OVERKILL-The Wings of War

ELŐADÓ: Overkill
ALBUM: The Wings of War
SZÁRMAZÁS: USA
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: thrash metal
HONLAP: http://wreckingcrew.com/Ironbound
ÉRTÉKELÉS: 7/10

 

Kimondani is soknak tűnik annyi időt, amennyi ideje az amerikai Overkill stabilan tartja magát a fronton, hát még megélni, végigzenélni milyen tartalmas lehet jóval több, mint három évtizedet, ami ma, 2019-ben inkább már a negyedik X-hez közelít, ugyanis a thrash veteránok fennállásuk idén harminckilencedik évét ünnepelhetik. Egy ilyen hosszúra nyúlt életmű előtt önmagában is megemeli a kalapját az egyszeri rocker, úgy meg aztán pláne, ha figyelembe vesszük, hogy ennyi idő alatt (és az 1985-ös Feel the Fire megjelenése óta) sosem tartottak szünetet, azaz nem sorolhatjuk őket a re-union csapatok közé, akik hosszabb-rövidebb pauzákkal érték el ezt a tekintélyes kort. Nyilván az már más kérdés, hogy ennyi idő alatt, és a tizenkilenc stúdióalbum között találhatunk gyengébb eresztéseket, sőt, egykor az I Hear Black lemezükkel egy egészen kísérletezős ösvényre tévedtek, amit a közönség kicsit nehezen tudott megemészteni, de mégis mindig úgy alakult, hogy visszatértek a régi vonalra, és azt erősítették tovább. Direkt nem írom, hogy szerencsére, avagy nem, hiszen kinek mi a szájíze ugyebár velük kapcsolatosan. A kilencvenes évek zenei deformálódása azért ha nem is annyira mint a sorstársakat, de őket is alaposan háttérbe szorította, ám még abban az időben is rendre teljesen épkézláb muzsikák születtek Bobbyéktól.  Bár az amerikai veteránok sosem voltak híján a lemezkészítésnek, és a kezdetektől fogva stabilan tartották magukat a kétévenkénti megjelenéseknek (és még nem is számoltam a válogatás, koncertcuccokat) még engem is alaposan meglepett, amikor a 2017-es The Grinding Wheel megjelenése után relatíve nem sokkal egy élő anyagot is piacra dobtak, majd megkezdődtek a munkálatok az új nagylemez kapcsán is, mindezt úgy, hogy emellett szép számmal pörögtek világszerte az élő-bulik is. Mindezek mellett már csak plusz “extra” volt Jason Bittner visszatérése a dobok mögé a rokonlelkű Flotsam&Jetsam soraiból, ami amúgy önmagában is  elég jó biztosíték egy ütőképes anyag lemezre vitelének, így már csak attól féltettem a szívem mélyén a csapatot, hogy a gyors tempó ne menjen a minőség rovására.

A korongra ezúttal tíz nótának szorítottak helyet, ami első hallásra talán kevésnek is tűnhet, ám hosszúságban nincs hiba, hiszen így is ötven percen túl nyúlik. Nem kell hozzá sok matek hogy felismerjük, bizony ezúttal hosszabbra nyúltak a dalok, és egy-két kivételt leszámítva mindegyik több mint öt perc, sőt, találunk hat perc fölé húzott nótát is, amit már alapból szokatlan leírni egy lapon az Overkill nevével.

Indításképpen egy Last Man Standing-Believe in the Fight-Head of Pin hármasfogatot kapunk, amelyek akár egymás egyenes folytatásai is lehetnének, mind hosszúságban, mind pedig zeneileg. Jason dobcucca masszívan, és irtózatos tempót diktálva dübörög a háttérben, erre pedig igazán harapósan építkeznek a gitárok soundjai. Ahelyett, hogy egy riffeket egymásnak dobálgatós koncepciót hoztak volna össze, inkább egymással párhuzamosan megy a darálás. A dalok nagy részére egyébként simán rávághatnánk, hogy egy fészekből kerültek ki, ugyanis az egész lemezen átível hol jobban hol kevésbé egyfajta azonosság, mely esetükben ezúttal leginkább a riffekben, és a dalok tempójában mutatkozik meg, és nincs komoly pálfordulás még a Batshitcrazyben sem, ami már a negyedik szerzemény a sorban. Verni basszustémái a háttérben vannak, alig kap helyet egy-egy dörömbölős basszusfutam a háttérben, helyette a gitárokon van a hangsúly, Bobby viszont most is remekel kissé punkos, kissé karcos, de hamisíthatatlan hangjával, amitől mégis Overkill-es lesz a téma.

Kissé csalódottan konstatáltam azt a tényt is, hogy a dallamok elsőre nem hangzanak fülbemászónak, és a refrénekre sem kaptam fel egyből a fejem, mint egyébként szoktam. Bizonyára jó néhány darabot szántak élő műsorba is, így furdal a kíváncsiság, miképpen fognak színpadon visszaköszönni, mert egyelőre inkább lemezre született koncepciókat hallok ki belőle, tekintve, hogy mint azt már írtam, minden alkotás ezúttal a csapattól szokatlan hosszúságúra nyúlt. Sajnálatos ez, mivel vitathatatlan, hogy feszes témákkal operálnak, de túlnyújtva, és elhúzva az erősebb részeket is, így főleg a lemez közepe felé egyre gyakrabban kaptam azon magam, hogy elkalandozom a hallgatása közben, ami nálam általában már egy rossz előjelnek is borítékolható.

Hogy ne csak a negatív dolgokra hegyezzem ki a sorokat, gyorsan hozzáteszem zeneileg most is nagyon erősek, ám egyfajta távolodást érzek önmaguktól, így most megint egy kísérletezősebb, új hullámos időszaknak lehetünk a fültanúi. Tudván, hogy mint szokásosan, most is a Ellsworth-Verni páros volt a mozgatórugó (egyben a producer is), így kár, hogy egy külső hallgató nem szólt bele erősebben a lemez körüli munkálatokba, és redukálták le kicsit a felgyülemlett ötlethalmazt. A lemez előrehaladtával észrevétlenül azért becsúszik egy-egy erősebb cifrázás, és szeretni való húzás, így senki ne gondolja azt, hogy a végletekig lehúzom őket, hiszen vannak kifejezetten erős tételek is, ilyen például a Where Few Dare to Walk, vagy a záró Hole in My Soul amelyek a személyes kedvencemmé avanzsálódtak már néhány hallgatás után is.

Értem, vagy inkább sejtem, milyen elképzelés húzódik meg emögött, így nem haragszom, sőt, még csak csalódott sem vagyok, amikor azt írom, hogy mást, vagy többet vártam, mert mint azt már említettem, gyenge anyagnak azért messze nem aposztrofálnám. Azt pláne nem jegyzem meg, hogy a helyükben tudatosabban, és nagyobb odafigyeléssel alkottam volna, hiszen még ezt is kiérzem belőle, inkább úgy fogalmaznék, hogy kicsit érleltem volna még ezt a hatalmas riffhalmazt, és vártam volna kicsit a megvalósítással, hogy egy sokoldalúbb, technikásabb egészet adhassak át. Azért azt nem mondom, hogy a diszkográfia mögé elrejtve van a helye, mert szerethető album ez a hátrányai ellenére is, így biztosan lesz még néhány nekifutásom, ezt pedig úgy vélem, az adott pontszámom is méltóan tükrözi.

Írta: TM

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/