fbpx

Interjú a Sonata Arctica-val

See HERE for the English version.

2019. november 25-én ért Budapestre a Sonata Arctica Talviyö-albumturnéja, ami előtt lehetőségünk volt Henrik Klingenberget (billentyűk) és Pasi Kauppinent (bőgő) elkapni egy interjúra, ahol mindenféle Sonata-val kapcsolatos érdekességekre kérdeztünk rá.

Hadd gratuláljunk a Talviyö-höz, egy igazán izgalmas zenei utazás az egész album! Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Pasi: Nagyon jókat! Szeptember 6-án kezdtük a turnét, aznap jelent meg az album, és már a legelső bulin is voltak, akik együtt énekelték a dalszövegeket, egyértelműen tetszenek az embereknek a dalok.

A Talviyö egyben a zenekar tizedik albuma is – hogy tekintetek a zenekar fejlődésére?

Henrik: Szerintem az egész egy nagyon természetes folyamat volt. Gyakorlatilag 20 éve nyomjuk, nagyon sok minden történt már velünk és a zenével. Voltak tagcserék, és a meglévő tagok mint emberek is változtak, és természetesen ez is tükröződik a zenében. Egy hosszú és izgalmas utazásnak nevezném, és nagyon örülök, hogy egy olyan zenekar tagja vagyok, ami nem újra és újra ugyan azt az albumot adja ki, hanem mindig találunk valami újat.

Mintha a 80-as évek zenéjéhez is egyre jobban és jobban vonzódnátok, az előző albumon volt a Bryan Adams – Run to You feldolgozásotok, az új korongon pedig simán csak sok a 80-as évekbeli hangzás. Ez tudatos döntés?

Henrik: Szerintem nem, inkább csak a véletlen.

*mindketten nevetnek*

Tényleg?

Pasi: Igen.

Henrik: A 80-as években nőttünk fel, úgyhogy szerintem természetes, ha lesznek onnan hatások is.

Valószínűleg nem ti vagytok az elsődleges interjúalanyok, ha a dalszövegekről van szó,

Henrik: Hát nem, tényleg fogalmunk sincs! *nevet*

…de azt azért lehet tudjátok, hogy a “The Garden” a szexelésről szól?

Henrik: Nem hiszem, nem vagyok biztos benne…

Pasi: Nos, azt hiszem, inkább a családról van benne szó, de… végülis szerepe lehet benne, igen.

Mi a helyzet a “Who Failed the Most” egyik sorával, ahol az ismerősen csengő “The lord of the rings, the master of puppets” kifejezéseket hallhatjuk, emögött mi áll?

Henrik: Szerintem ez simán egy szójáték Tonytól.

Az album nyitódala pedig egyféle dicshimnusz a hazához?

Henrik: Szerintem az északi fényről szól, meg az ahhoz kapcsolódó történetekről.

Pasi: Hiedelmekről, mesékről.

Visszatérve a “téli éjekhez”, azok azért elég sötétek és hosszúak tudnak lenni felétek, mindannyian északról származtok?  

Pasi: Én inkább Közép-Finnországban, Elias délebbről, és te is Kokkola-i vagy, de…

 Henrik: …északon élek, igen.

Mint igazi északiak, mi a tanácsotok a hosszú sötétség túlélésére?

Henrik : Nem is tudom, igazából mindig elutazhatsz valahova máshova. Egyébként nem olyan szörnyűek a telek.

Pasi: Ez az általános vélekedés, hogy a telek mennyire sötétek, de igazából elsősorban az ősz a legsötétebb, mert olyankor még nincs hó. Amikor már lehullott a hó, elég világosak az éjszakák, főleg holdfénynél. Persze, a nappalok rövidek, elég keveset süt a nap, de nincs olyan szörnyen sötét.

Akkor nem tudatos, hogy pont október-november környékén mentek turnézni, amikor a legnagyobb a sötétség?

Henrik: Nem, általában ha elkészül az album, turnéra indulunk.

Pasi: Persze ettől függetlenül nagyon jó elmenni valami melegebb országba. Egyébként Norvégia óta tegnap láttuk először a napot!

