,,Az önpusztító életmód nem mehet tovább, ha komolyan gondolom a zenét” – Eviternity

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alapinformációkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy mini interjút a bandával. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat. A hét zenekara az Eviternity!

Név: Eviternity

Műfaj: Modern metal

Megalakulás éve: 2017

Város: Budapest

 Zenekartagok:

Taljebbini Ádám – ének

Tóth Albert – ritmusgitár

Antal László – lead gitár

Asztalos Róbert – dob

 

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Albert: Az instrumentális részét tekintve a zenének mindig az volt a célom, hogy próbáljak olyan zenét létrehozni, ami elkerüli a sablonos témákat. Próbálok mindig olyan zenét írni, ami egyrészt az átlag hallgatóságnak könnyen befogadható, de zeneileg nekem, illetve a zenésztársaknak ad némi kihívást, így ösztönözve mindenkit a fejlődésre.

Ádám: Részemről mindig a pillanatnyi lelkiállapotom, valamint az, hogy ezt hogyan tudom dallam és szöveg formájába önteni, és milyen szinteken tudok azonosulni a zenei alappal.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Albert: Elég közhelyesen hangzik, de legfőbb célunk az, hogy minél több emberhez eljuttassuk a zenénket. Végső célunk talán az lenne, hogy egy nemzetközileg is elismert és sikeres zenekar legyünk, akik meg tudják mutatni azt, hogy a magyar zenekarok is el tudnak olyan magasságokba érni, mint bármely más külföldi zenekar.

Ádám: Elsősorban az, hogy a dalszövegeim minél több olyan emberhez eljussanak, akik hasonló világnézettel rendelkeznek, mint én, éreztetve velük, hogy nincsenek egyedül. Depresszió, pesszimizmus és a remény keresése. Ezek mind olyan témák, amiket a hétköznapokban a szőnyeg alá söprünk. Szeretném, ha a hallgatóságban azt a benyomást kelthetném, hogy mindig megéri küzdeni és talpra állni, valamint azt, hogy ezeket a témákat nem lehet ignorálni a hétköznapokban. Továbbá szeretném, hogy nemzetközileg ismert profi zenekarrá váljunk. Amennyire lehetséges, ha ez bekövetkezik, szeretném elkerülni azt, hogy a média érdekében hatalmasat kelljen variálni a stíluson, amit képviselünk. Sok kedvelt zenekaromnál láttam már azt, hogy elmentek populáris irányba a befogadhatóság kedvéért. Én ezt szeretném elkerülni, amennyire csak lehetséges. Természetesen kompromisszumok ebben a szakmában is vannak, de mindig azt szeretném énekelni, amit szívből élvezek.

Mi volt a motiváció, mi vezetett arra az útra, hogy ebben a stílusban zenéljetek?

Albert: Annak idején ez a zenekar nem annak indult, mely a jelenlegi formában létezik. Az As We Fly Away nevű formációból alakult át az EVITERNITY-vé. Még régebben az én ötletem volt, hogy kezdjünk el egy új projektet a 0-ról, mert akkor az As We Fly Away-ből nem igazán volt olyan tag a zenekarban, aki tudta volna képviselni az AWFA stílusát. Így jött hát az ötlet, hogy induljunk el egy ilyen modern/kicsit progresszívabb vonal felé.

Ádám: Valójában ez a stílus nagyon távol állt tőlem, mikor a zenekarba kerültem, de mikor először hallottam a dalok instrumental változatát, valami nagyon megfogott bennük. Éreztem, hogy ebből még jó is kisülhet. Én úgy gondolom, hogy a dalok énekes részei és a dalok instrumentális részei sokszor elütnek, és ez részben annak is köszönhető, hogy próbálom korrigálni a bonyolultabb gitártémákat a populárisabb hangzású és egyszerűbb énekdallamokkal. Talán részben ez is vezetett idáig, hogy kialakuljon nálunk ez a féle kevert modern metal stílus.

Hallgassátok meg a csapat új EP-jét itt:

Viszonylag friss a zenekar, és sok énekessel próbálkoztatok. Mi áll ennek a hátterében?

Albert: Sajnos a zenekar kezdeti idejében elég rosszul állt tagok szempontjából. Nem nagyon találtunk olyan énekest, aki megbízható és tudta is hozni azt a szintet, ami az elvárásunk volt. Itt gondolná az ember azt, hogy a zenekar valamelyik tagja nem jött ki az adott énekessel. De szó sem volt erről, csak egyszerűen nem volt szerencsénk az emberekkel. Nagyon sok énekes megfordult nálunk, jelenleg Ádám fixnek tűnik, reméljük az is marad:)

Amikor új énekes lép be, akkor tudatosan hasonló stílusú énekest kerestek, mint a zenétek, vagy a zenekar is alkalmazkodik az énekeshez?

