fbpx

Mgła: Age of Excuse lemezkritika

 

ELŐADÓ: Mgła
ALBUM: Age of Excuse
SZÁRMAZÁS: Lengyelország
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: black metal
HONLAP: http://www.no-solace.com/mgla.html
ÉRTÉKELÉS: 10/10

 

A szeptember első hete meglehetősen mozgalmas volt a lengyel Mgła számára. Nem elég, hogy szeptember 3-án egy, pont Magyarországon kezdődő turnéra indultak (a linkre kattinva a beszámolót is olvashatjátok), ezentúl a turné előtti napon, szeptember 2-án jelent meg negyedik albumuk, az Age of Excuse. Az alkotó és az alkotás nem választható el egymástól, együtt kell őket tanulmányoznunk. Én nem tudom, hogy a kedves olvasó mikor került közelebbi kapcsolatba a Mgła-val – én nagyjából 2015 környékén értesültem a létezésükről. Ebben az évben jelent meg az Exercises in Futility című – kirobbanóan sikeres – albumuk, és ekkor már komoly fesztiválok nagyszínpadán játszottak.

A Mgła mint jelenség nem teljesen egyedi, hiszem a gyors, picit atmoszférikus black metal-t arctalanul játszó zenekarok listáján méltán lehet említeni például az UADA-t, akik nem olyan régen tették tiszteletüket nálunk. Hogy az új albumra koncentrálhassunk, szólni kell egy pár szót a zenekar eszköztáráról, ugyanis ez fogja meghatározni az új anyag stílusát, a zene jellegét, és azügyben is iránymutató, hogy miért nem lehet dalonként elemezni sem az új anyagot, sem a korábbi munkákat.

Egy átlagos album esetén ki lehet emelni a dalok hosszát vagy rövidségét, lehet szólni a szólók jól eltalált szerepéről, a tiszta és torzított gitárok arányáról, a tiszta és torz énekhang használatáról és számos egyéb dologról – a Mgła-nál azonban ezzel nehézségek vannak (akárcsak a Deicide esetén). Hogy egy analógiát vegyünk: egy kép elemzésénél részletesen le lehet írni az ecsetkezelést, a színek és tónusok megfelelő használatát, az árnyékokkal való játékot, a felhasznált anyagok fizikai sajátosságaiból származó hatásokat – azonban ha olyan festőművészt kell elemeznünk, aki csak farostlemezre fest, csak sárga olaj festékkel, és ehhez kizárólag a nagymama kedvenc spakliját hajlandó használni, akkor az azért kemény dió.

Hát ilyen feladat a Mgła új albumáról írni. A zenekar – saját maga által választva – nagyon szűk eszköztárral dolgozik. A fellépők arca nem látszik – fekete anyag takarja el –, nevük nincs, csak egy betű jelöli őket (ennél rövidebb azonosítót nem nagyon lehet elképzelni), és mind a fekete kabátba öltözött fellépők, mind a hangszereik egymás kísérteties klónjai. Ezek a külsőségek – amellett persze, hogy egyedi látványelemek is – minden bizonnyal hangsúlyozó szerepet töltenek be, kiemelik az individualizmus feleslegességét, és a hallgatóság figyelmét maximálisan a zenére irányítják (ha mondjuk az UADA teljesen minimalista fénytechnikáját is átvették volna, az talán még jobban segítette volna a figyelem erősítését).

Az Age of Excuse – akárcsak a korábbi albumok – vélhetően egy zenei gondolathoz tartozó dalok gyűjteménye, hiszen ha megnézzük, még rendes dalcím sincs, csak egy római szám jelöli a tételeket – nem volt mit kiemelni, egy külön dalcímmel hangsúlyozni. És hogy pontosan milyen is a zene, mik azok a teljesen egyedi ismérvek, amik miatt a Mgła új album a letöltési listák legelejére került?

– A zenekar több nagyon érdekes eszközzel is játszik, és talán a legegyszerűbb és legkönnyebben megfogható a tempóval való játék. Elvileg azt gondolnánk, hogy ha valaki gyorsan penget, akkor az a zene gyors, ha meg lassan penget, akkor lassú – de a Mgła esetében ennek minimális a szerepe, a sebességet szinte csak a dob szabályozza.

– Hasonló, a sebességhez kapcsolódó érdekes ellentét figyelhető meg nagyon sok dalban mind az Age of Excuse, mint az Exercises in Futility album esetén: a gyors pengetéssel előadott, ám meglehetősen komótos dallamvezetés már önmagában is egyfajta belső feszültséget hordoz magában, és az ember öntudatlanul is vacillálni kezd, hogy most gyors-e ez a zene, vagy pedig lassú.

– Szintén fontos és kiemelendő dolog az Age of Excuse esetén a hangszerek szerepének egyfajta cseréje (és nem idegen ez a megoldás az Exercises in Futility albumtól sem): a gyorsan pengetett szólógitár számos esetben csak egyfajta kíséretet ad, aláfestést, és a Mikołaj Żentara által játszott akkordok vagy akkorfelbontások adják meg az igazi dallamot.

– További nagy trükk, hogy ezen még csavarni is lehet egyet, tipikus példa rá az Exercises in Futility II: adott egy gyorsan pengetett, kellemes dallam, amit akkordfelbontása kísérnek, így a szép és kellemes dallam mellé időnként nagyon trükkös összhangzatokat is kapunk, egy nagyon kifinomult játékot, ahol a konszonáns (kellemes) és disszonáns (kellemetlen) hangzatok remek struktúrája tovább növeli a zene feszültségét.

És hogy mindebből hogyan áll össze egy olyan zene, amelynek a YouTube-nézettsége lazán veri a műfaj nagy klasszikusainak mutatóit? Nos, biztos benne van az egyedi megjelenés is a pakliban, de ez vélhetően nem elég egy többszázezres nézettséghez – ehhez bizony baromi jó zenét kell tudni csinálni. Olyan zenét, ami egyszerre dallamos és nyers, egyszerre kellemesen dúdolható és hátborzongatóan disszonáns, egyszerre gyors és lassú, és még lehetne sorolni. Nagyon egyszerű a recept: egy faék egyszerűségű zene – megfűszerezve egy zseniális agy fantasztikus zenei megoldásaival – pontosan erre képes. Megmutatja, hogy a black metal hogyan lehet formabontó, hogyan építi folyamatosan újra saját magát, agresszíven és nyersen, misztikusan és mizantróp módon, de mindenki számára befogadhatóan.

Megy a szekér, nem is kicsit. Nagyon remélem, hogy nem fognak kapkodni, és csak akkor teszik le a következő anyagot az asztalra, ha az minimum az előző és a mostani album nehezen überelhető szintjét hozza. Fantasztikus, amit és ahogy csináltok, de 2023-ig nem szeretnék új Mgła-albumról hallani.

Írta: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/