmával varázsütésre megszeretjük őket.  Szerencsére koncertfronton nem panaszkodhatunk az utóbbi időben, és nem kell nagyítóval keresni a bulikat, sőt! Ha csak az elmúlt néhány hónapot nézem, akkor több alkalommal találtam magam egy bőségzavar kellős közepén azon morfondírozva, hogy a héten felgyülemlett feszkót melyik helyen, kiknek a műsorára vezessem le, így előfordult, hogy nem restelltem egyik helyről átszaladni a másikra, hiszen két nagy kedvenc játszott egy este két helyen. Na, azért nem nosztalgiázni akarok, csupán érzékeltetni akartam saját példatárból merítve, hogy csak az nem talál kedvérevaló bulit, aki nem is keres, hiszen tucatjával válogathat belőlük az egyszeri rocker.

Az amatőr, feltörekvő csapatok koncertjei mindig is közel álltak hozzám, örömmel látogattam minden ilyesféle banda műsorát, egyrészről, mert ilyenkor sokszor nagyon érdekes, és rendhagyó, ám maximálisan profi showműsort kaptam, másrészről mindig örülök az újabb és újabb zenészek, zenekarok feltűnésének, hiszen mint azt mondani sem kell, csak így van esélyünk arra, hogy a fémzenét még nagyon sokáig élvezhessük, hiszen utánpótlás nélkül alaposan megnézhetnénk magunkat a (sajnos már) nem is annyira távoli jövőben.

Így esett, hogy pénteken este a Dürer Kert középső (041-es) termébe látogattam, ami aznap négy csapatot látott vendégül a hazai szcénából, a felhozatal alapján pedig tökéletes programnak tűnt. Különben is, volt a felhozatalban számomra ismeretlen formáció is, az újdonságokat pedig mindig szerettem, mi baj lehet?

A kapunyitás után fél órával (körülbelül amikor mi is megérkeztünk) még nem volt komoly nézőszám a teremben, helyette folyamatosan csordogált a nép az idő előrehaladtával, így az estet nyitó 58 némileg foghíjas nézőtér előtt kezdett. Az estén ők voltak számomra az ismeretlen tényezős egyenlet, csupán a nevük jött néhányszor szembe velem online felületeken, így stabil helyet foglaltam magamnak a második sor szélén, innentől pedig átadtam magam a fiatal trió bulijának. Az önmagukat progresszív csapatként definiáló hármas friss alakulatnak számít a színtéren, de már a második szám után kilóra megvettek, annyira élvezhető zenét tolnak, ami valóban remekül építkezik progresszív elemekre, de mielőtt a végletekig nyakatekertté válna a téma, jól vegyítenek a zenébe lazább, helyenként már egészen bluesos elemeket is, remek basszusfutamokkal, és kellemes gitártémákkal. Úgy vélem, semmi rosszat nem írok azzal, ha azt mondom, engem időként a Blues Pillsre emlékeztettek zeneileg, természetesen a hasonlat pozitív értelmében. A színpadi kiállásban, és a számok közti átvezetőkből látszik csupán, hogy még nem melegedett meg alattuk alaposan a színpad, ám ezt is aligha lehetne rosszból mondani. Bár az általuk képviselt zenei irányzat messze nem tartozik a kedvenc stílusaimba, mégis abszolút meggyőztek, és jól szórakoztam a bulijuk alatt. Komoly potenciált látok a csapatban, mivel sok értelemben rendhagyóak (példának okáért relatíve ritka egy frontcsajos-prog csapat itthoni pályán), éppen ezért abszolút szerethetőek, és működőképes a gépezetük.

Gyors átszerelés a zenekarok és a technika részéről, részünkről pedig a kifogyott söröspoharak újratöltése következett, és már színpadon is köszönthettük a másodikként fellépő Unforeseen legénységét, akiknek nemrég jelent meg első nagylemezük, így számomra tökéletes alkalom volt, hogy élőben is szemügyre (vagy fülre) vegyem őket. Férfiasan bevallom, ha valaki róluk kérdezne, hogy milyen műfajban, avagy stílusban mozognak, gondolkodnom kellene kicsit a válaszon, annyira széles palettáról dolgoznak zeneileg, ez pedig nagyon egyedivé teszi őket. Elsőre én modern metalként aposztrofálnám, de ugyanúgy kihallhatók  metalcore, és progos húzások is a zenéjükben, a két gitárszekció pedig igazán harapós, kerek soundot eredményez. Bár a lemez egy stabil (nálam sokat forgott), korrekt hallgatni való, a találkozás után egyértelműen kijelentem, hogy a zenéjük mélysége sokkal inkább élőben mutatkozik meg, és jön át, jól, és tudatosan felépítve. Hihetetlen, mennyi energia lakozik bennünk, és mennyire profin mozogtak a színpadon; őszintén remélem, hogy minél előbb találkozhatunk újra élőben.