Albert: Egyrészt próbáltunk tudatosan keresni, nálunk fontos volt az, hogy az adott énekes tudjon tisztán is énekelni, illetve tudjon screamelni is. De másrészt mivel tudtuk, hogy elég nehéz énekest találni, így sajnos kompromisszumot is kellet kötnünk, tehát néha az elvárások alá kellett menünk.

A Fractures című EP hogyan készült? Közös munka volt, vagy van a zenekarnak zeneszerzője?

Albert: Mindkét EP közösen született a zenekar tagjaival. Általában úgy szokott nálunk ez működni, hogy én megírom a gitártémákat, plusz a sampler részeket, ha megkívánja a dal. Ezt bedobom a csoportba, és ha mindenkinek tetszik, utána a doboskolléga elkezdi megírni a részét rá. Utána jön a basszusgitárosunk, majd a végén pedig az énekesünk is hozzáteszi a részét. Tehát igazából a zenekarban nincs egy konkrét ember, aki megír mindent, mindenki megírja a saját részét, és szerintem egy jól működő zenekarban ez így van rendjén.

 

Ádám: A zenei alapot, például a gitárokat és a samplert, mindig Albert írja meg. Amikor elkészül egy dal vázlata, megkapjuk a srácokkal mp3 formátumban, és mi is hozzátesszük a részünket a sztorihoz. Én speciel a zenei alap vázlatára szoktam énektémákon agyalni, majd ha az megvan, jöhet a szöveg. Gyakran előfordul az is, hogy a dallamot még a szöveghez igazítom utólag, mert számomra a szöveg az első. Feléneklek mindig egy demót metronómra, pontosan, hogy hallgatás alapján teljes pontossággal tanulhassam meg az adott dalt, hogy élesben ténylegesen minőségi lehessen a felvétel. Mindig, ha elkészül egy plusz sáv a dalhoz, például Robi feljátssza a dobot, akkor felkerül egy új demó. Végül a háttérvokálokat találjuk ki, de arra is volt példa, hogy erre csak a stúdióban került sor.

 

Mi volt a legnagyobb kihívás az EP-vel kapcsolatban, és hogy sikerült megoldani?

Albert: Legnagyobb kihívás talán mindig a számok felvétele jelenti. Ugye ahhoz, hogy minden úgy szóljon egy lemezen, ahogy kell, ahhoz fel kell tudni úgy játszani a dalokat, hogy pontos és kristálytiszta legyen. Mivel számomra, és talán beszélhetek a többiek nevében is, nem könnyű eljátszani a dalokat, sem élőben sem felvételen, így igazából minden dalunk egy kihívást jelent számunkra.

Ádám: Számomra a Devastate c. számunkban lévő falzetteket stabilan kigyakorolni. Rengeteg falzettet célzó hangképzéssel készültem rá. Valamint a mix-szel voltak még gondok, mivel túl sok háttérvokált vettünk fel a refrénre. De legalább megtanultuk, hogy néha a kevesebb több.

Hisztek a fizikai formátumban? Mik a tervek az EP után, a nagylemezzel?

Ádám: Részemről én hiszek. Gyerekkoromtól fogva imádtam a kezemben tartani a kedvenc zenekaraim lemezét. Nagy álmom volt mindig is, hogy egyszer majd a saját zenekaromé lehessen a bolt polcain.

Albert: Én személy szerint szeretnék is meg nem is fizikai formátumban egyszer kiadni lemezt. Azért szeretnék, mert nagyon jó érzés lehet az, amikor az ember kezében fogja az általa létrehozott művet:) Másrészt viszont azért nem szeretnék, mert sajnos mivel megváltozott a zeneipar, így konkrétan szinte senki nem vásárol már fizikai formátumban lemezt, ezért annyira nincs is értelme kiadni ilyen formában. Az EP után a terv az, hogy a maradék 4 dalt elkészítjük év végén, és ha minden jól megy, január-február környékén meg is szeretnénk jeleníteni a teljes albumot, természetes digitális formában.

Szerintetek mi a siker titka itthon? Mik lehetnek azok a tényezők, amiktől ismert és befutott lehet egy zenekar?

