“Mutasd a cicid” – Steel Panther koncertbeszámoló

…én ennyi csajt koncerten még nem láttam.

Szerencsére az idő is enyhült, a Rockmaratont is kipihentük, így kis szerkesztőségünk pár tagjával ideje volt új mulatság után nézni. A paródia glam metal Steel Panther bulija pont egy ilyen kihagyhatatlan eseménynek ígérkezett 2019. július 17-én.

A korai matinéidőben a magyar Atomic Playboyz indította az estét, pontos kezdéssel. A 2013-ban alapított glam rock tökéletesen hozza azokat a formulákat, amiket a stílustól elvárunk, mind zenében, mind öltözetileg. A riffelgetés néha kicsit a Crashdiet-re emlékeztetett, de azért nem fogott meg száz százalékban a zenei rész. Valószínűleg azért sokak tetszését elnyerte, a legelső sorok már az ő bulijukra is tömve voltak, plusz egy csoport emberke még egy vélhetően ő nevükkel dekorált zászlót is a magasban lengetett.

 

Sajnos az elején a csapatnak a hangosítás sem kedvezett, eleinte nehezen lehetett kivenni a dalokat, és az énekes hangjánál is kérdőjelek születtek bennem, hogy ez most az ő hangszíne, vagy az effektek, ám a buli végére egyre inkább összeállt minden, viszont még így is azt érzem, hogy ez nem az a zene, amit hallgatni fogok. A közönséget próbálták lelkesíteni („Ez a dal akkor született, amikor Steel Panthert próbáltunk játszani”), volt szokásos “egymásnakgitározás” a hangszeres szekcióban, és a közönség (akik között azért sokakon látszott, hogy nem feltétlen a legsűrűbben járnak koncertre, meg sokan csak erre az alkalomra túrtak elő a szekrény mélyéből bizonyos ruhadarabokat, de ez így van jól!) vette is a lapot.

Aztán a srácok levonultak és következett majdnem 40 percnyi átszerelés. 20:13-ra, a kezdés előtt 2 perccelre már nagyon felerősödtek a „Steel Panther! Steel Panther!” kántálások, míg végre beindult az intró a Holy Diver „személyében”. Aztán hatalmas üdvrivalgások között felvonultak az amcsi „srácok” (lassan azért már bácsik) a színpadra, akik rögtön elkezdtek gesztikulálni az első sornak, hogy is mondjam nyomdafestéket tűrően (leginkább sehogy, erről a koncertről nem nagyon lehet úgy beszélni), „jöhetnél hátra orálisan kényeztetni te ott, kedves ember” kézmozdulatokat tett. És erre csak még nagyobb lett az üdvrivalgás. Ki érti ezt?!

A belőtthajú, csillogó ruhás négyes rögtön bele is csapott a lecsóba, bár az első dal után egy majd 10 percesre nyúló beszélgetés, konferálás, hülyéskedés, trollkodás következett, és az a durva, hogy ez nem fulladt unalomba. Ez az egymás és közönség szivatása annyira poénokkal teli volt, hogy nem néztük az óránkat, hogy mikor lesz már a következő dal. Alapvetően az egész koncert egy hatalmas időgép volt pár évtizeddel visszább, a glam fénykorába, erre a mindenféle jelmezek még jobban rá is erősítettek. Ilyen ez a posztmodern, mindent eltúlzunk, mindent kifordítunk. A kérdés csak az, hogy egyébként a „lányokat viszünk hátra” mennyire a látszat, egy üres burok, vagy mennyire van megtöltve valós tettekkel. A „kokain van a buszon” szinte biztos semennyire, a „nagymamám magyar, és mindig olyan finoman főz… crystal methet” pedig már nyilván csak fantazmagória. Lehet, hogy valaki szerint még szánalmas is ennyire kapaszkodni a ’80-as évekbe, szerintem egyébként nem, teljesen jó korrajz főként azoknak, akik ezt nem él(het)ték meg.

 

Na, de kanyarodjunk vissza: a színpad szélére kiállások és pózolások, na meg eleinte a hangtechnikus nagyon sok mikrofonszerelési rohangálása között olyan poénok hangzottak el, mint a versszavalás: „Tonight we’re gonna go insane, cause after the show we are giving out cocaine!”

Hogy tovább idézzek: „Our bass player is slightly retarded, I know what you’re thinking, that’s right”, aminek kapcsán aztán előkerültek a mindenféle show előtt kimondottan ügyesen és helyesen betanult magyar szövegek, egyrészt a többiek szivatására: „a man who also has a kicsi a fasza” (érdekelhet, hogy szedték össze ezeket a kifejezéseket, és hogy alakult ki ez a speckó nyelvtan 😀 de végülis mindent értettünk), másrészt a közönség biztatására: „We need to see…  mutasd a cicid”, ami elég hamar egy „Cici, cici, cici!” kántálásba torkollott.

