Külföldi turnéra készül a Leecher – Interjú

 

A következő írásban a budapesti frontcsajos csellómetalban utazó Leecher tagjai válaszoltak nekünk a kérdéseinkre.
Interjúnkban többek között szó esik a hamarosan véget érő A Fény Nyomában turnéról, aminek az utolsó állomása most szombaton (okt. 26.) lesz az A38 fedélzetén. Beszélgetünk tagcseréről és a médiáról, de persze az aktuálisan legfontosabb dolgok sem maradhattak ki. Fontos infókat tudtunk meg az új albummal és a jövőre induló európai turnéről egyaránt.

Sziasztok!

Nos, elég sok minden történt a zenekar háza táján amióta nem beszélgettünk.Vegyük is fel a fonalat egy kicsit régebbi eseménynél.

Elég nagy feltűnést keltett tavaly a bejelentés, hogy a Turisas előtt játszotok. Honnan jött ez a lehetőség? Milyen háttérben zajló folyamatok vezettek ehhez? Hogy érzitek, hogy sikerült helytállni egy ilyen fontos(nak mondható) koncertsorozaton?

Horváth Anett: A Turisas-sal csak egyszer játszottunk, a tavalyi évből sorozatnak inkább az Arkonával közös három koncertet lehetne nevezni. De ugyanúgy mindegyik alkalomra vonatkozik, hogy nagyon izgultunk, mert ekkora megmérettetésben még nem nagyon volt részünk korábban. Úgy gondolom, többnyire sikerrel is vettük az akadályokat – a fent említett Turisas-os buli például – bár volt részünk húrszakadásban és színpadról leesésben is 🙂 – szerintem egyik legjobb hangulatú koncertünk volt valaha.

Tamási Dávid: A Turisas koncerthez onnan jött az ötlet, hogy nem volt előzenekar meghirdetve. Márton, a menedzserünk pedig megkérdezte a zenekart, hogy mit szólnának, ha mi játszanánk előttük, és nem volt ellenükre.

Év elején egy szomorú hírt közöltetek, miszerint a zenekar egy meghatározó tagja, Ági elhagyja a bandát. Mi áll ennek a hátterében? Mennyire volt érvágás, hogy egy csellómetál zenekarból az egyik csellós száll ki? Meséljetek arról, hogy sikerült pótolni a keletkező űrt, és hogy mi változott a zenekarban.

Anett: Mindenki életében eljöhet az a pont, amikor már nem okoz neki elég örömet a jelenlegi helyzet és szeretne változtatni, valami mást csinálni. Ágival is ez történt, azt hiszem. Békében váltunk el, nem volt semmi para. Miután hivatalosan kiszállt, utána is visszaugrott még egy-két koncertre kisegíteni minket.

Elég kellemetlen egyébként, ha egy csellista hagyja el a bandát, mert metálkedvelő csellistát találni az országban majdhogynem lehetetlen. Az üres helyre Molnár Ferenc hegedűs ugrott be, aki azóta is hősiesen kitart mellettünk :). Csellistát persze most is keresünk, de a fent leírtak miatt nem olyan egyszerű a helyzet.

Mindeközben elindult a Fény Nyomában turné, ahol ti is részt vesztek a Tales of Evening -gel és a Nova Prospecttel karöltve. Hogy állt össze a csajfrontos trió? Konkrét koncepció volt, hogy vidékre is eljusson a zenétek?

Nagy Ádám (Kutor): Magyarország nem akkora hely, hogy egy ambíciózusabb zenekar megengedhesse magának, hogy csak a fővárosban játsszon, ez egyébként a szakma szemében is tényező. El kell juttatni a zenénket más városokba is, a Tales turnéja pedig kiváló alkalom volt erre, már csak azért is, mert hasonló stílusban utazunk, úgyhogy eleve egy fogékonyabb közönség előtt léphettünk fel.

Dávid:A külföldi koncerteken kívül fontos, hogy itthon is minél több ember megismerje a zenénket, és ez a turné kiváló alkalom arra, hogy ismertebb magyar zenekarok előtt fellépve több embernek mutassuk meg zenénket, mint ha saját magunk szerveznénk koncertet.

Mik azok a szembeötlő különbségek, amikben különbözik egy vidéki buli mondjuk egy A38-tól?

Kutor: Alapvetően a helyek mérete, esetleg a technikai felszereltség (bár sok kellemes kivételt tudunk sorolni), vagy a közönség létszáma lehet különbség. Szigorúan szakmai szempontból nincsen nagy különbség, ugyanúgy pakolunk, beállunk és játszunk.

Ha már A38… A hajón zárjátok a turnét egy nagyszabású buli keretein belül. Mire számíthat, aki ellátogat?

