fbpx

Koponyák porában csillagfáklya lobban – interjú Lédeczy Lamberttel (Ahriman)

Idén jelent meg az Ahriman fantasztikus új anyaga, az Őskő. Ennek okán kerestük meg Lédeczy Lambertet, aki írásban válaszolt kérdéseinkre.

Hosszú hallgatás után idén márciusban jelent meg az új anyagotok, az Őskő, amihez ezúton is szeretnénk gratulálni. Milyenek voltak a visszajelzések, és hogyan fogadta közönség a fellépéseteket a Rockmaratonon?

Köszönjük szépen! Az anyag fogadtatása nagyon jó volt, több olyan külföldi fórum is megkeresett minket, akik eddig nem is nagyon tudhatták, hogy létezünk. Nagy támogatást adtak a bandának, amit ezúton is köszönünk nekik! Voltak olyan YouTube csatornák, akik elég nagyszámú követőkkel rendelkeznek és ez sokban segített, hogy egzotikusabb helyekről is gratuláljanak az új lemezhez. Ami furcsa, hogy senkit nem zavart az anyanyelvünk, de sokan érezték is a visszajelzésekből ítélve, hogy nagyon természetközpontú a lemez témaköre. Itthon nem volt nagy érdeklődés, de ezt már megszoktuk. Akik viszont kritikát vagy érdeklődést mutattak, azoknak szintén köszönjük! A Rockmaratont lemondtuk. Nem lépett fel a zenekar. A részletekbe nem mennék bele, de nem volt megfelelő az az ajánlat, amivel a zenekart megkeresték.

Nem tervezitek ezt az anyagot nagyobb, akár nemzetközi közönséggel megismertetni?

Nem hinném, hogy ez a zenekar mai életében kivitelezhető lenne. Mindenkinek komoly magánélete van és szét is vagyunk szóródva a világban. Az Ahriman alkotó, mint inkább fellépésekre fókuszáló zenekar. Ezért is van ritkán koncertünk, de a jövőre vonatkozólag annyit talán mondhatok, hogy egy biztosan lesz.

A Naturegate és a Ködkínösvény között négy év telt el, a Ködkínösvény és az Őskő között pedig – még kimondani is sok – tizennégy. Mi ennek a hosszú szünetnek az oka?

