Let the cigar die

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatni valón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap+1 speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

Fotó: Bako studio

Fotó: Bako studio

A hét zenekara: Let the cigar die

Műfaj: Metal, Modern Metal, Stoner, HC

Alakulás éve: 2011

Város: Tiszakécske

A 2011 július 8-án véletlenek folyamán megalakult akusztikus formáció nem egy, nem is kettő koncert után szép lassan meghízott. A kezdetben még csak Sánta Zoltánból és Blanár Leventéből álló akusztikus duó mára már egy olyan kvartetté nőtte ki magát, ami már nagyobbacska színpadokon sem fest furcsán. A kezdetben még akusztikus formában, majd teljes zenekarosan is post-grunge beütésű zenét játszó zenekar igazi fiatalos hévvel 90 fokot fordult és elindult a Stoner rock ösvényein úgy, hogy saját számaikban a kőkemény metálos blueson kívül megtalálható még a hardcore, a punk és a modern metal egy-két jellegzetessége is. Manapság főként modern metal irányába kacsintgató zenekar fülbemászó dallamaival és földbe döngölős kiállásaikkal hamar a közönség szívébe lopta magát. Jelenleg még csak pár számos stúdiófelvételekkel rendelkezőbanda gőzerővel dolgozik az első nagylemezén, amelyet remélhetőleg még idén kézbe vehetünk. Kérdéseinkre a banda három tagja is válaszolt.

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

A Csillagok Háborúja. (Sánta Zoltán)

És a Jurassic Park 🙂 (Kőrös Zoltán)

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Szeretnénk egy lemezt elkészíteni. Zeneileg folyamatos változáson megyünk keresztül, mert mindegyikünket más és más zenei hatások érnek. Az ember alapvetően változik, életünk végéig folyamatosan formálódunk. (Sánta Zoltán)

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

A dalszövegeknek természetesen nálunk is van szerepe, bár részemről nehéz olyasmit írni, – mivel elég zárkózott lelkivilágúnak tartom magam – amit szívesen mások elé tennék, bárminemű árnyaltság nélkül. Nem szeretem azt, hogy mostanában mindenki csak lázadni tud, vagy meghalni, kiakadni azon, hogy neki most éppen nem jó, mert a csaja mással kúrt előző este. A metál kezd ösztrogénnel telítődni és éppen ezért én nagyon ritkán írok ilyen témákról. Ahhoz komolyabb dolognak kell történnie velem, hogy valami ilyesmit csináljak, de akkor is igyekszem elkerülni a felszínes megközelítést. Gyakran építkezem olvasmány élményekből, mint ahogy a mostani számoknál, vagy filmekből, számomra érdekes témákból, topikokból. Nagy probléma nekem ez a szövegírás dolog, mert inkább gitárosnak tartom magam, mint énekesnek, így a hangszeres tudásomon többet dolgozom, mint az éneklésen. Szeretném, ha némi összefüggés lenne a szövegek között, így néha utólag is belenyúlok a számok szövegeibe, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy “novellás” kötetet csináljak egy lemezanyagra. (Blanár Levente)

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Mivel mi inkább túlnyomórészt koncertezünk, szerintem az élő dologban jobban érezzük magunkat. Fentebb említettem, hogy a studióanyag most a célunk, így nyár végétől minimalizáljuk a koncertek számát. (Sánta Zoltán)

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítettek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Az LTCD teljes mértékben nyitott minden zenére és azt hiszem ezt mindannyiunk nevében elmondhatom. Nem sok olyan zene van, amit nem hallgatunk. Jöhet a hip-hop, funk, jazz vagy éppen komolyzene. Koncertre menet a buszban néha még a Dankó Rádiót is hallgatjuk. Zoli például most belefogott egy saját synthwave projectbe is. Alapvetően mindenki több formációban is zenél. (Sánta Zoltán)

Mint Zola mondta, belekezdtem egy, a synthwave-et helyesbítve 80’s dark electro/dance projectbe, amivel még van sok meló, viszont ezáltal már tényleg nagyon széles körűre nyílt a zenei ízlésem, viszont a zenekar többi tagjára ez szintén igaz és igaz volt már a kezdetektől. Levinek például nemrégiben beindult a magyar hip-hop mániája, amivel persze ránk is hatással volt és igazából így egymásra is nagy hatással vagyunk a zenekarba hozott új zenékkel. Mostmár mondhatni ugyanolyan hévvel hallgatunk meg egy Mikee Mykanic-et vagy egy Knife Partyt, mint egy Earth, Wind and Fire-t vagy Infant Annihilatort, mert mindegyiknek megvan a maga varázsa, csak meg kell tanulni élvezni és meglátni benne a zsenialitást. Én személy szerint azt vallom, hogy minél több stílust hallgat az ember, annál kreatívabban tud egy adott műfajban alkotni. A legtöbb ember nem is gondolná, hogy a stílusok mekkora hatással vannak egymásra, illetve mennyire hasonlítanak. Ha jobban belemélyedünk egy hip-hop szám is annyira pofán tud vágni, mint egy hardcore, de ehhez a varázs megtalálása, illetve a bárminemű zene iránti kellő tisztelet elengedhetetlen. Ui: Vannak nagyon sz*r zenék is 😀 (Kőrös Zoltán)

A banda hangzása és stílusa folyamatos változáson ment át az alakulás óta. Ez tudatos volt, vagy idővel szépen fokozatosan egyszerűen csak eltérő dalok születtek?

Részben tudatos, mert ahogy az új hatások elérnek azzal is változik a zenénk. Szabi a Kodolányira jár, Levi pedig autodidakta módon tanulja a zeneelméletet is. (Sánta Zoltán)

Mindig más műfaj kerül előtérbe a zenekarban, viszont mostanra kezdi kiforrni magát, hogy ne csak kő stoner vagy hardcore számokat írjunk, hanem, hogy ezekből a műfajokból a számunkra érdekes dolgokat kiragadjuk és a saját stílusunkba összevegyítsük egy nótában. (Kőrös Zoltán)

Köszönjük!

Harmadik alkalommal jelentkező rovatunk eheti kiválasztottja tehát a Let the cigar die. Hallgassátok és kapjátok el őket élőben, amint tehetitek! Legközelebbi buli május 19-én a Showbarlangban!

Facebook Page: www.facebook.com/bandsequence

’Endless Hour’ Music Video: https://www.youtube.com/watch?v=fF7ZxJ-_GJc

’So Cunfused’ Studio Version: https://www.youtube.com/watch?v=Extvaubv9Rg