Mint egy világnézet – interjú Plini-vel

[English version HERE]

Nem ez az első alkalom, hogy Budapesten játszotok. Hogy tetszik a város és a helyszín?

Zenei szempontból ez a hely mindig csodálatos volt. Az első alkalommal, amikor az Animals-szel [Animal as Leaders] jöttünk, őrjítő volt. A hajó is gyönyörű, és amikor visszajöttünk, épp olyan szép volt, mint előzőleg, és most újra vagyunk, és még mindig lenyűgöző.

Milyennek találtad Budapestet az építész szemével? Volt lehetőségetek körülnézni?

Igen, még csak egy napja vagyunk itt, de azért mindig megpróbálunk elsétálni valamerre. Ma reggel egy kicsit átmentünk a belvárosba a zöld hídon (Szabadság-híd – a szerk.), és a dobos (Chris Allison – a szerk.), aki ma este velem játszik…ő első alkalommal van itt, ezért sétálgattam vele, és kíváncsi voltam a reakcióira. Hihetelenül vicces volt látni, ahogy hátrahőköl, hogy…”baszki, ez gyönyörű”. Hát igen, hihetetlen város.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Mi volt a kezdet?

Amikor gyerek voltam, azt hiszem, talán öt vagy hat éves, a családom Beatles-t, Led Zeppelin-t, Michael Jackson-ot meg ilyeneket hallgatott, én meg csak elkezdtem püfölni a ritmust, majd nemsokára kitaláltam, hogy dobolni akarok. És végül el is kezdtem dobolni, de túl hangos, mert egy lakásban éltünk és nem egy házban, aztán egy kicsit játszottam ukulelén is, amíg az el nem tört. Aztán kaptam egy gitárt a törött ukulele helyett – szóval így kezdődött.

Tanultál valaha gitározni, vagy csak fogtad a hangszert, és elkezdtél játszani?

Igen, csak forgam és elkezdtem játszani. Megpróbáltam néhány skálát megtanulni, de nagyon unalmasnak találtam – inkább az általam kedvelt zenekarok dalait kezdtem el megtanulni, majd a kedvenc gitárosaim technikáit.

Mit gondolsz, egy gitáros életében mennyire fontos a tehetség, és mennyire lényeges a gyakorlás szerepe?

Úgy gondolom, hogy a tehetség nem feltétlenül számít. Nagyon sok gitárost ismerek, és tudom, hogy mindannyian különböző erősségekkel rendelkeznek – néhány srác természetadta módon nagyon jó a gyors futamokban, mások nagyon könnyen képesek zenét tanulni, míg mások egyszerűen borzalmasak, ha gyorsnak kell lenni, ugyanakkor nagyon kifejezően játszanak. Azt hiszem, a legfontosabb dolog megtalálni azt, amiben természettől fogva jó vagy, és aztán azon kell csiszolni, dolgozni, hogy ezek a készségek méginkább egyediek és még kifejezőbbek legyenek.

Azt említetted, hogy a dob meglehetősen hangos volt, és a törött ukulele-ről is beszéltél. De miért pont a gitár volt a következő hangszer, miért nem mondjuk zongora?

Nem vagyok biztos….nem emlékszem pontosan, de mintha ekkor kezdtem volna el érdeklődni a metálzene iránt, és így elkezdtek érdekelni azokat a dolgok is, amiket a metálbandák csinálnak. Azt hiszem, a legérdekesebbek számomra a riffek – ha már nem a dob.

Mi inspirál? Tudom, a sajt, de mi más azon túl?

Mindennapi dolgok…utazás, a világ különböző pontjainak megismerése, találkozás különböző emberekkel, zeneíráson gondolkodni. Akárcsak azok, akik könyveket írnak – számukra az egyetlen módja annak, hogy folyamatos inspirációt kapjanak, az a folyamatos cselekvés és az emberekkel való találkozás, így születnek a történeteik. És ez ugyanúgy igaz a zenére is.

Nekem eddig az volt a benyomásom, hogy a turnézás eléggé fárasztó munka, és a legtöbb zenész egyszerűen megpróbálja túlélni bármilyen inspiráció nélkül.

Lehet, de nem játszottam zenekarban, mármint ezelőtt. Én gyakorlatilag kitaláltam magamnak, egyfajta a saját ötletként, hogy milyen is legyen a turné – azt hiszem, szórakoztatónak kell lennie, hiszen barátokkal vagyok körülvéve, és az egyáltalán nem fárasztó. Megpróbálunk annyit aludni, amennyit csak tudunk, sétálgatunk, jókat kajálunk.