Kutor: Készülünk néhány újdonsággal, az új lemeznek nagyjából a felét el fogjuk játszani, több teljesen új dalt is lehet majd hallani. Illetve turnézáró lévén valószínűleg a zenekarok is készültek egymásnak mindenféle meglepetéssel…

Anett: A májusi “turnézáró” bulin (akkor még nem tudtuk, hogy valójában októberben lesz az igazi turnézáró) a Gabó a Nova Prospect-ből malac kezeslábasban jött fel a színpadra az utolsó dalunk alatt… 😀 Nem tudom, hogy ezek alapján várjam-e a mostani meglepetéseket, vagy inkább féljek tőlük. 😀

Maradjunk a turnénál. Nem is olyan régen számoltatok be arról, hogy jövőre egy nagy nemzetközi turnéra indultok a Visions of Atlantis oldalán. Hogy jött össze ez az együttműködés, hogyan készültök rá, mely nagyvárosokat veszitek célba?

Anett: Tavaly novemberben játszottunk egy Düreres bulin a Visions of Atlantis-szel, és akkor ismerkedtünk össze velük. Hamar felmerült a közös turné lehetősége, de egyrészt rengeteg szervezésre volt szükség, amíg mindenki rábólintott, másrészt elhinni se mertük, hogy velünk ez megtörténhet. Mármint, csak elképzelni is durva, hogy egy nagy turnébuszban utazhatunk Európa legnagyobb városaiba egy nagy zenekarral, és két héten keresztül minden nap felléphetünk velük! Még most is alig hisszük el… Egyébként Svájc, Csehország, Németország, Anglia, Hollandia és Franciaország városaiban fogunk játszani. Sok új dallal és új látványvilággal is készülünk rá.

A többi résztvevő bandával milyen viszonyotok? Róluk mit lehet/érdemes tudni?

Anett: Sajnos nem ismerjük őket személyesen, de mivel két hétig gyakorlatilag egy légtérben fogunk élni, ez hamar változni fog :D. Egyébként mindegyikük frontcsajos zenekar, az Edenbridge szintén egy szimfó metal banda, a Scarlet Aura pedig heavy metalt játszik.

A felsorolt városokban azért itt-ott fellelhető magyar közösség is. Számítotok külföldön is magyar rajongókra, vagy esetleg volt már erre példa?

Kutor: Romániában többször hallottunk magyar szót, bár ott ez nem akkora meglepetés, természetesen mindig örülünk. Franciaországban Ági néhány barátja eljött egészen Párizsból, ez kedves volt. Máshol eddig nem igazán futottunk magyarokba, kivéve Nürnbergben bevásárlás közben.

Dávid: Nekem több városban is él magyar ismerősöm, úgyhogy reméljem eleget is tesznek majd a meghívásomnak. De rajtuk kívül is jó lenne minél több magyarral találkozni a turné során!

A legtöbb médium úgy hivatkozik rátok, hogy „a nemzetközi hírnév előtt álló zenekar”. Hogy érzitek, tényleg eljött az idő beállni a „nagyok” mellé?

Anett: Az biztos, hogy ez egy olyan lehetőség, amely nem sok zenekarnak adatik meg… úgy gondolom, hogy innentől rajtunk és a szerencsén múlik, hogy mi kerekedik ki belőle. Ha sikerül felnőnünk a feladathoz és sikerrel vesszük az akadályokat, akkor ez valóban komoly szintlépést jelenthet nekünk. Mi mindenesetre mindent megteszünk, hogy jól sikerüljön, teljesen be vagyunk zsongva.

Nagyvonalakban mire számíthatunk az új album kapcsán zeneileg? Változott valami a korábbi anyaghoz képest? Voltak nehézségek az album születésében? Mi az amit így előzetesen mindenképp ki szeretnétek emelni az albummal kapcsolatban, mire vagytok a legbüszkébbek?

Kutor: Az első lemezre nagyrészt Ábel (Libisch – a szerk.) írta a zenét, a mostanin pedig csak egy dalt, és a többit én, ez nem tervezett volt, így alakult, az ének mind Anett munkája. Volt néhány tudatos változtatás az első lemezhez képest, kimondottan törekedtünk rá, hogy a nagyzenekar kissé hátrébb kerüljön és a csellók még nagyobb hangsúlyt kapjanak, ezenfelül visszatérő témákat is fel lehet fedezni a lemezen, ez pedig nem véletlen. Nehézségek… az első lemezt jórészt egyetemistaként vettük fel, most pedig munkaidőben kellett helyet csinálni a szegedi felvételeknek, valamint természetesen nagyon sok előkészületet, gyakorlást és szervezést igényel a dolog. Ezúton is köszönjük Vári Gábornak a sok segítséget, amivel könnyítette a munkánkat! Amire büszkék vagyunk, az pedig az, hogy mindent kihoztunk ebből a lemezből, amit ki tudtunk, nem maradt semmi, amire ezt tudjuk mondani, hogy lehetett volna jobb.