Belekérdeztél, sok oka van ennek. A Ködkínösvény időszaka alatt sem volt már nagyon egyben az akkori felállás. Többen nem is éreztük már egymással jól magunkat és a zenei irány is kezdett kuszálódni, valaki teljesen death metal vonalon akart mozogni, valaki heavy metal riffeket hozott, én pedig erre az irányra még mondanivalót sem találtam, nem inspirált. A dobos poszton is nagy hiányok voltak, akkoriban nehezen lehetett olyan zenészt találni délen, aki megfelelt volna az Ahriman számára. Aztán Márta Zoltán (zongora, billentyűk) is arra az elhatározásra jutott, hogy szünetelteti (ő akkoriban kilépésnek definiálta) a bandát, mert a magánélete olyan irányt vett, amire sokkal több időt akart szentelni, szánni érthető okokból, és nem fért bele a zenekar. Utána pedig sokunk között a viszony is megromlott, így a banda pihenőpályára került. Én elkezdtem sok új bandát, ugye akkoriban már létezett a Fagyhamu, de jött a Mörbid Carnage, a Tyrant Goatgaldrakona, a Coffinborn, a Hexenwood, különböző felkérések, így úgy voltam vele, hogy hagyom a dolgokat elcsendesedni, van sok banda, amiben megvalósíthatom az elképzeléseim, aztán majd meglátjuk. Ezután nem tudom pontosan mikor, de Márta Zoli megkeresett minket, hogy nem akarunk-e új próbaterembe menni vele, mert ő is szeretne újra zenélni, és ha van kedvünk, lehetnénk egy helyen. Ez így is történt, mi újra elkezdtünk beszélgetni, sőt zenélni, de még nem Ahriman név alatt. Volt kettőnknek egy akusztikus, ambient projectje, amihez fel is vettünk öt dalt (ezek a mai napig nem jelentek meg), zongora, akusztikus gitár és basszus volt az alapja, viszont az utolsó dal már olyan szinteken mozgott, hogy megkérdeztük egymástól, nem folytatnánk-e az Ahriman-t. Abban mindketten egyetértettünk, hogy a legutolsó felállás már nem fog működni, valakivel évek óta még beszélni sem beszéltünk, szóval újraépítettük a zenekart. A szerencsés dolog ebben az volt, hogy azok az emberek, akik ma az Ahriman-ban játszanak, mindig is körülöttünk voltak és egy ember kivételével mindannyian vagy kisegítették a bandát, vagy valamilyen úton – módon támogatták más dolgokban. Viszont még mire ennyire előre haladnék a történetben, fontos itt megjegyeznem, hogy Hanyi „Disguster” Tibinek nagyon sokat köszönhetünk és bár sokan nem tudják, de vele kezdtük el hármasban a próbákat. Én doboltam akkor, Hanyi Tibi gitározott és ugye Márta Zoli zongorázott. Aztán ez egyre komolyabb szintre kezdett emelkedni és komolyan beszélni kezdtünk egy normális felállásról, ami néha koncertet is adhat, ekkor mondta Tibi, hogy bár neki is izgalmas volt ez eddig, de ő ezt nem szeretné csinálni tovább, mert más stílusokat kedvel, de szívesen marad addig, míg nem találunk gitárost, gitárosokat. Nem mellékesen én sem akartam a dobok mögött maradni, így gondolkodni kezdtünk a tagokon. Aztán megkerestem Szenti Árpit és amikor ő igent mondott, tudtam, hogy újra van jövője bandának. Régi zenésztársam és barátom, Benkő Zsolt lett a gitáros, Mezey Tamás, aki egy nagyszerű lélek és zseniális zenész, többek között a Fagyhamuban is együtt zenéltünk, lett a négyhúros és Szalma Tamás lett a másik gitáros, aki rajongója volt a bandának addig. Így a kezdeti hármas felállás után egy komplett zenekarrá váltunk, ami a mai napig felállásban nem változott és bár évek teltek el, sok-sok év, de mivel az Ahriman-t sosem sürgette az idő, így csak 2016-ban jelent meg a Bőrkoporsó. Hozzá kell tennem, nagyon sok rituális óra keltette életre ezt az egész új ösvényen járást, izgalommal vágtunk bele, de az Őskő beigazolta, hogy érdemes volt rálépni erre az útra.

Lehet, hogy korai a kérdés, de dolgoztok, vagy terveztek új anyagon dolgozni?

A kérdés nem korai. Igen, beszéltünk arról, hogy új anyagot kezdünk el lassan írni, de ezek a próbák a napokban kezdődtek csak el. Azt viszont nem tudom megmondani mikor fog rögzítésre kerülni. Egyelőre a próbák a felfrissülés pillanatait tükrözik vissza, rég nem volt együtt a csapat és most ilyenkor újra össze kell szokni picit. Viszont ahogy hallottam a többiektől, ez most mindenkinek újra jó impulzusokat ad.

Hogyan kerültél kapcsolatba a metal zenével és hogyan kezdtél el zenélni?

