fbpx

FATTYÚ

Ezt az interjút úgy is bevezethetném (illeszkedve interjúalanyom zenében megjelenő, egészen titokzatos, és félelmetes világához) mint egy mesét, amelyben a főhősünk gondol egyet, és véghezvisz valami nem mindennapi, nemes cselekedetet, ez a “főhős” pedig interjúnkban nem más, mint a kunszentmártoni Madarasi Tamás, akinek több zenei próbálkozás után kipattant a fejéből a Fattyú-projekt ötlete, és annak nem mindennapi mondanivalója, hangzása, mondavilága. Amikor néhány héttel véletlenszerűen akadtam fent a Fattyú eddig megjelent két anyagán, és alaposan végighallgattam azokat, alig lehetett kérdés, hogy alaposan kikérdezem az alkotót, hiszen az utóbbi (nagyon) hosszú időben csak közvetetten hallottam, vagy születtek ehhez fogható hazai anyagok, zenei próbálkozások. Ugye egyáltalán nem lövök mellé, amikor azt mondom, Magyarország sosem volt a sötétebb műfajok őshazája, és a nemzetközi viszonylathoz képest nálunk relatíve kevés ilyen irányú próbálkozás volt? Persze, akadtak szép számmal, és vannak is a mai napig, akik hatalmas eltökéltséggel, és nagy adag profizmussal igyekeznek továbbvinni ennek a lángját, nem kis örömünkre. Hozzájuk sorolnám a Fattyút is, akit igyekeztem a lehetőségekhez mérten a legalaposabban kifaggatni a kezdetekről, a jelenről, a gondolatairól, és kicsit szóba kerültek a jövőt illető elképzelések is…

 

 

Név: Fattyú

Műfaj: ambient/pagan black metal

Megalakulás éve: 2017

Város: Kunszentmárton

 

Először is köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérésünket! Első körben talán ismerjünk meg téged egy kicsit jobban. Mondanál magadról néhány szót? Mikor kezdtél foglalkozni a zenéléssel, melyek voltak az első zenei behatások?

Én köszönöm a lehetőséget! Igazából az első zenei behatások igen korán értek, van két nővérem, és kamaszok voltak, mikor születtem. Szóval az Ő zenéjükön kezdtem el felcseperedni Metallica, Nirvana, Pál Utcai Fiúk, Necropsia, ilyesmiket hallgattak. Gimis voltam, mikor elkezdtem foglalkozni zenével, egy zenekaros társasághoz csapódtam akkortájt, akik Murderdolls/Misfits vonalon mozogtak és tökre bejött ez az egész horror punk szcéna, és így kerültem ebbe a zenekarosdiba.

Fattyú megalakulása előtt voltak már zenei próbálkozásaid zenekari értelemben vagy a mostani projekted az első?

Persze! A Fattyú előtt voltak zenekaraim. A Gravestalkers-ben kezdtem, mint basszeros, aztán jött pár projekt, többek között a St. Lucifer, ami a későbbiekben a Fattyút megalapozta. Az egy kétszemélyes vállalkozás volt, amibe rengeteg időt és energiát fektetünk, de különböző okokból megrekedt. Ott is black metált szerettünk volna, és bár valami merőben más jött létre, abba is érdemes belehallgatni.

Ha jól tudom, 2017-től számolod a projekt megalakulását, mesélnél erről kicsit bővebben? Melyek voltak a megalakulás körülményei, mi volt az inspiráció?

Miután a St. Lucifer projekt zátonyra futott, ettől függetlenül szerettem volna folytatni a zenélést. Elkezdtem dolgozni egy akkor még különböző neveken futó elég amorf projekten, ami szépen lassan felvette a 2018 decemberében debütáló Fattyú alakját.

Legyen szó akár zenekarról, akár csak egyszemélyes “formációról”, a saját hang keresése, az útkeresés általában mindig jellemző a kezdetekben, a te esetedben azonban már az első demón is egy nagyon tudatos, szinte kiforrott ambient/pagan black metal hallható. Ezek szerint a kezdetektől tudtad, hogy ez az a stílus, irányvonal, amely mentén haladni szeretnél? Ha már itt tartunk, miért pont ez a vonal?

