fbpx

Megnéztük az új Nightwish-koncertfilmet! Decades: Live In Buenos Aires ismertető

Decemberben lát napvilágot a legújabb Nightwish koncertdévédé, amely a Decades turné argentin állomásának felvételét tartalmazza, és így egy remek számadást ad arról, hol is tart jelenleg a Nightwish, mielőtt áprilisban áthajóznánk egy még újabb érába, amit majd az akkor megjelenő új album és az azt követő fog jelenteni (magyar állomás 2020. december 7-én, esemény itt). A Decades turné egyébként hozzánk is ellátogatott, amiről be is számoltunk, a setlist gyakorlatilag azokat a dalokat tartalmazza, szóval akinek volt szerencséje jelenlenni az azért, aki pedig nem volt, azért nézze meg a DVD-t.

A koncertfilm egyébként 132 perces, és intróval együtt 21 dalt tartalmaz, 2018 szeptember 30-án rögzítették, nekünk pedig most lehetőségünk adódott megnézni, és nektek is csak azt tudjuk ajánlani, hogy szerezzétek be, és nézzétek meg! A dél-amerikai közönségek egyébként is különlegesen temperamentumosak, egy ottani koncert ennek hála teljesen más hangulatú, mint például egy európai. A közönségre kellő figyelmet is fordít egyébként a videós stáb, sokszor mutatják azt a teljes őrületet, amit ezek az emberek képviselni képesek, mondjuk engem néha már-már a szorongó pánik kapott el, amikor megláttam az egymást majdnem eltaposóan ugráló, nyomakodó tömeget, de alapvetően tényleg fokozza a látványuk a hangulatot, pláne amikor mindenkinél hangosabban tudnak ordítani és énekelni, az “Olé olé Nightwish!” pedig tényleg egy ilyen latin kuriózum.

Egy teljes utazás a DVD a Nightwish teljes karrierjén át, kezdve a modern érával, ami szerint már “muszáj” elmondani a koncert elején azt, hogy Hahó, koncertre jöttünk, légyszi ne videózzatok már, hanem legyetek jelen az élményben, teljesen felesleges, ha lesz ugyan arról a dalról kétezer szar videó… Sajnos elég inzultáló és zavaró, hogy amikor elhangzik ez a felhívás, és felvillan az áthúzott telefonszimbólum, azt is többszázan veszik… Mindenesetre beindul egy iszonyat erős buli, eleinte főként régebbi dalokkal, amik rögtön megmutatják Floor énekesi tehetségét. Nem példanélküli szokás, hogy a dévédékre újravesznek több sávot, leggyakrabban az élő éneket korrigálják stúdióban, és bár nem vagyok szakavatott, de Floor Jansen szájának mikromozgásairól (van ilyen szó? :D) én úgy állapítanám meg, hogy csak konkrétan az élő éneket halljuk, mindenféle korrekció nélkül. Maga a dvd hangzása is, ha már itt tartunk, nagyon rendben van, szépen szólal meg, egyedül annyi kifogásom lenne talán, hogy amikor Marco Hietala egy kicsit erőteljesebben énekel, akkor Floor túl halk és túlságosan a háttérbe kerül, de egyébként minden nagyon jól szól, sokszor még szebben-jobban is, mint a stúdióverzión. Szerencsére MP3 formátumban is megszerezhető-meghallgatható majd az album, úgyhogy a dalverziót magunkkal is tudjuk vinni.

Az egész bandára nagyon jó ránézni, mindenki iszonyatosan mosolygós (gyanítom ez a turné nekik is pont annyira nosztalgikus volt, mint a rajongóknak), nagyon energikus a fellépés, kár hogy nem látunk tökéletesen minden mozzanatot. A kameramanok amúgy nagyon jól teszik a dolgukat, senki nem kap aránytalanul sok vagy kevés figyelmet, és a szólózókat is láthatjuk, azonban egy dvd-felvételre kaphatott volna a zenekar kicsit több fejlámpát és úgy általában megvilágítást szemből, mert ahhoz képest azért ez a DVD elég… sötét. Például Tuomas Holopainent, a maestrot nem is nagyon látjuk, mivel ő a többiekkel ellentétben (Kai Hahto dobost leszámítva, nyilván) nem változtat helyet, így mindig csak a sötétben bújik meg. Viszont amikor a zenekartagok közt némi jópofa, vagy aranyos interakció történik (és ők azért látszik, hogy nemcsak pár együttzenélő ember, hanem tényleg egy csapat), azt szerencsére általában teljesen jól látni, talán még egy élő koncertnél is jobban tudjuk követni az eseményeket.

Bár Floortól sokan hiányolják azt, hogy “nem Tarjás”, szerintem sok dalnak pont, hogy jól áll, hogy Tarjával ellentétben nem gyakorlatilag ugyanazon a hangszínen énekel el minden nótát, hanem a szerzeményeket előadja, egész lényével, testével, hangjával, arckifejezésével, és mindennel átéli és benne van. Különösen igaz ez talán a Slaying the Dreamerre, ami már korábban előzetesként ki is jött:

Természetesen van egy-két olyan dal, ami tipikus Tarjás vagy Anettes, de például a Gethsemane-ban azért Jansen is előveszi a klasszikus énekhangját. Amúgy egészen libabőrözős pillanat, amikor a közönség oléolézik, vagy a The Kinslayer alatt a gitárszólót is dúdolja, és az “Are you ready, Argentina?” kérdésre egy elképesztően hatalmas üdvrivalgás a válasz, amit még mindig tud fokozni az említett Gethsemane powermetalos felütése. A power-vonalról a Kinslayer is elképesztően erős, Floor ismét remekel, nem is lehet rá más jelzőt használni. Azt egy picit sajnálom, hogy a Stargazers itt kimaradt, csak a Sacrament of Wilderness szintiszólójaként kapunk gyakorlatilag easter egg-ként egy témát a Stargazersből.

Troy Donockley is nagyon jól kiveszi a szerepét a dolgokból, a The Carpenter alatt még énekel is (mindig sajnálni fogom, hogy Tuomas nem vállalta be, mert eredetileg ő énekli, megnéztem volna egy DVD-n). a régebbi dalokban is megtalálja a helyét, kidomborítva azok keltás, folkos jellegét, és persze a narrációi is nagyon fontosak. Az egész örömünnepet a Nightwish két tökéletes magnus opusa (miért is ne lehetne kettő?), a The Greatest Show on Earth majd a Ghost Love Score zárja le (még mindig nem teljesen érem fel ésszel azt a csodát, amit Floor a dal fináléjában művel; ahogy a fanok hívják – igazi Floorgasm. Bár most a látvány nem volt olyan óriási, mint amit egy Nightwish hozni tud (sosem feledem a pörgettyűs tűzhányókat a Dark Passion Play turné alatt), ezt kivetnivalót nem hagyva kompenzálja a tökéletes dalválogatás, a nosztalgiafaktor (de közel sem a múltban élés, nem-nem!), és a zenekar és a közönség közötti páratlan interakció.

 

A DVD-t egyébként be lehet szerezni a Nightwish hivatalos webshopjában és a Nuclear Blaston keresztül is.

Írta: Vica

Köszönet a Nuclear Blast-nek!

 

Ne feledjétek a koncertet sem!