Az első, nyakban ülős lány meg is kapta, hogy az úgy rohadtul nem járja ezen a koncerten, hogy nyakban ül, de nem mutatja meg a melleit, viszont az adott lány hajthatatlan volt, úgyhogy pár perc kérlelés után hirtelen felemelkedett a tömeg tetejére egy másik lány is, akit viszont nem kellett kétszer kérni, már húzta is fel a pólóját. Hát, erről is szólnak ezek a bulik, bár magáról a látványról valószínűleg elég sokan lemaradtak, ugyanis eléggé elöl volt a lány.

Később a színpadra is hívtak fel több lányt, bár itt már semmi annyira obszcén nem történt. Egy külön székre felhívott csajszi, Luca számára hirtelen „megkomponálták” a „Budapest girl” című dalt (a Girl from Oklahoma után szabadon, nyilván) egy jó nagy adag körbeudvarlás után, ami aztán rájöttek, hogy Húú, sokkal több csajra van szükségünk a színpadon, úgyhogy egy rövid időre megnyitották a backstage-bejárót, hogy a csajok a színpadot megkerülve, hátulról (eh) juthassanak fel a színpadra, mentek is vagy 30-an. Ki-ki ugrálni, ki-ki a zenészekkel szelfizni, ki-ki a nézőközönség nagy örömére erotikus táncot lejteni.

Egyébként zenélés is történt, azzal sem volt semmi gond, csak egy ilyen koncerten nem azt a legizgibb elmesélni. Amellett, hogy Lexxy, a basszusgitáros, dalok között, sőt, akár azok alatt is random pillanatokban előkapta rózsaszín kistükrét, hogy megigazítsa a sminkjét, a hangok is a helyükön voltak, a dobos még Def Leppard-dobolási képességét is bemutatta, és volt egy kis gitárpárbajozgatás-szólózgatás, többek között Trooperrel, Sweet Child O Mine-nal, Iron Mannel és sok mással is. A dalok közül a Fat Girl-t nagyon hiányoltam, de volt azért természetesen Gloryhole, Party like tomorrow is the end of te world, az elején az Eyes of a panther-rel indították a bulit, de felcsendültek új dalok is.

 

Nem maradt el egy kis öndicséret, aminek keretében beharangozták az új albumot is. „Mi vagyunk a kibaszott Steel Panther, úgyhogy ha szereted a metalt, nagyon jó helyen vagy. Egyébként is, a top 25 metal banda közé soroltak minket, és az ügynököm azt mondta, van már 379 lájkunk a Facebookon is. Az volt a terv, hogy ma nagyon sok cicit fogunk látni. Hogy is van a pussy magyarul? Szeretem a puncit! Jön az új albumunk, a Heavy Metal Rules, és el is játszanánk róla egy új dalt, ha esetleg van kedvetek segíteni benne – „All I wanna do is fuck”. Mit mondhatnék, a közönség az éneklésben biztosan, a „fuck myself” részben pedig nem biztos, hogy segített, mindenesetre táncolni mindenki táncolt, kivétel nélkül, végig.

Bizonyos dalok konferálásához a helyi háttértudásukat is bevetették, miután elégszer elkántáltatták a közönséggel, hogy Budapeszt, Budapeszt, jött a kis történelemlecke: „Tudom, hogy régen ez két város volt, Buda és Pest, a Duna két részén. Mostanra már egyesültek, így lett belőle Budapest, és mára így Budapesten van a legtöbb ázsiai prosti.” Ismét üdvrivalgás, kitalálta mindenki, hogy jön az Asian Hooker.

Szerintem egy könyvet tudnék megtölteni a tegnapi gagekkel, poénokkal, meséléssel, annyi minden volt, úgyhogy csak a teljesség igénye nélkül próbálok párat mondani. Egy ponton az énekes Michael Starr Ozzy Osbourne-nak öltözött, és így nyomták el a Crazy Train-t, a 17 girls in a row pedig természetesen ennél sokkal több színpadon lévő csaj társaságában ment le. Ennél már csak a Gold Digging Whore esetében volt az egész ironikusabb…

Azt hiszem, tegnap megbizonyosodhattunk róla, hogy ezek a hülye amcsik teljes mértékben őrültek, de arról is, hogy emellett jó zenészek is, és ők még igazán tudják, hogy kell show-t csinálni. Annak ellenére, hogy nem volt millió dekorációs- és látványelem a színpadon, ők mégis egy igazi „sóműsort” rittyentettek, már a puszta jelenlétükkel, felszabadultságukkal, lényükkel. Ha csak így kifordítva is, ironikus hangvétellel, de a glam metal még működik!

Írta: Vica

Képek: TM

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/