Nomad – Vissza a Végál.om..ra (2018)

unnamed

ELŐADÓ: Nomad

ALBUM: Vissza a Végál.om..ra

SZÁRMAZÁS: Magyarország

MEGJELENÉS ÉVE: 2018

STÍLUS: Alternatív rock/metal

HONLAP: http://nomadzenekar.com

ÉRTÉKELÉS: 9/10

 

 

A magam részéről a Nomad zenekarral legelőször előzenekarként egy Leander Kills (vagy még Leander Rising ?) koncerten találkoztam. Már akkor nagyon megfogott a zenéjük, mégsem találtam rájuk úgy igazán egyből, csak mikor valahogyan a semmiből elém került az újjáalakulás utáni nagylemezük, a Hotel Polimer, melyet szinte hónapokig folyamatosan hallgattam. Az az album egy kész slágergyűjtemény, csak úgy, mint a közel úgy sikerült kistestvére, az eddig legutóbbi album, a Márványmenyasszony.

Ugyanakkor legelső albumukat talán még a mai napig nem tudom hova tenni. Persze ez ízlés kérdése is, de a sokkal korábban, teljesen más, mondhatni alternatív szemléletben íródott számok nálam nem ugrották át az újkori Nomad track-ek által felhelyezett lécet. Persze azt simán elismerem, hogy minőségi és rendesen kiművelt számok szerepelnek a Végál.om..on, de engem egyszerűen nem tudtak magukkal vinni. Pont ezért tartottam is egy kicsit a hamarosan érkező új album elé becsúszott dupla CD-s koncertanyagtól, a Vissza a Végál.om..tól, ám szerencsémre/szerencsékre kellemesen csalódtam benne.

A legelső Nomad albumot megidéző új lemez (lemezek) egyáltalán nem csak a debütáló korongra koncentrálnak, hiszen megközelítőleg 1/3 arányban szerepelnek számok az eddigi három albumról, ezzel egyfajta egyensúlyt teremtve. Egy keveset azon is kellett gondolkodnom, hogy miért van arányeltolódás a két lemez dal-mennyisége között (12-9), ugyanakkor itt kellett rájönnöm leginkább, hogy maga a kiadvány neve csalóka lehet egy kicsit. A kiadvány első lemezének második felében hat számot is hallhatunk a Végál.om..ról, ám a másodikon egyet sem, így tematikus elválasztás is történt.

Ha már tematika, ide kapcsolódik, hogy, ha a CD-k tartalmának szempontjából nem is annyira-, a Keytracks Records/ Hear Hungary-nek köszönhető digipack egészen pofás, igényes borítója és belső képei egyértelműen a múltidézés jegyében születtek meg. Az egykori album borítójának újragenerálása abban a bizonyos villamosban, valamint a belső borító kocsiszínben készült képei rettentően jópofák, ráadásul egy pillanatig sem esnek bele a kópia fogalmába; nem csak tiszteletadásként, de önálló entitásként is működnek. Tudjátok, amolyan „Ez már nem az a Nomad de a régit is baromira csipázzuk stílusban.

A legnagyobb meglepetés engem egyértelműen akkor ért, amikor meghallottam, hogy így live-ban mennyire jól működnek a Végál.om.. számai. Az első Nomad album tíz track-jéből hatot hallhatunk, köztük olyanokat, mint a Hova mehetnék?, az Oly csendesen vagy a Flashback bazár. Igazából mindegyik eljátszott régi nóta baromi jól működik ezzel az élő hangzással, ám mégis az előbb felsoroltak okozták számomra is a legnagyobb ülve tombolást. Még ha ezek a számok más szellemben is íródtak, még ha így elmélkedős blokk-szerű módon lettek előadva egymás után, akkor is képesek belesimulni a Hotel Polimer és a Márványmenyasszony számai közé. Az első CD-t egyébként a 35 című nóta zárja, mely leginkább felidézi azt a bizonyos végállomást.