A metal zene a ’80-as évek végén jött szembe velem. Az első két lemez a Helloween Walls of Jericho-ja és az Iron Maiden Seventh Son of a Seventh Son-ja volt, aztán jött a többi. Magyar és külföldi bandák minden mennyiségben és minőségben. Szó szerint ettem, faltam az akkori albumokat. Sok koncertre próbáltam eljutni, ami akkor nem volt egyszerű, de 15 évesen például a brazil Sepultura Arise turnéjának budapesti koncertje szétvágott, de a magyar Auróra Viszlát Iván lemezének szegedi salakmotor-pályán lévő koncertje is leszedte a fejem. Sok underground koncertre is mentem, így folyamatosan látogattam kimondottan akár csak magyar bandák miatt is a budapesti Fekete Lyukat. Zseniális időszak volt, a magyar underground változatos és izgalmas bandákkal volt tele. Aztán többek között ez is megigézett és mivel az okkultizmus akkoriban elég komolyan elkezdett érdekelni, így megalapítottam az Ahriman-t, ami akkoriban még Necronomicon De Soltes néven indult és sátánista szövegekkel prosperált, később változott Ahriman-ra a név. Azóta pedig folyamatosnak mondható a különböző zenei stílusokban mozgó zenekarokban levő tevékenységem.

Doboltál és énekeltél a Fagyhamuban – ez a formáció még aktív?

Inkább doboltam mint énekeltem. Vannak Fagyhamu dalok, amiket végig én vokáloztam fel, de ez kevés. A Fagyhamunak mindig voltak saját énekesei. A zenekar jelenleg inaktív, sokszor beszéltünk arról, hogy újrakezdjük, de pillanatnyilag úgy érezzük, hogy ami abban a csapatban volt, az megjelent. Az énekes Budapesten él már sok éve, teljesen új bandát alapított. A basszust kezelő Xullhem is, én külföldön. Nem valószínű, hogy lesz folytatása. Szerintem a Frostashes lemezzel lezártuk, bár ezt így sosem mondtuk ki, bármi lehet még. Ez a banda iszonyat nagy impulzussal indult és egy nagyon aktív 7-8 év van benne. A láng egyelőre kialudt.

Van zenei képzettségetek, vagy ez csak úgy „jött” a zeneírás – zenélés során?

Az Ahriman soraiban Mezey Tamásnak van egyedül, de Szalma Tamás folyamatosan gitártanárhoz jár. A többiek az évek alatt maguktól vonzották be azt a tudást, amit ma prezentálni tudnak.

Hogyan születnek az Ahriman dalai? Van egy központi „agy”, vagy pedig közösen raktok össze minden anyagot?

A Bőrkoporsó anyagon egymást inspiráltuk, kerestük az utat. Lezárásának tekinthető mindannak, ami visszahúzna minket a múltba. Az anyagcím is részben erre utal. Zeneileg három ember dolgozza össze az ötleteket, de ezek vázak. A szövegek hangulata is sokat változtat rajtuk, de volt dal, ami bár iszonyú gyors témákkal rendelkezett, a végén még is egy lassabb szám kerekedett belőle. Mondhatom azt, hogy a „munkába” oda teszi magát a zenekar összes tagja és a végeredmény fontos csak ebben az esetben, nem az, hogyan indul. Ha adok egy magot a kezedbe, de nem mondom el milyen növény, te sem fogod tudni, mi lesz belőle. Ha viszont ezt a magot többen táplálják, akkor a siker közös. Kiteljesedése a növénynek mindenkinek visszatükröz valamit, amit erre szánt.

Egészen egyedi a dalok légköre – lásd Csillagfáklya –, mind a hangszerelés, mind a dalszövegek tekintetében. Kinek köszönhető az Ahriman – és különösen az Őskő – egyedi hangja, stílusa?

Köszönöm a többiek nevében, ez mindünké. Volt olyan, mikor a szöveg volt hamarabb megírva és ez inspirálta a zenekart, de volt, amikor engem ihletett meg a zene és ez keltett bennem víziókat, amelyek meg is jelentek előttem. A szimbiózis elég jól működik köztünk, nem volt még semmi olyan kritika, amit nem fogadtak volna el mondanivalóban a társaim. A zenei részt pedig mindig addig finomítjuk, amíg erre mindenki rá nem bólint. A rítus, szeánsz hozzátartozik az Ahriman próbákhoz. Próbáljuk megteremteni azt a légkört, ami által közelebbinek érezhetjük a ma már sokak számára elszürkült, ismeretlen és kikerült világot, amiben mi jobban szeretnénk élni, mint ebben a mai társadalom által megalkotott, kreált mocsokban, ahol lassan a szánalom sem fejezi ki azt, ahogy ma az emberiség élvezi azt, amiben fetreng.