Akkor Finnországban annyira még nem érezni a globális felmelegedést, nincs kevesebb hó?

Henrik: Nem hiszem, nagyon sok a hó.

Pasi: Sőt, szerintem mostanság több a hó, mint hogy 10-15 éve, akkor alig volt.

Környezettudatos embereknek tartjátok magatokat?

Pasi: Igen, ez egy nagyon fontos téma manapság.

Henrik: Leginkább Tony az, aki érdekelt ilyesmikben. Szerintem ez egy nagyon nehéz kérdés, mert magánszemélyként nem tudsz túl sokat tenni. Úgy érzem, az egész téma eléggé ki van csavarva, mert amikor a környezeti problémák kerülnek szóba, a beszélgetés mindig arra terelődik, hogy te mit tehetsz, hogy segíthetsz. Ez csak arra jó, hogy az emberekben bűntudatot keltsenek. A valós problémát az ipar okozza, nekik kellene odafigyelni és tenni valamit. Ehelyett a felelősségüket az egyes emberekre tolják át, hogy a sima kisemberek érezzék szarul magukat, ha valami “rosszat” tettek, úgyhogy az egész diskurzus eléggé el van baszva.

Holnap az Insomnium fog ugyanitt játszani, már Jani Liimatainennel. Vele tartjátok a kapcsolatot, követitek, hogy éppen mit tevékenykedik?

Pasi: Reggel találkoztunk a hotel előcsarnokában!

Ó, hogy már itt vannak? Akkor lehet, hogy hosszú estétek lesz!

Pasi: Hah!

Henrik: Igen, lehet, és azt hiszem, eljönnek megnézni a bulit is, legalábbis néhányan közülük.

Pasi: Barátok vagyunk és tartjuk a kapcsolatot.

Sok barátotok van a színtérről, tudjátok követni a többi finn zenekart?

Pasi: Egyébként tudtuk már előre, hogy itt lesznek. Valaki szólt, hogy jönnek, de azt, hogy utánunk játszanak, csak ma hallottam.

Henrik: Alapvetően tudsz a többi finn zenekarról, de csak fesztiválokon, vagy ilyesmi alkalmakkor tudtok találkozni, mert ha te nem vagy épp turnén, akkor ők vannak, meg általában teljesen másik városokban vagytok, szóval maradnak a fesztiválok.

Vannak esetleg olyan zenekarok, akikkel közelebbi barátságban vagytok?

Pasi: Általában azok a bandák, akikkel együtt turnézunk. De tartjuk például a kapcsolatot Markussal (Vanhala – a szerk.) az Omnium Gatherumból, pár éve ők voltak az előzenekarunk az Államokban.

Legalább milliószor eltoltátok már a Fullmoont, lehet még valahogy élvezettel, unalom nélkül játszani?

Henrik: Nem tartom problémának. Persze próbán játszani a világ legunalmasabb dolga.

Pasi: Igen, tök fölösleges próbán játszani.

Henrik: Viszont amikor a színpadon vagy, és látod, hogy a közönség hogy élvezi, az tejlesen más. Egyébként szerintem jó dal.

Pasi: Igen, szeretek a közönséggel kommunikálni közben, amikor elkezded a dalt, nagyon örülni szoktak az emberek.

Volt olyan, hogy kiszúrtátok már, hogy valaki valami nagy hülyeséget énekel a dalszöveg helyett?

Henrik: Általában elég nehéz észrevenni.

Pasi: Néha látod, de általában nem, mert fülmonitor van a fülünkben, és nem nagyon halljuk a közönség énekét, meg egyébként általában csak egy nagy csapat embert látsz és nem egyéneket.

Gondolom azért van pár egyén, akit kiszúrtok, meg megjegyeztetek.

Henrik: Igen!

Pasi: Igen, persze!

Egy interjúban Tony említette, hogy egy időben próbáltátok a Fly with the black swan-t is, de végül mégsem vittétek színpadra, miért?

Henrik: Hú, annak tuti van vagy tíz éve!

Pasi: Én akkoriban nem voltam a bandában, de nyitott vagyok minden dalra!