Talán pont az utóbbi track-nél érdemes megemlíteni Juhász Marci kiemelkedő hangját, mely folyamatosan fejlődik és egyre-egyre jobbá válik. Emlékszem, hogy régen azért előfordultak bőven csúszkálások és túlintonálások, ám számomra ezek régebben sem voltak zavarók tőle, mostanra ezek megritkultak, ugyan egy-két koszt fel lehet fedezni, ám az pont kell, pont emiatt lesz kézzel fogható, hús-vér live anyag ez a Vissza a Végál.om..ra. Mára már olyannyira megérett Marci sound-ja, hogy simán ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb hazai hard rock torokká nőtte ki magát. Persze mellette a többieket is érdemes megemlíteni; Mihalik Ábel a múltidézés révén kellő alapot szolgáltat a dobokon, Nagy Levente bőgőjén szintén frappánsan játszik a gitár alá, Cicóról pedig lássuk be, ódákat lehetne zengeni, kevés lenne hozzá a papír, az biztos… Én mindig inkább az a „kétgitáros-arc” voltam, ám olyan ötletesen és egyedien dolgozik a mi Cicónk, hogy egyáltalán nem hiányzik mellé senki.

És ha már a hangszereknél tartunk, külön érdemes pár sort szentelni a hangzásnak. Az élő, koncertfelvételes anyagok általában a közönség szempontjából mindig mostoha gyermekek; sokkal kevesebb figyelmet kapnak, kevesebb eladással és kevesebb hallgatással rendelkeznek. Ha lehetőség van rá, én is inkább a DVD-s, nézhető formátumot preferálom, de sajnos jelen esetben valószínűleg a különböző keretek miatt ez nem volt megoldható. Mindezek ellenére „csak” hallgatva is baromira élvezhető a cucc, ráadásul ritkán hallani ilyen jó keverést live anyagoknál. Mindennek meg van a maga helye, amikor zenét hallunk, a közönség reakcióinak nagy része elhal, de amikor a hallgatóság számít hangsúlyosnak, akkor a zene, az ének kerül háttérbe. Amikor a zenére koncentrál a hangkép, akkor arra nem lehet panasz; a basszust, a gitárt, a dobot, az éneket is egységesen tisztán és élvezhetően lehet hallani. Ugyanakkor pont a fentiekben leírtak miatt néha kicsit sterilnek hat a két CD, sokkal inkább egy stúdiós-, ám egyben, live-ban felvett hangzást kapunk, mintsem koncert-feelinget, emiatt biztos lesz olyan, akinek nem fog bejönni a dolog.

No de ez nem baj, hiszen mi, egy jó páran szívesen elhallgatjuk, olyan, szinte slágerré érett dalokkal együtt, mint a Sajnálom, A tenger meséi, A szerelem ilyen, Az utolsó katona vagy a Mammonország és Az Igazak álma. Utóbbi kettő track témáiban egyébként nagyon erős a banda; a hard rock-os hagyományokat megújítva, olykor már-már death-be hajló zenei témákkal operálnak, melyek mellett a kulturálisan Kelet-Európában ragadt magyar társadalom problémái is felsejlenek. A Mammonország meg egyszerűen a legjobb Nomad nóták egyike, ha nem a legjobb…

Elemezhetném tovább számonként nektek a kiadványt, de inkább hallgassátok meg lejjebb az egészet egyben, tényleg érdemes! Ha valaki bele akar szeretni a Nomad-ba (ez jó lenne egyébként, mert sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének), akkor én még mindig a Hotel Polimer-t ajánlanám, ám, ha valaki fenn akarja tartani a tüzet, át akarja tekinteni az egész életművet vagy csak túl akarja élni a remélhetőleg tényleg mihamarabb piacra kerülő negyedik Nomad lemezig, akkor az pörgesse agyon a Vissza a Végál.om..ra lemezeit. Jó cucc, de komolyan!

Írta: Vágány Norbert

Nomad-elérhetőségek:

FacebookYouTubeHonlap

Cicó interjú a metal.hu-n!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/