Monday True View – Stick To Your Guns, Being As An Ocean, Silent Planet, FirstBlood koncertbeszámoló

23736162_1538107019603316_3301256221346188108_o

Fellépők: Stick To Your Guns, Being As An Ocean, Silent Planet, FirstBlood

Helyszín: Dürer Kert

Időpont: 2017. november 20.

Fotó: David Bodnar Photography

21414749_1549184328453717_1733595556261626111_o (1)

Súlyosabb zenék embere mivel is kezdhetne szebben egy késő novemberi hetet, mint egy ilyen, igencsak impozáns felhozatalú estével a Dürer Kertben. Szerencsére nem panaszkodhatunk, ugyanis a hazai koncertszervezők nagyon kitesznek mostanában magukért, minden fontosabb keményzenei produkciót igyekeznek elhozni hozzánk. Ennek ékes példája volt ez a hétfői este, ahol az új lemezével turnézó amerikai Stick To Your Guns hozott magával három másik, más-más jellegű, de mégis hasonló közönséget vonzó bandát.

A bulit a modern metalban utazó Silent Planet nyitotta. A fél 8-as kezdés talán kicsit hálátlannak tűnhet, de szerencsére egész komoly tömeg összegyűlt, hogy megnézze őket. Nincs könnyű dolguk, mert a tengerentúlról elég sok hasonló hangzásvilággal operáló banda érkezik, így nehéz talpon maradni ebben a stílusban, de a srácok láthatóan nagy lelkesedéssel és beleéléssel csinálják. Sugárzik róluk a profizmus és az, hogy komolyan gondolják és értik, átérzik azokat a témákat, amelyekről dalaikban énekelnek. Egészen mély témákat érintő dalaik, általában egyfajta koncepcióra épülnek, elszállós kiállások és mély döngölős témák váltakozásából, melyet dallamos refrének tesznek teljessé. A refrének tiszta vokáljait egyébként Thomas Freckleton basszusgitáros viszi, Garrett Russell énekes kizárólag a súlyosabb, screamelősebb, főtémákban hozza magát. A legnagyobb figura Alex Camarena dobos, aki olyan látványt nyújt, mint egy doboló Buddha. Láthatóan egyébként a közönség egy része kifejezetten ő miattuk jött, újabb dalaik szövegeit többen énekelték is.

Egy élesebb váltással, másodikként a legutoljára bejelentett, speckó vendégzenekar, a First Blood robbant színpadra. A régisulis, brutálisabb vonalú hardcore rajongók zenéje ez, amelyben a finomkodás legapróbb nyomai sem felfedezhetőek. A szettjük törzsét a 2017-es Rules című albumuk adta, a végére pedig valószínűleg nem sok fennmaradó kérdése maradt az egyszeri nézőnek a bandával kapcsolatban. Az a rendszerkritikus attitűd, az a elképesztő színpadi energia és azok a megunhatatlan, pofonegyszerű, romboló erejű riffek teszik ezt a zenekart a legautentikusabbak közé. Nagyon kellemes meglepetés volt, amikor őket jelentették be, mint speciális vendég. Kétség kívül a súlyosabb irányba döntötte a mérleget. Ami kicsit furcsa volt, de talán koncepció lehetett, hogy stílus ügyileg ők közelebb állnak a főzenekarként játszó Stick To Your Gunshoz, míg az őket követő Being As An Ocean inkább a kezdő Silent Planethez. Ebből a 4 zenekarból, akár 2 különálló bulit is le lehetne szervezni, de persze mi nagyon örülünk annak, hogy egyszerre jöttek, mert ennyi zenekart egyetlen jegy áráért ritkán lát az ember.

23674908_1538108699603148_3346269908995403102_oMint szó volt róla, a harmadikként játszó Being As An Ocean inkább a Silent Planet vonalán mozog, talán már nagyobb név is ebben a közegben. Mindenesetre a legpopulárisabb muzsikát ők szállították az este. Kifejezetten nagy elánnal játszottak, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ez is csak egy buli nekik a sok közül. Joel Quartuccio énekes nagyon jó frontember és énekhangja élőben is hozza a lemezen hallottakat, akár tiszta, akár torzított énekről legyen szó. Bizonyos dalok mind szerkezetileg, mind hangzás ügyileg már talán nem is a metal stílushoz tartoznak, de ez semmit nem vesz el a produkció értékéből, igencsak összerakott banda ez.

Három nagyszerű banda után eljött az este húzó neve, a Stick To Your Guns. Idén októberben megjelent True View albumuk igazi mestermunka, nemcsoda, hogy főzenekarként simán végigturnézzák európát a bemutatásával. Az eddigieknél súlyosabb, több hardcore és metal témával ellátott lemezük hangvétele is komolyabb, mint elődei. Mindjárt a szettjük elején az album legerősebb dalával robbantak be. A The Sun, The Moon, The Truth: “Penance of Self” minden ízében tökéletes, igazi kuriózum. Jesse Barnett nagyon hiteles figura, tökéletesen hozza a műfajban elvárhatót, szusszal is bírja, nem az az egy helyben toporgós típus. Itt viszont az este folyamán először felmerült egy kis probléma, az ének rendkívül halk volt és sajnos ezt nagyon sokáig nem orvosolták. Legalább 4-5 dal erejéig szinte semmit nem lehetett hallani az énekből, aztán szerencsére tisztult a kép, de a koncert végéig nem sikerült kellően felhúzni sajnos. A hangszeresek is összefolytak kicsit, de a koncert második felére erre már nem lehetett panasz. A közönség rájuk már rendesen beindult, a stagediving is rendszeressé vált a pár nóta után. Az új albumról talán még a Married To The Noise ütött nagyot, de az olyan régi, még több kaliforniai punkrock elemet tartalmazó dalaikat is jó volt élőben hallani, mint a We Still Believe. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy az utóbbi végén az utolsó refrén előtti klasszikus hardcore riffnél nincs is jobb. Mindenesetre nagyon jól áll nekik a főzenekari poszt, maximálisan megállják a helyüket. Nagyon köszönjük nekik ezt az estét, maradandó élmény volt!

További képek ITT!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/