Henrik: Azt hiszem, túl sok és durva volt az énekrész, és Tony mondta végül, hogy ezt nem tudom olyan jól elénekelni, játsszunk inkább valami mást.

Youtube-n olvasható pár kommentár, miszerint hagy kivetnivalót maga után az új lemez hangzása, viszont számomra van több olyan tulajdonsága is, ami kimondottan pozitív – például mintha előtérbe került volna a basszusgitár. Ez mennyire tudatos?

Pasi: Elkezdtük felvenni az albumot, és a pre-production alatt tudtuk már, hogy szeretnénk az élőben velünk dolgozó, frontba hangosító hangmérnökkel dolgozni a stúdióban is. Eljött a stúdióba, amikor élőben vettük fel az albumot, és tudta, hogy hogy hangzunk élőben, és ez alapján vezényelte le a stúdiózást.

Nem is olyan rég volt egy akusztikus turnétok, ami Magyarországot sajnos elkerülte. Terveztek még ilyesmit?

Henrik: Egyszer biztosan.

Pasi: Egyszer majd igen.

Henrik: Most először ezt az albumot turnéztatjuk meg, de néha-néha jó lenne megejteni egy ilyesmit is, szerintem.

Nagyszerű, amikor az erőteljes, pörgős metal dalok akusztikus hangszerelésben sem puhulnak el, hane képesek megtartani a bennük rejlő erőt.

Henrik+Pasi: Igen!

Hosszú és nehéz folyamat volt átültetni a dalokat akusztikus formába, vagy adta magát a dolog?

Henrik: Attól függ.

Pasi: Is-is. Valamelyik dalok nagyon adták magukat és természetesen ment az átkomponálás, egyszerűen csak elkezdtük játszani, és tudtuk, hogy kell folytatni. De voltak, amik azért kicsit több munkát adtak.

Régebben sok koncert tartalmazott külön akusztikus blokkot…

Henrik: Igen a The Days of the Grays turnén szokásunk volt.

Pasi: Meg volt, amikor egy dal mindig akusztikusban ment.

Henrik: A Pariah’s Child világturné után játszottunk egy két és fél órás szettet Tamperében, először a teljes Eclipticát, aztán a többi dalt, meg egy akusztikus blokkot is.

Mi a legrosszabb dolog, ami egy zenésszel történhet egy koncert közben?

Henrik: Ha valami elromlik, természetesen.

Történt már ilyesmi?

Henrik: Persze, sokszor.

Pasi: Igen, valami mindig előjön.

Henrik: Rengeteget koncertezünk, a felszerelés meg a technika meg olyan, hogy néha elromlik, úgyhogy nem tudjuk megúszni. Persze nagyon idegesítő, mert szeretnél egy jó koncertet adni, meg jól érezni magad, de ha elromlik a cuccod és nem tudsz játszani, az szörnyű.

Pasi: Sokszor vannak apróságok is, amit a közönség sokszor észre sem vesz, de máskor meg nagyon feltűnő…

Amikor finn zenekarok Magyarországra jönnek turnézni, van valami különleges „megyünk a tesókhoz” érzés, már a finn-magyar nyelvrokonság kapcsán?

Pasi: Persze, tudunk ezekről a nyelvi dolgokról.

Henrik: Nem gondolok túl sokat ilyesmikre. Csak elmész valahova koncertezni, és reméled, hogy eljönnek az emberek. Egyszerű zenészek vagyunk.

Tudjátok még követni, hogy hány országban jártatok összesen?

Pasi: Amikor összeáll egy turné menetrendje, mindig megnézem, hogy vannak-e új országok vagy városok. Ha új városba érkezünk, mindig próbálok időt szakítani a városnézésre.

Van általában időtök megnézni az adott várost, a sok utazás – alvás – koncertezés közepette?

Pasi: Én személy szerint mindig igyekszek megnézni valami újat. Megérkezünk a klubba, és ha van idő a beállásig, azt általában kihasználom.

Köszönjük szépen!

 

Készítette: Vica

Fotók: TM

Köszönjük a Nuclear Blastnak!

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/