Ilyen volt a ruszki táncház – Siberian Meat Grinder koncertbeszámoló

Fellépők: Siberian Meat Grinder (RUS), Don Gatto (H), Tisztán A Cél Felé (H), Blackmail (H)

Helyszín: Dürer Kert, Budapest

Időpont: 2018. április 2.

Fotók: Imre Norbert

WP_20180224_005

Hímes tojás, virágok, sonka és kölni – ezek mind a húsvéthétfő szerves részét képezik, idén azonban volt valami, amit még soha nem láthattunk ezen a jeles napon… Akikről most szó van, az nem más, mint a Siberian Meat Grinder legénysége. A fiúk egyenesen Szibéria fagyos tájairól érkeztek a Dürer Kert színpadára, hogy megmutassák, mire is képes az orosz medve! Társaik a hardcore élvonalbeli harcosai, a Don Gatto és a Tisztán A Cél Felé, valamint az ígéretes crustover csapat, a Blackmail voltak.

Kicsivel a hétórai kapunyitás után érkeztünk, utunkat pedig egyből a merch-pult felé vettük. A fellépő zenekarok cuccain kívül lehetett még kapni a Drinkin’ Beer In Bandana Records kiadványait is, melyek között mi magunk is találtunk egy-két szemrevaló darabot. Miután kinézelődtük magunkat és könnyítettünk pénztárcáinkon, egy gyors ruhatári kitérővel be is léptünk a Dürer középső termébe. A színpadon már javában játszott a fővárosi Blackmail, mégpedig olyannyira javában, hogy egyetlen számot hallottunk tőlük, aztán véget is ért koncertjük. Nem késtünk és nem is tököltünk sokat, mégis lényegében lemaradtunk róluk, habár a rendelkezésre álló húsz perces játékidő egyébként sem valami sok. Nekem tetszett amit láttam, tényleg sajnálom, hogy a koncert csaknem egésze nélkülünk zajlott le.

esemény_16

A következő fellépő az egri harcore színtér egyik neves csapata, a Tisztán A Cél Felé volt. Igazi oldschool-hatás, mind a tagok öltözékét, mind pedig az általuk játszott zenét tekintve. Ugrabugra, tökös zene, megmondós szövegek – teljesen rendben volt minden. Habár a dalok közti átvezetőszövegek tartalmával nem minden esetben értettem egyet, a négyes életfilozófiáját mégis becsülöm. Underground szinten egyáltalán nem könnyű az élet, ők viszont mégis megmaradtak hitelesnek – immáron lassan 15 éve.  Ja, és minden tiszteletem a zenekar énekeséé, Gulabé, amiért bekötött szemmel is végignyomta a bulit!

esemény_17

Várva vártuk társaimmal a Don Gatto koncertjét, a szekszárdi chainsaw hardcoreban utazó brigád ugyanis mindhármunk kedvencei közé tartozik. Egyszerű, ám mégis nagyszerű dalok, energikus koncertek, dalok közti poénkodás – lehet egyáltalán nem szeretni őket? Nem egy koncertjükön voltam már, láttam már őket szabadtéren és fedett helyszínen is, Budapesten azonban még sohasem. Különbség egyébként nem volt, ugyanúgy remekeltek, mint általában. Budavári és Acélos ugrált, utóbbi emberünk szokás szerint vicceskedett is egy sort, Weisz bólogatott, Kákonyi meg úgy verte a bőröket, ahogyan a láncfűrészes hardcore megkívánja, magyarul minden hibátlanul működött.

Dalaik egyik nagy előnye – egy jó cimborámat idézve –, hogy „rövidek és lényegretörőek”. A dalszövegek sincsenek túlbonyolítva, így hát nem voltam meglepve, hogy csaknem mindenki kívülről fújta őket. Volt Balls To The Wall, Same Shit, Harcore Babylon, és még megannyi remek nóta. A Don Gatto nem akar egy korszakalkotó zenekar szerepében tetszelegni, és ez így is van jól. „No dicking around, always on the road!”

esemény_11

Az átállást követően az est fénypontja, a Siberian Meat Grinder is színpadra állt. A Vladimir Siberian vezette csapat az új album címadó dalával, a Metal Bear Stomppal nyitott, ami kitűnő választásnak bizonyult, tekintve, hogy a közönség már az első számnál mozgolódni kezdett. Vladimir egyébként híres arról, hogy rengeteget beszél, ami az orosz akcentusával néha elég nehezen volt érthető, a hangsúly viszont szerencsére a zenén volt, nem pedig a dalok közti dumáláson. Aki ismeri a zenekart, az tudhatja, hogy a többieknek is nagy szerep jut, hiszen – a Don Gattohoz hasonlóan – a csordavokál az SMG-nél is nagyon dívik, ez is a kvintett jellegzetességei közé tartozik.

Az új albumról meglehetősen sok szám elhangzott, amire lemezbemutató turné lévén lehetett azért számítani. Habár ezt is zenekara válogatja, hiszen van, aki egy lemezbemutató koncerten csak hármat-négyet tesz be a setlistbe az új dalok közül, olyan is akad, aki szinte csak újakat játszik, az SMG pedig szerintem megtalálta az arany középutat, a daloknak ugyanis több mint a fele az új korongról volt, és a slágerekre is maradt idő. A nemrég klipesített Eternal Crusade mellett a mára közönségkedvenccé vált No Way Backet is hallhatták a jelenlévők, de az újak közül a személyes kedvencem, a Hunt The Steel sem maradt el.

esemény_14

Az SMG zenéjének esszenciája abban rejlik, hogy az oroszok a thrash metalt és a hardcoret egy egészen egyedi módon keverik össze. Gyors tempó, pattogós ritmus, melyhez hozzájön a rappelős ének, a csordavokál, a gitár pedig néha egészen más műfajokból merítkezik. Noha eddig nem igazán értettem a zenekar által oly szívesen hangoztatott állítást, miszerint többek között a black metalból is cseppentenek egy csöppet a pusztító elegybe, az új albumon és a koncerten mégis véltem felfedezni blackre hajazó gitárriffeket. Az énekelhető refrénekről pedig náluk se feledkezzünk meg! A ”régi” klasszikusoknál, úgymint a Walking Tall vagy a Chainsaw In The Dark, a közönség aktivitása ének terén is jóval nagyobb volt.

A koncert utolsó két daláról sajnos el kellett jönnünk, az élmény viszont így is maradandó, még több ilyet!

Írta: Béres Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/