A Naturegate javarészt angol szövegű, a Ködkínösvény kétnyelvű, az Őskő viszont teljesen magyar nyelvű anyag lett. Van valami rendszer amögött, hogy melyik dal / album milyen nyelvű lesz?

Nincs. Úgy döntöttem, hogy az anyanyelvemen fogom írni a szövegeket. Nagyon megkönnyebbültem, amikor ezt elhatároztam. Őszintén bevallom, nem túl jó az angolom, sőt ma már németül sokkal jobban beszélek, de a magyar nyelv színesebb és ezerszer kifejezőbb nekem bárminél, mert ezt adták az Istenek. Emellett borzasztóan nehéz vele „dolgozni”, úgy megteremteni a mondanivalót, hogy ne legyen suta. Sok visszajelzést kaptam anno is, hogy miért nem magyarul íródnak a szövegek. Talán akkor még jobban érdekelt minket, hogy esetleg külföldön is lehet a bandának keresnivalója, de rá kellett jönnöm arra, hogy ez nem számít. Van egy hely a Földön, ahol megszületsz, felnőtté válsz, de az is helytálló, hogy sehol sem vagy idegen csak az embereknek, az egyes társadalmaknak. A természettel mindenhol beszélhetsz a saját nyelveden. Én itt Bajorországban is megölelem a fákat, hogy nyugalmat kapjak tőlük, majd megköszönve tovább indulok. Vannak olyan külföldi emberek, akik soha nem fogják megérteni a szövegeinket az Őskő albumon, de érzik a rezgését a zenénknek és megrendelik az anyagot. A természettel való kapcsolatot fel kell építeni, de amit kapsz, az felbecsülhetetlen. Vissza kell menni néha az időben, bele kell markolni a földbe, arcot kell mosni a hóban vagy inni kell a Mátrában a Szegediek kútjából, ahonnan forrásvíz folyik, érezni kell a tűz erejét, áttáncolni a füstben. Tisztelni kell, mert megrenghet a föld, leszakadhat az ég, kiönthet a folyó és ezt az emberek hajlamosak elfelejteni. Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk!

Mi inspirál téged / titeket a zeneírás során?

Úgy gondolom az előző válaszom végén erre megtalálod a megoldást.

Magán a zenén is átüt egyfajta borzongató hatású őserő, amire remekül rímelnek a szövegek – kinek köszönhetjük a dalszövegeket?

A szövegek teljes mértékben tőlem származnak, ez mindig így volt az Ahriman esetében.

Ha jól érzékeltem, ezen az albumon hangsúlyosabb szerep jut a billentyűknek, mint a korábbi anyagokon – mi ennek az oka?

Nincs különösebb oka. Az Ahriman életében Márta Zoli mindig is egyfajta gerincét képezte az egésznek. Egy olyan ember, aki nem csak beszél vagy zenél arról, ami a mondanivalónk, hanem meg is tapasztalja, ahogy ezt mi mindannyian. Ez egy elég szoros kötelék köztünk. Lehet azt mondani, hogy a zenei mag ő maga, amit aztán közösen teszünk olyanná, amit többek között te is hallhattál.

Meglehetősen ritkán van lehetőségünk az Ahriman-t élőben látni. Mi ennek az oka, és mikor láthatunk titeket újra színpadon?