Hogyan születnek a dalok? Te vagy az egyetlen, aki mindent csinál, vagy pedig zenekar tagja is dolgozik a dalokon?

Általában demókat szoktam készíteni, ilyen-olyan basszussal és dobgéppel, majd elküldöm a többieknek, és utána kiderül, hogy mit is gondolnak róla. Remélhetőleg tetszik nekik, és ha igen, onnantól dolgozhatunk rajtuk együtt, a többiek is megírják a saját részüket, hogy még érdekesebbek legyenek a dalok.

Számodra a zeneszerzés vagy egy dal írása egy szisztematikus feladat, vagy egy spontán folyamat?

Egy kicsit mindkettő. Vannak olyan részei a zenének, amelyeknek a felépítése egy teljesen logikusak folyamat – ilyen például egy dal elrendezése vagy a különböző szólamok kialakítása. De sokszor kellenek az inspiráció véletlenszerű szikrái is ahhoz, hogy a dalt be tudjam fejezni.

A fő foglalkozásod az, hogy egy zenekarban játszol, hogy irányítod ezt a zenekart, stúdiózol, turnézol, hosszú a lista. Jut még időd bármi másra?

Nem igazán. Még ma is kábé két és fél órát vezettünk Pozsonyból ide, és az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy leveleztem valakivel, akire a jövő évre nagyon számítok; megbeszéltük, hogy hogyan tudunk együttműködni, neki mikor lesz ideje, és elkezdtük megtervezni a logisztikát. Ez egyfajta…non-stop munka, csak tervezni, tervezni és tervezni. De azért mindig akad egy kis szabadidő – például amikor megérkeztünk, mászkáltunk két-három órát a környéken, úgyhogy ez most eléggé rendben volt.

Ha jól tudom, Primetone pengetőket használsz – gondolom, a gyors zenéhez a hegyes pengető célszerű.

Elkezdtem ugyanazt a pengetőt használni, amit Jakub Zytecki, ez a (Jim Dunlop – a szerk.) Jazz III, nem tudom pontosan, melyik is, de érdes a felszíne, ez nem olyan, mint a hagyományos. Rájöttem, hogy egy picivel vékonyabb pengetővel könnyebben tudom játszani a leggyorsabb részeket is.

Az egyik interjúdban olvastam, hogy a véleményed szerint nagyon keveset változott a gitár mint hangszer az utóbbi időben. Ezzel együtt manapság sok-sok virtuóz gitárosunk van – szerinted mi lehet az oka ennek, ha nem a hangszer?

Azt hiszem, nem igazán érdekel a gitár. Úgy értem, van egy gitárom, amit nagyon szeretek, de ez elég nekem, mert én zenét szeretnék játszani és nem gitárzajt csinálni.

Mekkora része improvizáció a zenédnek?

Alapvetően szerintem minden improvizációl származik, mert elkezdek játszani mindent, ami ezembe jut – de azért még elég hosszú az út innentől a kiadványig.

A dalaiban fontos szerepük van a hosszú, bonyolult szólóknak. Mennyire könnyű megtanulni ezeket, és mennyire könnyű visszaemlékezni rájuk?

Egyre könnyebb és könnyebb. Elég izmos a memóriám, tehát ha olyan dalt akarok játszani, amelyhez nem nyúltunk egy-két évig, akkor is általában elég gyorsan visszajön.

Szükséged van bármilyen bemelegítésre fellépés előtt?

Ha hideg van, akkor természetesen. De arra jöttem rá, hogy számomra a legjobb bemelegítés egyszerűen nyugodtan és jó hangulatban lenni – mert a zenénk sem túl nehéz, és én sem aggódok a hibák miatt. Általában, ha valami szörnyű hibát követek el, akkor azt viccesnek találom, és a többiek is inkább poénra veszik, mint…nem hiszem, hogy tönkretenném a fellépést, hacsaknem három teljes percig rongálom a dalt, de ez nem sűrűn történt meg, talán egyszer fordult elő. Tehát a legjobb bemelegítés felvenni a fordulatszámot, ráhangolódni, mint kedves egy jó cimborára, felmenni a színpadra és jól érezni magam.

Mennyi időd van a családodra, hogyan fogadják ezt az életstílust?