Most széles mosollyal az arcomon bólogathatnék, hogy: IGEN, kezdetektől ez volt a cél. A valóságban azért ez nem volt ilyen egyszerű. Mivel mindig is vonzottak a rémtörténetek és a különböző misztikumok, így ezek nagy hatást gyakoroltak a zenei, mozgóképes, illetve olvasói ízlésemre, így mindenképp valami sötétet szerettem volna.  Aztán eljutottam fejben a következő lépésig, hogy “…hát az addig oké, hogy valami sötétet, de tartalommal is fel kellene tölteni…”. Ekkor jött az ötlet, hogy ha már black, akkor miért ne lehetne pagan a szövegvilága. Mivel a magyar mondavilág igen kiterjedt és rajtunk kívül még kis millióan élnek a Kárpát- medencében, így volt minek utána járnom. Ekkor jött a gyűjtőmunka rész a zene-, és szövegírásnak, rengeteg könyvön, weboldalon ástam át magam. Sok ilyen stílusú zenekart kezdtem el hallgatni, például Burzum, Finntroll, Satyricon, Mgla, de nem csak a zsáneren belül. Hallgattam több neo-folk zenekart, Wardruna, Heilung, Magyarországról a Grurzsmást vagy a Pirkant és így szépen lassan felépítettem a saját kis világomat.

Mit tartasz a zenéd legfőbb mozgatórugójának?

Igazából csak szeretek zenélni. Nem gondolom, hogy ehhez kell különösebb mozgatórugó.  Megpróbálok egyfajta minőséget létrehozni, amit feltöltök tartalommal, hogy ne öncélú magamutogatás legyen. Van akinek ez tetszik, van akinek nem. Nem gondolom, hogy ezt az én reszortom eldönteni.

Van végső, kitűzött célod amelyet el akarsz érni? A kezdeti terveidhez, elképzeléseidhez képest változtak a céljaid?

Általában úgy szoktak ennek neki indulni az emberek, hogy legalább egy stúdió meg egy fizikális kiadvány. Na, én pont ezeket szórtam ki elsőnek mikor neki kezdtem ennek az egésznek.  A stúdió azért nem izgat, mert ott is hasonlóan mocskos hangzást kölcsönöznék mindennek, talán szebben lenne keverve és terezve, de ennyi.  A fizikai kiadvánnyal pedig úgy vagyok, ha lesz akkor örülni fogok neki, ha meg nem, akkor nem. Igazából végső nagy célról nem tudok beszélni, mindig inkább egy aktuális van, amit megpróbálok a tőlem telhető legjobban teljesíteni és mikor az meg van akkor kitalálom mi legyen a következő.

Általában ilyenkor azt szoktam kérdezni az alanytól, hogy élőben, vagy stúdiókörnyezetben érzi-e magát otthonosabban, ám a te esetedben jelenleg csak utóbbiról tudlak egyelőre. Inkább azt kérdezem:  tervezed akár a közeli, akár a távolabbi jövőben, hogy a zenédet élőben is a közönség elé tárd színpadon,  akár vendégzenészek segítségével, vagy inkább a stúdióban munkálkodsz továbbra is?

Ezen én is rengeteget gondolkodtam és gondolkodom! Eleinte úgy voltam vele, hogy csak és kizárólag stúdiózenész fogok maradni. Mostanság már azért elő-előjön a gondolat és nem hagy nyugodni, hogy de frankó lenne egyként skandálni és üvölteni a tömeggel egy-egy sort a dalokból, mint egy hatalmas törzs, ami épp háborúba indul. Aztán most ott tart a dolog, hogy ha minden jól megy és a Szellemek is úgy akarják, akkor jövőre egy koncertet megpróbálok összehozni, ha nem sikerülne, nyilván csalódásként élném meg, de végtére is a Fattyú egy stúdiós koncepció. Meg egyébként is: No Fun, No Core, No Trends, No Mosh!