Ez nem hiszem, hogy változni fog. Az ok elég egyszerű. Én Németországban élek, ketten Budapesten, ketten Szegeden és egy ember pedig Szegedtől 18 km-re. Elég nehéz összehozni a próbákat. Komoly előkészületek kellenek már egy koncerthez. Alkotni ma már jobban szeretünk. Az pedig szintén elkeserítő, hogy a mai fesztiválok még mindig leragadtak azoknál a dolgoknál, hogy egy zenekar útiköltségért megy fellépni. Nekünk egyik fesztivál sem tesz ahhoz többet, hogy jobban megismerjék a bandát. Sosem az ismertség miatt zenéltünk. A rajongóink érdeklődését megköszönjük! Arra viszont semmi szükségem, hogy fura emberek kérdezgessék tőlem, a koponya, ami az oltáron van a koncertünkön, az eredeti-e vagy sem. Aki nem tudja ezt megkülönböztetni, az már tényleg nem ezen a világon él. Persze, ez lehet nem is lényeges, de nekem erre nincs szükségem. Nem szeretek konfrontálódni és ennek legjobb módja, ha ez a világ bennünk marad, vagy a próbateremben, ahol megalkotjuk a dalainkat. Aztán ha egy koncert mégis összejön, ott szeretnénk mindent odaadni, de nem a magukról már nem tudó, szénné piált embereknek, akik másnap arra sem emlékszenek, hogy voltak valahol.

Mi a véleményed a klasszikus értelemben vett vallásról és egyházról?

Ha a kereszténységre gondolsz vagy az iszlámra mint vallásokra, nem sok jót tudok mondani. Kifejthetném ezt elég bőven, de ez az egy válaszom oldalakat töltene meg. Semmi értelme. Ma a vallások saját vezetőiket kiáltották ki szentnek. Minden rosszat, amit tesznek, tenni fognak, bátran jelentik ki, hogy Isten nevében teszik, de hol is az Isten ilyenkor?!? A mai társadalom az elfogadás éveit tűzte a zászlajára. Ezzel csak egy gond van, hogy amit el akarnak fogadni, azt elfogadnak, amit viszont nem, az ellen meg úgy harcolnak, mint a szélsőségesek. Kérdem én, mivel különb ez a másiktól? Termelődik a magatehetetlen, ellustult, elbutult generáció, akik már nem ismerik a vallást. Jönnek létre folyamatosan a maffia vallások, ahol prédikátorok úgy élnek, ahogy egy igaz kereszténynek vagy muszlimnak, egyébnek sosem lehetne. Közben pedig az a szomorú, hogy ha az ember kiteszi a magyar zászlót otthon, akkor már náci, míg ha külföldön meglátják nálad, jönnek oda, hogy te magyar vagy? Az milyen szép nyelv és hogy ott milyen finom ez meg az. A vallás és a politika ma már egy. Nem is szeretek ezekkel foglalkozni. Megvan a saját véleményem. Azt a fajta harcot, amit fiatalon elkezdtem, elzártam magamban. Ha eljön az ideje, a sokkal nagyobb erők ezt el fogják rendezni.

Mit jelent számodra a zene, és mit jelent a black metal?

A zene elég fontos része az életemnek gyerekkorom óta. Valószínűleg ez már nem fog változni. Ma is gyűjtöm a számomra fontos anyagokat, leginkább bakeliten és kazettán. Azt, hogy mit jelent a zene, szerintem minden olyan ember tudja, aki szereti a hangulatokat. Engem motivál, inspirál, nyugtat, feltölt, elgondolkoztat, lendületet ad olyan pillanatban, amikor már azt hinném nincs tartalék és így tovább. A black metal egy stílus azok közül, amiket kedvelek, de tény, hogy ez a vonal az egyik legfontosabb, bár hiteles banda nem sok van. Sajnos ma már a black metal egy a sok különböző zenei műfaj közül, de valamikor megadta mindazt, amit csak szélsőséges tettekkel lehetne újra megpecsételni, életre kelteni. Persze vannak olyan páholyok, ahol ez még mindig működik, leginkább ezek híve vagyok. Számomra még mindig a legkifejezőbb hangulatokkal bíró ösvényt a fekete fém világa szimbolizálja.

 

Szerkesztette: Á

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/