Mesterhármasból mesterkettes – Death Angel, Annihilator, Testament

digdig

Fellépők: Death Angel, Annihilator, Testament

Helyszín: Barba Negra Music Club, Budapest

Időpont: 2017. 11. 18

Fotók: Hammert Concerts, Románszky Attila

21761539_1903433179671063_9189082566385778186_n

 

Mesterhármas. Így is lehetne fogalmazni a múlthét szombat kapcsán, amikor is három, a műfajában koronázatlan királynak számító thrash brigád szállta meg a Barba Negra Music Club-ot, hogy a hűvös és szürke novemberbe vigyen egy kis életet, na meg egy kis színt. És, hogy mit alkotott a Bay Area béli Death Angel, a kanadai Annihilator, és a szintén Bay Area thrasher óriás Testament, arról alább olvashattok.

Mire odaértünk a Death Angel kezdésére, már mondhatni 90%-ban telt ház, és elképesztő hangulat fogadott, ami jól mutatta, hogy igazi metál ünnep van készülőben.

23593747_1586476914724530_245351497792860860_o

Én magam részéről nem igazán hallgattam még őket, inkább csak füleltem, de amit láttam és hallottam, attól máris eltűnt az előző 6 napi munka fáradságának minden hatása.

Elsősorban az tetszett, hogy nem volt túlbonyolítva a színpadi kép, mintha az 1980-as években jártunk volna, csak a zenekar neve jelent meg a hátuk mögött, és pár fénynyaláb. De a hangzás valami isteni volt. Most először éltem meg talán a Club-ban, hogy az előzenekarnak is olyan hangosítása van, mint a ’főzenekarnak’ (bár egy ilyen estén azért ez az elvárható). Itt még majdnem teljesen hátul álltunk, de legalább az egész helyet körbe tudtam nézni, a már javában csápoló emberektől kezdve, a hátul sörözgetőkön át.

Aztán jött egy kis szünet és jött a Jeff Waters vezette, kicsit zúzósabb, pörgősebb vonalon mozgó Annihilator. Itt már fokozódott a hangulat, amit a közönség közepéből kijövő fanatikusok fáradsága árult el… itt bizony már beindult durvábban a pogó. Nagyon tetszett itt is az az egyszerűség, amivel a színpadra léptek, nem bonyolították túl, csak zúztak. Az az egy bánatom volt, hogy ilyen hamar abba kellett hagyniuk, még elhallgattam volna őket legalább 1 órán keresztül.23668968_1626468974042456_2215231883548716605_o

De a szabály nagy úr, így valamivel fél 10 előtt pár perccel levonultak a színpadról, behúzták a függönyöket, és elkezdődött a készülődés…

…majd este 10 órakor elsötétült a színpad, és még fél korsónyi fröccsel a kezemben megláttam Chuck Billy-t és bandáját, a Testamentet, ahogyan az intro után beledurrantanak a Brotherhood of The Snake-be. A hideg is kirázott, hogy élőben hallhatom többek között ezt a dalt is. Bár a hangosítással mintha kicsit gondjaik lettek volna, azért eléggé jól szólt. Ez után következett a minden fület kielégítő Rise Up, a More Than Meets the Eye, amitől pár éve elsőre beleszerettem ebbe a zenekarba, majd az új lemez másik klipes nótája, a The Pale King. Eddig minden gyönyörűen haladt, egészen a Signs of Chaos-ig, ahol is jött egy kihagyhatatlan (én kihagytam volna) gitárszóló… mert ugye a koncerten nincsen elég. Nem volt hosszú, nem is az volt a baj, de nálam ott valami elszakadt, és már nem tudtam olyan fanatizmussal végig állni a koncertet, ahogyan 2 hónapja már vártam ezt az estét.

23632641_845621132229082_4052184346914570874_o

Még előszedtek olyan remekműveket, mint a Low, vagy az old school vonalról a First Strike Is Deadly. A végére pedig jöhetett két igazán kemény darab, a Practice What You Preach és az Over the Wall.

Nem tudom, hogy ki hogy van/volt vele, de nekem valahogy nem esett le az állam a Testamenttől, az előzenekaroktól annál inkább. Mindent összevetve vagány kis este volt, de az idei legjobb koncertek közé nem fér sajnos be.

 

Írta: Románszky Attila

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/