Mindenképpen meg kell említeni, hogy a zenéd a műfajában hiánypótló, olyan értelemben, hogy ősmagyar elemeket, népi hangszereket, és ehhez kapcsolódó szövegvilágot emelsz bele. Nagyon kevés ilyet látni/hallani, honnan jött az ötlet?

A St. Luciferrel annak idejében a köztudatban leginkább elterjedt “fordított keresztes” black metal irányába tendáltunk. Aztán ezt így kezdtem már olyan klisésnek érezni. Kamaszkoromban sokat pörgettem még kazettákon Burzumot és a Bathory-t, akik black metalt játszottak, de egy egészen más irányból megközelítve. Ők az északi mondavilágból építkeztek, pagan vonalú zenét játszottak. Mai fejjel ezeket visszahallgatni egyértelműen óriási élmény és ekkor jött az ötlet, hogy a “sátánkodós” black metalt elhagyom, ezzel nem azt mondom, hogy abban a műfajban nincsenek jó bandák, de nem akartam egy ezeregyedik ilyen dolgot létrehozni. Aztán meg hát rohadtul nem akartam beállni a vikinges vonalba, mert van nekünk saját mondavilágunk, ez olyan, mintha dél-afrikai létemre ír-kocsma rockot akarnék játszani, hol ott nem mondhatom a magaménak mert nem éltem abban a közegben. Később pedig úgy voltam vele, hogy ha már a szöveg világot átemelem, miért ne emelhetném át a zenét is, ami igazság szerint nálam sokkal inkább csak a hangzásvilágot jelenti, mint sem a zeneiséget, de a későbbiekben majd ez is változik.

Mennyire vagy nyitott a metalon kívül más zenei stílusokra? A saját munkádhoz merítesz inspirációt más bandák munkásságából?

A zene az zene!
Minden műfajban lehet találni nagyon jó előadót vagy zenekart, és persze mindenhol ott dübörög a nyomukban a veszélyes hulladék is. Tudni kell válogatni. Nyilván vannak olyan bandák, amikből merítek, ez van, mikor tudatos, és van, mikor csak a tudatalattim ajtaján dörömbölnek.

Bár szinte még forró, olyan friss az új anyagod, mégis muszáj megkérdeznem, készül-e már valami, akár csak  elméleti szinten is? Mire számíthat a hallgatóság tőled Fattyú-fronton az elkövetkező időszakban?

Nemrégiben elkezdtünk dolgozni egy split lemezen, amit egy trash metal bandával közösen csinálunk. Ez még elég kezdeti stádiumban van, de a tervek szerint még idén kiakarjuk adni.  A nyár folyamán szeretnék elkészíteni egy audió-vizuális élményt nyújtó művet is, hogy olyanja is legyen a Fattyúnak, lassan de biztosan készül egy honlap is. Illetve hamarost a végére érek a Tenebris nevet viselő új Fattyú album gyűjtőmunkájának is, szóval a következő szűk egy évben nem fogok unatkozni.

Beszélgetésünk végére értünk. Említenél valamit, ami kimaradt, de fontosnak tartod megemlíteni, és szívesen mondanál róla pár szót? Esetleg üzensz valamit az olvasóknak, és a rajongóidnak?

Először is köszönöm nektek az interjúlehetőséget. Nagyon meglepődtem a megkeresésen és nagyon jól esett.  Aztán pedig köszönöm az olvasóknak és rajongóknak, hogy időt szakítottak arra, hogy elolvassák ezt a riportot és azt a rengeteg pozitív visszajelzést, amit kapok tőlük.

Illetve ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában segített az eddig megjelent anyagok létrejöttében. Pápai Csabinak, hogy kisegít, ha elakadok a dobtémákban, Peredi Petinek, aki a Goblin (mesélő) szokott lenni.

Köszönöm a beszélgetést, a szerkesztőség nevében is sok sikert kívánok neked a továbbiakban is! 

A Fattyú hivatalos Facebook oldala ide kattintva érhető el, a YouTube oldalért pedig ide kattints, ahol meghallgathatod a lemezeket is!

 

Készítette: Tancsik Mátyás

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/