Anett: Úgy gondolom, hogy ez az album minden szempontból szintlépés az előzőhöz képest, ez pedig nagyban Vári Gábor produceri munkájának eredménye. A legbüszkébb pedig arra vagyok, hogy az anyag sokkal őszintébb mer lenni, mint a Sightless volt. Felvállaltuk azt a sokszor zavaros és kicsit deviáns világot, amiben létezünk… aztán valahogy ezt az egészet sikerült mások számára is emészthető formába gyúrni. Szívesen hallgatom vissza, és meg vagyok elégedve.

Számíthat a közönség egy lemezbemutató bulira?

Anett: Bár több koncertünk is szervezés alatt áll, a lemez megjelenési körülményeit még nem pontosítottuk, így nem is gondolkozunk egyelőre lemezbemutató bulin. Majd ráérünk erre, ha már minden kialakult.

Aki követi a zenekar mindennapjait, azt láthatta, hogy készül egy klip is. Meséljetek erről. Egy ilyen forgatás hogy zajlik? Mi alapján döntitek el, hogy melyik dalhoz készüljön klip, és milyen legyen a videó képi világa?

Kutor: Titok, de valójában több klip is készül! Nekünk fontos, hogy ha a klip nem csak “zenélős” videó, hanem sztorija is van, akkor annak legyen köze a dal témájához

Anett: A forgatások mindig viccesen zajlanak, mindent többször kell felvenni, sokszor azért, mert elkomolytalankodjuk, vagy elbénázzuk. Egyébként a sztorit van, hogy mi találjuk ki és van, hogy a rendezőre bízzuk. A dalválasztás módja is változó, vagy saját preferenciák, vagy kiadói javaslat alapján dől el.

Ha már szóba jött a közösségi média. Aki rápillant a Facebook oldalatokra az egy érdekes postot vehet észre. Szerepel a zenekar a Propheta című könyvben. Ennek mi a sztorija?

Kutor: A szerző párom egyik jóbarátja, ismeri és kedveli a zenénket. Mindig jó látni, hogy valakit megihlet a zenénk.

Anett: Valójában több írót is megihlettünk, sőt, volt már olyan is régebben, hogy valaki magyar versfordításokat készített a szövegeinkhez. Ez mindig nagyon megtisztelő, mert arra utal, hogy nemcsak hallgatják és élvezik a zenénket, de gondolatokat is ébresztünk másokban. Annál pedig, ha valami szórakoztat, csak egy jobb dolog van: ha valami szórakoztat ÉS elgondolkodtat.

A médiánál maradva fontos szót ejteni arról is, hogy nemrég szerepeltetek az M2 PETŐFI adásában. Milyen élmény volt a kamerák előtt nyilatkozni egy TV-nek?

Anett:Fantasztikus és stresszes is egyben. Az éneklés rendben van, viszont ha beszélnem kell, mindig halálra izgulom magam. De aztán nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és az jól esett.

Szerencsére egyre több zenekar jut ilyen lehetőséghez. Ezek szerint az emberek kezdenek nyitni a metal felé?

Anett: Valami megmozdult az elmúlt években, igen. A Dalban is egyre több metalzenés projektet látni. Kezdenek elmosódni azok a szigorú határok és sztereotípiák, amik a metalt korábban övezték. Gondolom, az emberek elkezdték meglátni, hogy a régi hiedelmekkel ellentétben ez nem valami ördögtől való dolog (szó szerint, haha). Maga a stílus is megváltozott, sokat nyitott a populáris irányba (még akkor is, ha ezért a kijelentésért engem egyesek meg fognak kövezni)

Szerintetek mi lehet az a formula, amivel el lehet juttatni és akár meg is lehet kedveltetni egy átlag zenehallgatóval a metálzenét?

Kutor: Tapasztalataim szerint a legtöbb metalban járatlan embernek valami olyasmi kép él a fejében, hogy ez valami agresszív fűrészelés ordítással és blastbeatekkel, nem feltétlenül látja át valaki külsősként a stílusokat, ahogyan például másnak meg az elektronikus zene “mind ugyanolyan”. Egy teljesen metálszűz embernek valami dallamossal indítanék… például Leecherrel. 😀 Az énekesnős zenekarok ebben azért is jók, mert már rögtön az elején rácáfolnak a hörgős-darálós sztereotípiára.

Mik a zenekar közeli és/vagy távoli jövőbeli tervei?

Anett: A következő fél évre bőven be vagyunk táblázva és el vagyunk látva tervekkel. A lemez, a klipek és a turné, ez a bűvös hármas, ami most lefoglal minket. Hogy utána mi következik, az nagyban függ a most következő időszak alakulásától. Azt talán elárulhatom, hogy azért fantáziálunk további turnékról és már a harmadik lemez koncepciója is terítékre került egyszer-kétszer.

Üzentek valamit az olvasóknak? 

Anett: Hallgassatok sok zenét! Mindenfélét, előítéletek nélkül. Lehet arról vitatkozni, hogy létezik-e objektíven “jó” és “rossz” zene, de a zene elsődleges célja, hogy örömet okozzon a hallgatójának. Ezt nem szabad elfelejteni :).