Ádám: Szerintem az, hogy első sorban eredeti, különleges és emészthető zenét kell írni, és azt jól kell tudni előadni. Valamint nagyon fontosak szerintem a vizuális tényezők, a zenekar borítója, vizuális anyagai, színpadi megjelenése, eredetisége és még sorolhatnám. De ide rengeteg dolgot lehetne sorolni, a legfontosabbak szerintem: Eredetiség, profizmus, különleges stílus, mind vizuálisan és mind zeneileg, emészthető zene, és az, hogy a zene minél több emberhez eljusson.

Albert: Ez egy nagyon jó kérdés:) Szerintem ahhoz, hogy itthon sikeres legyen egy zenekar, talán a legfontosabb dolog az, hogy a szöveg magyar legyen. Én úgy gondolom, hogy a hallgató szívesebben hallgat egy olyan zenét, amit az anyanyelvén írtak, mint egy olyat, ami mondjuk, angolul van és zene hallgatása közben néha gondolkodnia kell, hogy miről is szól az adott dal.

Persze nem minden zenekar akar magyar szöveggel érvényesülni a piacon, mert szerintem nem minden zenéhez illik, ha magyar szöveggel van ellátva. Vegyünk például a mi esetünket. Elég nehezen tudnám elképzelni, hogy valamelyik dalunk magyar szöveggel, szóljon. De ettől még nincsenek elvetve azok az ötletek, hogy a jövőben kiadjunk egy vagy több magyar szövegű dalt, csak jelen pillanatban nehéz elképzelni ezt a szituációt.

Milyen kapcsolatban vagytok a többi zenekarra? Merítetek egymástól ötletet, segítitek egymást?

Ádám: Sajnos, mivel csak nemrég kezdtünk el koncertezni, így nem épült még ki kapcsolatunk más zenekarokkal. De a jövőben szeretnénk minél több zenekart megismerni, és mindenképp szeretnénk jó viszonyt ápolni velük a jövőben és kölcsönösen segíteni egymást. Úgy gondoljuk, hogy a magyar piacon, főleg ebben a zenei stílusban, fontos egymás kölcsönös segítése és támogatása.

Szerepeltetek ugye a Wacken Metal Battle rendezvényen. Mik voltak a tapasztalatok, mit tanultatok?

Albert: Nagyon nagy élmény volt szerepelni a Wacken Metal Battle-ön. Én személy szerint mikor megtudtam, hogy bekerültünk, annyira örültem, mint egy besózott kisgyerek, de szerintem a többiek is így voltak vele. Nekem ez volt az egyik álmom, hogy egyszer felléphessek a Barba Negra Track-ben, így ez mondhatni hamar teljesült. Nagyon jó érzés volt ennyi ember előtt játszani, és ezúton még egyszer szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eljött, és támogatott minket a szavazatával. Viszont nem volt teljes mértékben felhőtlen a dolog, mert mivel nem vagyunk még elég tapasztalt zenekar, így itt megmutatkozott sok olyan hiba, ami miatt a nyerési esélyeink elszálltak. Kaptunk a zsűritől hideget, meleget, de megfogadtuk, amiket mondtak, és jelenleg is dolgozunk azon, hogy minél jobbak legyünk.

Ádám: Ez egy fogós kérdés. Részemről egyszerre volt pozitív és negatív tapasztalat is. Pozitív volt, mert sikerült a közönséget kifejezetten jó hangulatba hozni, és velünk élvezték a koncertet, viszont negatív, mert a zsűri egyhangúan közölte velem azt, amit már én is éreztem egy jó ideje. A tiszta ének rossz, és a scream is néhol jó, néhol nem. Őszintén megvallom nem rágódtam rajta pár napnál többet, mert én is éreztem már egy ideje, és sejtettem is, hogy mi lesz a megoldás, így mentem is a fül-orr gégészetre. Mint kiderült hangszalaggyulladás, antibiotikum. Valamint választanom kellett, vagy a 3 doboz cigi, amit idáig szívtam naponta, vagy a scream és az ének közötti váltogatás. Büszkén jelenthetem ki, hogy a dohányzásról is sikeresen leszoktam. Az énekhangom még időbe telik, míg regenerálódik, de minden erőmmel ezen dolgozom. Szereztem be fülmonitort, heti többször sószobába járok, hogy gyorsítsam a tüdő- és felső légúti tisztulást, tehát minden tőlem telhetőt megteszek. A zsűrinek pedig nagyon hálás vagyok így utólag, mivel ráébresztettek arra, hogy ez az önpusztító életmód nem mehet így tovább, ha komolyan gondolom a zenét.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/