Azt hiszem, nagyon támogatók és persze izgatottak is. Úgy összességében talán az év fele, vagy talán valamivel kevesebb, amit otthon töltök, és ez még mindig rengeteg. A családommal élek, és ezért többet látom őket, mint amennyit az átlagember látja a családját.

Mi volt a benyomásod két évvel ezelőtt a Brutal Assault-on, és milyen volt most?

Az első a legnagyobb buli volt, amin valaha játszottam, és az a hatalmas pozitív visszajelzés egyszerűen csodálatos volt. Ezúttal nagy várakozásokka érkeztem, mert korábbról már tudtam, hogy minden milyen fantasztikus ott – az ellátás remek, a technika és a csapat nagyon ott van, de ezúttal nem haladták meg a várakozásaimat. Csodálatos egy fesztivál.

Láttam a félholdat a kották és a CD-k borítóin, és a gitárodon is. Van ennek valami különös jelentése számodra?

Nem hinném. Azt hiszem, az a művész, aki az első EP-m borítóját készítette, csak úgy szeszélyből rajzolta az egyiket, ami nagyon megtetszett, így a következő album borítójára is került egy, majd lassan egyfajta logóvá vált. Azt hiszem, úgy általában a magam módján szeretem az űrt és a bolygókat, de semmi különös.

A gitárkottáid különböző webshop-okban kaphatók. Magad írod őket?

Ezeket egy olyan srác készíti, aki a Sheet Happens-nek dolgozik, ők publikálták mindet. Elküldöm neki az egyes részeket, ő átírja, majd visszaküldi nekem ellenőrzésre, hogy minden rendben legyen. Őrület, hogy milyen jó – mindig kitalálja, hogy melyik húron melyik bundnál fogom le a hangot még úgy is, ha több lehetőség van. Rendszerint helyből 95%-os az átirat, utána én elvégzem a változásokat, és ennyi. Néha könnyebb játszani az ő átiratát, mint ahogy én eredetileg gondoltam, úgyhogy végülis az övét tanulom meg.

A saját zenekarodat Ausztráliában, Sydney-ben működteted, de benne vagy a kanadai Intervals-ban is. Honnan a kapcsolat?

Az internetről. Mindketten gitározunk és zenét írunk, és kábé úgy ismerkedtünk egymással, hogy ráírtam, hogy “hé ember, ez a projekted nagyon fasza”, aztán elkezdtem Matt-tel beszélgetni, és nagyon jól elvoltunk személyesen is egymással – nagyjából így kereszteződtek az útjaink.

Lehetséges-e így bármilyen közös gyakorlás, hiszen a világ másik oldalán laktok?

Mielőtt elkezdtük volna régebben a turnékat, egy-két napra összejöttünk, mielőtt elindultunk volna. De azt hiszem, a zenészek annyira magasan képzettek, hogy mindenki otthon megtanulja a maga részét, és így csak összejövünk és mindenki azonnal tudja, mit kell tennie.

Tehát nem kell együtt gyakorolnotok.

Nem. Egy ideális világban persze valószínűleg el is tölthetnénk ezzel egy vagy két hetet, de így általában az első fellépés elfogadható lesz, a második csak jó, majd onnantól remélhetőleg baromi jó.

Ha jól tudom, a turnékon általában tartasz workshop-okat. A tanításon nem gondolkoztál?

Tanítás…ez valami olyasmi, hogy szeretek csinálni. Igazából soha nem tanítottam rendszeresen, nem volt olyan diákom, akivel mondjuk minden héten találkoztam volna, vagy ilyesmi. Amikor turnézom, nagyon szeretek találkozni azokkal az emberekkel, akiket hasonló dolgok foglalkoztatnak, mint engem, vagy érdekeli őket, amit csinálok…szórakoztató dolog.

Most is lesz workshop Budapesten?

Nem, ez az első túra már egy jó ideje, amikor semmit ilyesmit nem csinálok, és ezt is nagyon szeretem, mert több szabadidőm van. Általában ilyentájban már megy a kurzus, aztán elrohanok gyorsan vacsorázni, utána meg játszom a fellépésen. Mindenesetre örülök, hogy akadt még egy kis extra időm.

Mit jelent számodra a zene?

Ez egy nagyon nagy kérdés! Nem tudom…azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amit mindenben élvezek. Ha egy étterembe megyek, hallgatom a zenét, vagy amikor én megyek egy koncertre, vagy akár amikor arra gondolok, hogyan tudnám ezt a folyót [a Dunára mutat] megzenésíteni…valami ilyesmi. Mint egy világnézet.

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/