Miután az Unforeseentől is elbúcsúztunk, rövidesen a Divided első hangjaira figyeltünk fel a folyosón, és szaladtunk vissza a terembe, ahol a banda már bele is csapott a muzsikálásba. Többször is leírtam már, ám most is elmondom, hogy szerintem ez az egyik legérdekesebb, és legrendhagyóbb formáció a színtéren, legalábbis az elmúlt időszakot nézve mindenképp. Úgy is mondhatnám, hogy a kezdetekben talán nem is tudtam egyből komolyan venni őket, és hova tenni magamban, ennek az érzésnek a helyét azonban az első találkozás után átvette a rajongás, így ezen az estén már a sokadik találkozásunkat könyvelhettem el velük. Hasonlóan az Unforeseenhez, őket is nehezen tudnám hova tenni zeneileg, de elsősorban a modern metal zászlóvivői, egy jó adag elektronikával nyakon öntve. Akihez ez az irányzat nem áll közel, valószínűleg az is tud jó pontot adni a srácoknak, hiszen annyira egyedi hangzásvilággal bírnak, amit bizony nagyon kevés csapattól lehet hallani. Hogy a zenéjüktől kicsit elvonatkoztassak, a megjelenés, és a színpadi kiállás is megér néhány jó szót, mintha az idő elröpítette volna őket pár száz évvel későbbre, ők pedig visszatértek volna-felszerelkezve. A hangzással amúgy semmi probléma nem volt az ő esetükben sem, jól szóltak, ez amúgy a többi zenekarról is abszolút elmondható, ezúton is hatalmas pacsi a technika jeles képviselőinek 🙂 A buli közepére a nézőtér is lassan de biztosan telítődött, ami csak hozzátett az addigra már amúgy is nagyon jó hangulathoz. Szívesen hallgattam volna még a metal és az elektronikus elemek mesterien összegyúrt egyvelegét, de sajnos az idő előrehaladtával tőlük is búcsúznunk kellett, ők pedig átadták a színpadot a Dying Wish-nek.

Az utolsóként fellépő Dying Wish előtt csak egy gyors szusszanásra volt időnk, amíg a színpadon a kötelező átszerelések lefutottak. Előzetesen a fiúk az eseményben is megjegyezték, hogy nagyon “velős” programmal készülnek, ennek pedig mi is maximálisan a fültanúi lehettünk a zárókoncert alatt. Láthatóan nagyon elemében volt a csapat, a buli szinte “harapott” már az első pillanattól kezdve, ez pedig a hangulatra is rányomta a bélyegét, hiszen még egy kisebb mosh pit is a kezdetét vette az első sorokban. A műsoridőbe egyébként sok szám fért bele, természetesen helyet kaptak olyan szerzemények is, mint a Világok húrja, búcsúzóul pedig a Tükörország. Bár nagy kedvenceim közé sorolom őket, sajnos az utóbbi időben útjaink egyszer sem keresztezték egymásét, ám most méltó kárpótlást kaptam, annál is inkább, mert a pénteki estét az egyik legerősebb találkozásnak említeném meg, annyira formában voltak a srácok. Sajnos a rendelkezésükre álló idő nem volt éppen a leghosszabb (bár a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy azért rövidnek sem lehet mondani) a lehető legtöbbet hozták ki az estéből, minden flottul és olajozottan ment esetükben. Szívesen hallgattam volna még sokáig őket, de sajnos mint minden, ez az este is a végéhez közeledett, így mi is búcsúztunk a Dürer Kerttől, de remélhetően csak rövid időre 🙂

Ezúton is biztatni szeretnék mindenkit, hogy járjatok koncertre, hazai, feltörekvő, egyelőre kisebb csapatok fellépéseire meg aztán pláne, hiszen ez az este is igazolta, hogy nagyon sok olyan banda muzsikál, akikre érdemes odafigyelni, nem utolsó sorban pedig támogatni őket, hiszen maximálisan megérdemlik! Szuper este volt, a legjobb fellépőkkel, találkozzunk hamarosan!

Írta: Tancsik Mátyás

Fotók: Dani

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/